Egy megtörhetetlen őslény – a tölgy

Az erő jelképe

Már az őskori ember is nagy tisztelettel fordult a fák egyik legtekintélyesebbikéhez, a tölgyhöz. Ennek a fának az ereje, szívóssága nyújtott szó szerint is alapot a nagyobb épületek számára. A tölgynek Európában több mint húsz fajtája van, s csaknem minden civilizációban jelentős szerepet kapott.

A tölgyfa susogó leveleiből jósoltak az ókori görögök, és úgy vélték, hogy a dodonai tölgyekben maga a főisten, Zeusz lakozik. A keltáknál a tölgy az életet jelképezte valamint a kapcsot a földi és túlvilág között. A római hadseregben arany tölgykoszorúval tüntették ki azt, aki egy másik római polgár életét megmentette.

Magyarországon a tölgynek hét fajtája honos, de leggyakrabban a kocsányos és a kocsánytalan változataival találkozhatunk. Nálunk is kiemelt helye van ennek a fának, mert pl. a magyar címert is tölgyfalevél koszorúzza.

A tölgy diadalútja napjainkig

Már az ókorban is nagyon fontos alapanyaga volt az építészetnek a tölgy, a hadászat is felhasználta. Ez alól egyetlen kivételt a tengerészet jelentett, mert a nedvességet ez a fa nehezen tűri. Ezért a tölgyfát gondosan ki kell szárítani a feldolgozás előtt, hogy a remek tulajdonságait ki tudják használni. Melyek ezek? A tölgy – tömörsége révén – hihetetlenül erős és kopásálló.

E két tulajdonsága miatt a középkori várkapuk, és az épületek tartó- és mestergerendái kizárólag tölgyfából készültek. Majd – ahogy a polgárság egyre erősödött – a tölgy a legértékesebb bútorfává nemesedett. A szekrények, ládák, hatalmas asztalok még ma is dacolnak az idővel – egy-egy korszakos kiállításon, vagy vártúrán gyakran találkozhatunk ilyen bútorokkal. A várak nagy asztalait méretes gerendákból faragták, és mázsányi súlyukkal az étkezők rendíthetetlen darabjai voltak.

A tölgy az ipari forradalomban is főszerepet játszott. Az országokat keresztül-kasul bejáró vonatok nem lettek volna meg nélküle, mert a sínek talpfáit kivétel nélkül ebből a fából készítették. A szeszes italok érlelési folyamaihoz sok esetben a tölgyfahordó az igazi, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy füstölésnél azért használnak a célra tölgyfát, mert annak anyagai csodás aromát adnak az ételeknek.

Bútorok az örökkévalóságnak

Amennyiben a tölgyfát jól készítik elő, abból olyan értékű bútorok készülhetnek, amelyek generációk sorát szolgálják ki. Ennek megfelelően az árveréseken is sokszor bukkannak fel nagy értékű antik tölgyfa bútorok.

A tölgy feldolgozásának munkafolyamata a szárítással veszik kezdetét. A kivágott és szeletelt gerendákat – ha kell -, több hónapig szikkasztják. A bútornak szánt darabokat aztán speciális védőréteggel látják el. Mivel nagyon értékes anyagról van szó, ezért a belőle készült bútorok vasalatára is nagy gondot fordítanak, hiszen hiába az erős fa, ha könnyen szétesik a gyengécske vasalás miatt.

A tölgyfa bútorok nagyon meghálálják a gondos ápolást, ugyanakkor a gondatlan gazda birtokában még ezek a bútorok sem bírják soká. Egy védőkezelés nélküli, nedves földdel érintkező darab élete nem több 10-20 évnél, de egy belső, állandó száraz környezetben álló, és gondosan lakkozott, ápolt bútor akár ezer esztendőt is kibír! Ezért, aki tölgyfa bútort vásárol, gondoljon úgy rá, mint egy olyan befektetésre, amely az öröklét felé mutat.

A tölgyfa a természet nagy ajándéka, amelynek nagyon szép a színe és a mintázata, ezért sok esetben ezt a természetes szépséget használják fel a gyártók. Ilyenkor a natúr változatot csak védőlakkal látják el, és önmaga szépségében kínálják a vásárlók számára. Természetesen a tölgy ugyanúgy pácolható és festhető, mint a kevésbé tekintélyes társai, és ezekkel a technikákkal is készülnek értékes, és szívet melengető bútorok.

Akik kedvelik a country és vintage stílust, azok egyszerűen nem mehetnek el szó nélkül a tölgyfa mellett, legyen az akár egy szép bútor, egy hihetetlenül szívós padló, egy látványos gerendázat, vagy a ház főkapuja és ablakai.

A természet ősatyja

A régi időkben Európa szerte hatalmas tölgyerdők borították a földet, amelyben a legváltozatosabb élővilág alakult ki. Ezek az erdők rengeteg oxigént termeltek vigyázva a Föld klímájára. A benne lévő flóra és fauna olyan elképzelhetetlenül gazdag volt, amit a ma embere már el sem tud képzelni. A tölgyerdőknek a végzetét természetesen az ember okozta, mikor felismerve annak értékeit egyre fokozódó ütemben vágta ki a hatalmas fákat.

Mivel a tölgynek hosszú idő, több évtized kell a felnövekedésig, nem tudta olyan gyorsan reprodukálni önmagát, mint ahogy az erdőirtás folyt. Manapság már a tölgynek kedvező időjárással rendelkező országok igyekeznek ésszerű erdőgazdálkodást folytatni, és csak annyi fát vágnak ki, hogy a területen ne sérüljön a faállomány. Ezt a folyamatot nagyobb területek betelepítésével segítik. Ennek a gazdálkodásnak hála a természet ősatyja, a tölgy még nagyon sokáig itt lesz velünk, hogy védelmezzen és megörvendeztessen minket.