Nem tudom, Önök, hogy vannak vele, de kedvelem a vendégváró hétvégéket. Igaz ugyan, hogy az előkészületekhez kell némi energiát adni pénz és konyhai erőforrás allokálásával, de annyit bőven megér egy kellemes szombat délután-este a jó barátok körében.
Az is jelentős előnnyel jár, hogy mi látjuk vendégül a barátokat, és nem ők minket. Elég, ha csak arra utalok, hogy mi, mint házigazdák nyugodtam borozgathatunk, és megkóstolhatjuk Bandi bácsi híres barack pálinkáját, mert a mosogatáskor senki sem fogja a jogosítványunkat kérni. Ráadásul nem kell feltétlenül lukulluszi lakomát készítenünk, ha azok a barátok olyan közeliek, hogy egy tál finom étellel is megelégszenek, miközben a partira ők is hoznak valami étvágycsinálót. Van, aki házi süteményt vagy sajtós-sós apróságot tesz a közös asztalra, mások inkább egy jóféle borocskával érkeznek. Ezekből a vendégajándékokból aztán mindig marad valami későbbre is…
Ilyenkor télidőben a nappaliban gyűlünk össze, és az én feladatom, hogy a kandalló már megfelelő állapotban legyen, amikor megszólal a csengő. Egy kellemes háttérzene mellett jól esik a beszélgetés azokkal, akiket igazán szeretünk. Ritkán történik meg ilyenkor, hogy egy olyan téma kerül elő, amely inkább pénzügyi dolgokról szól. Az ilyesmit általában jobb elkerülni, ha jót akarunk magunknak. Ennek ellenére a karácsony előtti hétvégén mégis erről folyt a disputa, és azt remélem, hogy az a kedves fiatal pár, akik félig barátok, félig családtagok, nem bánták meg, hogy ellátogattak hozzánk.
A fiatal párról – nevezzük őket K-éknak – elöljáróban azt érdemes tudni, hogy négy évvel ezelőtt házasodtak össze, és hamarosan megszületett szerelmük gyümölcse is, akire addig a nagymama vigyáz, amíg nálunk eszik a pincepörköltet. Egy ideig az albérletezők keserű kenyerét ették, de aztán lehetőségük volt Taksonyban megvenni egy felújításra szoruló házat, s azóta ott élnek édes hármasban.
Természetes volt tehát, hogy a beszélgetésünk nagyon hamar az új ház irányába terelődött. A menyecske még otthon van a picivel, de ifjú barátomnak bizony meg kellett szoknia a hosszabb kocsiutakat a munkahelye és a háza között. Ahogy a házra terelődött a szó, azonnal szabadkozni kezdtek, hogy örömmel hívnának meg minket háztűznézőbe, de a kégli egyszerűen nem alkalmas még arra, hogy vendégséget tartsanak. Ekkor vetettem fel nekik, hogy érdemes lenne a kormány legújabb lakásfelújítási hitelét megigényelniük. Ahogy ezt megemlítettem, azonnal láttam az asszonykán, hogy felcsillan a szeme, viszont mit sem tudott az 518/2020. (XI. 25.) Kormányrendeletről. Mivel ez a rendelet a Bíborház tevékenységét is érinti majd, ezért – amennyire csak tudtam – elmerültem ennek a hitelnek a részleteibe, és arra bíztattam a fiatalokat, hogy kérdezzenek csak bátran. Olyan vagyok e tekintetben, mint egy élő információs pult. Ezen aztán mindannyian jót nevettünk, és jött a kérdezz-felelek.
Az első kérdés természetesen az volt, hogy mekkora összeget vehetnek fel. Talán a hárommillió forintos támogatás első hallásra nem tűnik soknak, de egy célzott felújítási pontot szépen ki lehet vele stafírungolni. Mielőtt a vendégeim tovább bombáztak volna a kérdéseikkel, én kezdtem el érdeklődni az épülettel kapcsolatban. Kiderült, hogy a házat stabilan építették anno, de egyfelől sosem fejezték be a felső szintet, nem sokat foglalkoztak a nyílászárókkal, és a fűtési rendszer sem éppen felel meg a modern kor követelményeinek.
Az világos volt, hogy a tetőteret és az energetikai rendszert nem lehet egyszerre megoldani a saját erőforrással együtt hatmillió forintból, viszont a ház teljes nyílászárócseréjére elegendő lenne ez az összeg, valamint az új gépészetre is. Mivel a család csak háromtagú, valóban nincs szükség még a felső szintre, de ott sem ártana jól leszigetelni mindent, hogy a fenti hideg levegő ne rontson a lenti szigetelés hatékonyságán.
– És ezt a hárommilliót csak úgy odaadják akárkinek? – kérdezte ifjú barátom némileg kétkedve.
– Természetesen vannak feltételek és a dolognak meg van az ő menete – emeltem fel a mutatóujjamat. – Először is a teljes hitelösszegnek a felét, azaz hárommillió forintot áll az állam, a másik felével nektek kell rendelkeznetek.
– Annyink még maradt a vásárlás után – szólt közbe élénken a barátom neje. – Ugye, mondtam, hogy megéri még egy kicsit alkudozni a házon – nézett diadalmasan a férjére.
– Na, hát akkor ezzel rendben is vagyunk – mondtam. Nálatok ráadásul minden egyéb feltétel is rendben van.
– Mégpedig?
– Ehhez a hitelhez olyanok juthatnak hozzá, akik legalább egy gyermeket nevelnek, szerencsére ti nem haboztatok a baba-kérdésben – nevettem. Aztán legalább egy éve kell az ingatlannak a birtokotokban lennie, vagy legalábbis igazolni kell, hogy már a tulajdonlás előtt is ott laktatok.
– Januárban lesz másfél éve, hogy költöztünk – erősítette meg a fiatalasszony. És mikor lehet hozzájutni az állami támogatáshoz?
– Emiatt van szükség a tőke másik felére – mondtam – mivel csak a számlák leadása után, tehát a munkálatok befejeztével lehet megigényelni az összeget.
Ekkor ifjú rokonom kissé elkedvetlenedett.
– Ki tudja, hogy mikor fogjuk azt a pénzt megkapni?
Láttam, hogy nincsenek kedvező tapasztalatai a hivatalokkal kapcsolatban. Szerencsére azonban a rendelet megalkotói is sejtették, hogy a hosszú pénzhez jutási idő lehet az egyik Achilles-pontja a konstrukciónak, és úgy intézkedtek, hogy a számlák benyújtását követő 30 napban el kell bírálni a kérelmet, és pozitív döntés esetén 5 napon belül utalni kell a megjelölt számlára a pénzt. A Magyar Államkincstár – ahová a kérvényt el kell juttatni – felületén online is kitölthető a kérvény, ezzel is gyorsabbá és korszerűbbé téve az igénylést.
– Na, hát ez az – vetette közbe a barátom -, aztán majd az elbírálásnál kiderül, hogy valami nem stimmel, és akkor ott maradunk a slamasztikában. Biztos vannak még olyan, kis csillaggal ellátott feltételek, amikre nem figyelünk, és aztán majd ott állunk megfürödve.
– Oké – mondtam – akkor hadd mondjam el az aprócsillagosokat is. A hitelhez jutás feltétele még a köztartozás mentesség, valamint az, hogy az igénylőnek legyen legalább egy folyamatos tb-jogviszonya.
– Ez jól hangzik – csillant fel K-né szeme, de a férje szinte azonnal lehűtötte.
– Á, ez mégsem lesz jó nekünk. Sajnos, a házvásárláshoz mi már igénybevettük a CSOK-ot. Tudod, hogy van ez, ha már jött a baba, bolondok lettünk volna kihagyni.
– Ehhez kapcsolódóan van számotokra egy igazán remek hírem gyerekek – mondtam, és újratöltöttem barátom és nejem borospoharát. Az enyém még majdnem teljesen tele volt, mivel „előadás” közben nem volt érkezésem iszogatni. – Az a nagy helyzet, hogy ezt azok is megigényelhetik, akik már felvettek CSOK-támogatást. Az ottani költségek persze ennél a támogatásnál nem számolhatóak el, de ezt természetes is.
– És vajon az gondot jelenthet-e, hogy felesben vagyunk a ház tulajdonosai? – vette közbe a fiatalasszony.
– Mivel úgy szól a rendelet, hogy a támogatással érintett lakásban együttesen legalább 50%-os mértékű, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányaddal kell rendelkeznie az igénylő(k)nek, ezért ez nálatok egyáltalán nem jelenthet semmilyen problémát.
– Ez egyre jobban tetszik – lelkesedett fel a válaszom nyomán, mire most a férjének jutott eszébe hirtelen valami. (Nem tudom, mondtam-e már, de az akadékoskodás nem életkorfüggő dolog…)
– Azért azt is tudni kellene, hogy konkrétan mire lehet ezt a konstrukciót felhasználni, mert szép dolog, hogy itt tervezgetünk, de lehet, hogy nagyon szűk a felhasználási lehetőség.
– Arra, amire most terveztek, tökéletesen megfelel – válaszoltam. – Mivel a cégem nyílászárók forgalmazásával és beszerelésével foglalkozik, gondolhatjátok, hogy utána néztem a dolognak. Ezért tudok most a ti ingyenes tanácsadótok lenni, amit örömmel teszek, mielőtt még felre értés esnék. De nem akarlak rábeszélni én semmire sem titeket! Nem titok, hogy elképesztően széles spektrumban gondolkodhattok. Gyakorlatilag minden – házhoz, lakáshoz kapcsolódó – felújítás belefér a konstrukcióba tetőtől talpig, és ezt szó szerint értsétek. Lehet belőle tetőt felújítani, de a gépészet munkálatoktól a festés-tapétázásig bármi belefér. Sőt, olyan is, amire nem is gondolnátok.
– Hogyhogy? – élénkült meg a fiatalasszony.
– Hogy csak egy-két példát mondjak: például a beépített bútorokat is elszámolhatjátok a konstrukció keretében, vagy például a terasz felújítását. Ad absurdum egy téli kertet is kialakíthattok, vagy egy önálló garázst is felhúzhattok a házhoz tartozó kerten. Igazából az a lényeg, hogy a lakásfelújítás azon a helyrajzi számon történjen, ahol az ingatlan áll.
– Ez fantasztikus! – lelkesedett a barátom.
A felesége azonnal gyeplőt dobott erre a lelkesedére.
– Azért most nem a garázs lenne a legfontosabb – vetette közbe meglehetősen erélyesen. Majd hozzám fordult. – Tudod, az a helyzet hogy nincs kocsi beálló a házhoz. Nem is értem, hogy miért nem tervezett a régi tulajdonos, mert a telek elég nagy hozzá?
– Nem volt az öregúrnak kocsija – vetette közbe a férje. – Nekem meg az a bajom, hogy kint áll a céges kocsi, és esős időben folyton összecsapják sárral az elhaladó autók, mivel nincs még leaszfaltozva az utca.
– De akkor sem a garázs a legfontosabb! – intette meg a neje.
– Persze, persze – adta meg magát az ifjú rokon – a nyílászárókkal van a legtöbb baj sajnos. Aztán hozzám fordulva megkérdezte: – Nálatok biztosan kaphatóak olcsó, jó minőségű, és alkalmas ablakok. Meg kellene még egy masszív bejárati ajtó is, mert csak az nem jön be hozzánk, aki nem akar.
Tudják, nem szoktam az ismerőseimet a Bíborház dolgaival traktálni, mivel tökéletesen tudom, hogy életünk fő művének dolgait nagy mennyiségben másokra önteni elég fárasztó lehet. Ennél fogva az ifjú pár sem tudott túl sokat még a cégről.
– Tudjátok – mondtam – ha a Bíborház csak arról szólna, hogy ablakokat, meg ajtókat árulunk, akkor talán már nem is működnénk. Az a legkevesebb, hogy a termékeink minőségiek, és ár-érték arányban is kiállják a piac próbáját. Azonban az a kereskedelmi vállalkozás, amelyik nem tud hozzáadott értéket teremteni, nem sokáig marad életképes.
Úgy gondoltam, ennyi elsőre elég lesz a cégemről, de látva, hogy a feldobott gondolatot szeretnék, ha le is ütném, némi szünet után folytattam.
– A nyílászárókra teljes szakmai tanácsadást adunk. Ha majd eldöntitek, hogy a háznak ezt a részét akarjátok modernizálni, akkor kimegy egy szakemberünk, de akár én is vele megyek, ha szeretnétek. Teljes körűen felmérjük a helyzetet kezdve attól, hogy kell-e valamilyen statikai nehézséggel szembe néznünk odáig elmenve, hogy milyen hő- és hangszigetelést szeretnétek. Lesz tippünk a bejárati ajtóra, de megnézzük még a beltérieket is, mert szerintem arra is futni fogja a költségvetésből. Ha már belevágunk, ne végezzünk félmunkát, nem igaz? Amikor meg mindent kikalkuláltunk, akkor természetesen kiszállítjuk, és be is szereljük az új, szuper dolgokat.
Ezután kicsit hátradőlve, végre belekortyolhattam a boromba, és belapátoltam a köszönetet, valamint szívből kiélveztem a fiatal pár lelkesedését. Gondoltam, hogy a slussz poént még a végére hagyom. Kicsit még körüljártuk a dolgokat, hogy az év elején mikor tudnánk kimenni hozzájuk, hogy akkor én is ki tudok-e ugrani – egyszóval hagytam lecsengeni a dolgokat. Csaknem biztos voltam benne, hogy az ifjú rokon azért még eldurrant egy kifogás lövedéket. És lőn!
– Azért attól az önerőtől egy kicsit fázom, mert nem szeretnék teljesen kifutni a tartalékainkból.
– Én a te helyedben nem aggódnék ezen – mosolyogtam rá hamiskásan. – Az a helyzet, hogy mi, vagyis a Bíborház már elébe ment ennek a problémának, és meg tudjuk oldani, hogy 0, azaz nulla forint önerőből vágj neki a programnak. Remek szakmai kapcsolataink vannak a megfelelő bankkal, így rendkívül kedvező hitelre felvehetitek az önerőhöz kellő összeget, míg a tartalékaitokat közben szépen fialtatjátok is ugyanott. A banki szaktanácsadó pedig, ennek a lakáshitel konstrukciónak nagy szakértője, ezért attól sem kell tartanotok, hogy valami félresiklik az állami elbírálás során. Ez a személyes tanácsadó úgy fog benneteket kézen fogva végig vezetni a pénzügyi buktatókon, ahogyan mi tesszük ezt az új nyílászárók beszerelése kapcsán.
Mondanom sem kell, hogy ezzel az utolsó lufit is kipukkantottam a problémák sorából, és a beszélgetés a tervezgetés, meg egyéb – az ismerősökkel kapcsolatos – témák irányába kanyarodott el. Este azzal a jó érzéssel térhettem nyugovóra, hogy valami igazán hasznossal ajándékoztam meg a fiatal párt, és a pincepörkölt csak a ráadás volt. Jó volt arra is gondolni, hogy a Bíborház most is a dolgok élvonalában mozog, és jó úton vagyunk, hogy a cég még hosszú-hosszú éveken át álljon kedves vásárlói szolgálatára.