Ékít és eltakar – a függöny

Több cikkben is érintettem már az árnyékolástechnika kérdését kezdve spalettától a távoli eléréssel irányítható redőnyökig, de a legegyszerűbb és vélhetően legolcsóbb árnyékolóról még alig ejtettem szót. Ezúttal a függönyök világában merülünk el egy kicsit, röviden megismerjük a történetét, fajtáit, alkalmazási módjait, és többszörös funkcióit.

A függöny története

Amióta az ember kilépett a barlangból, és megépítette a maga házát, nemcsak annak szerkezetét – alapok, falazat, tető, nyílászárók – kellett megterveznie, de azonnal beleütközött abba problémába, hogyan védekezzen a perzselő nap ellen, amennyiben nyílást vág az épületen. A természeti népek a nyári napokon mind az ablakot, mind az ajtónyílást valamilyen sűrű, de áttetsző anyaggal fedték le, kizárva így a fény mellett a kellemetlen rovarokat is. Ezekkel a technikákkal valamennyi intimitást is szerezhettek a magánéletükre vonatkozólag.  

A vászonanyagokkal eltakart nyílászárók évezredes hagyományra tekinthetnek vissza, de a függöny, mint professzionális használati termék az 18. század elején jelent meg elsőként a főúri kastélyokban, majd – ahogy a polgárság fejlődött – a gazdag kereskedők és iparosok lakásaiban. 

A függöny eredeti rendeltetetése a diszkrét magánélet megteremtése volt. Az arisztokrácia ugyanis ebben az időben már igyekezett elbújni a kíváncsi és meglehetősen mérges tekintetek elől.  Hamar kiderült, hogy a terjedelmes méretű anyagoknak az ablakon jelentős dekorációs szerepük is van, s innentől kezdve a divat vitte előre a függönyök fejlődését mind anyagban, mind színben és méretben.

Fajták és típusok

A függönyöknek alapvetően két nagy fajtájuk van: a fényáteresztő, és a sötétítő, vagy más néven dekorációs függöny. Nem véletlen, hogy akik függönyt használnak, általában mindkét fajtát felszerelik, így a függönysínek is duplasorosak. 

A fajtákon belül számos típust ismerünk, melyeket anyaguk és textúrájuk szerint szoktak besorolni. Az áttetsző függönyök legismertebb típusai: az organza, a voilé, a batiszt, a jacquard és a sable. 

A legnépszerűbbnek a jacquard mondható. Ez az anyag remek fényáteresztő, ugyanakkor remekül utánozza a nagyon drága csipkefüggönyöket. A jacquard függönyöket minden színben és árnyalatban be lehet szerezni, és a mintázatuknak is csak a képzelet szab határt. Népszerűségét növeli, hogy a függönyök között ez a legkevésbé porfogó, egyszerű mosással tisztítható, és fellógatva kirúgja önmagát, azaz nem igényli a vasalást.   

Poliészter alapanyagból készülnek az organza, a voila és a sable függönyök. Az összetevők határozzák meg a textúrákat, így készülnek lágyabb és durvább tapintású típusok. 

A fényáteresztő fajta közé tartozik még a batisztból készített függöny. Természetes anyagból szövik, korábban lenből, manapság inkább pamutból készül. Ez a természetesség korlátozza az áttetszőségét is, kevesebb fényt bocsát át, mint fenti társai.  

A sötétítő függönyöknek négy nagy típusát különböztetjük meg: a black out-ot, a dim out-ot, a szatént valamint a taftot. Teljesen fényzárónak mondható a black out, amelyet többrétegű struktúrája és masszív festékanyaga tesz lehetővé. 

A black-out a fénynek nagyjából 98-99 százalékát szűri ki, ezért a legideálisabb sötétítő függöny. A dim-out már csak 75 százalékos intenzitású, ezért azoknak ajánlható, akik nem szeretik a tökéletes sötétséget a hálószobájukban. A legrégebb óta használt sötétítő függönyanyag a szatén. A szatént fényes fonalak laza kereszteződéséből szövik és nagyjából 50 százalékra szűri a fényt. A taft gyűrt hatású anyag, amelyet műszálak keverékéből állítanak össze. 

Funkció, külcsín és méretek

Azt mondhatjuk, hogy a fenti címben lévő három szempont határozza meg, hogy milyen függönyt válasszunk a lakásunk egyes helyiségeibe. Természetesen a funkcionalitás irányából kell indítanunk. A hálószoba elmaradhatatlan kelléke a sötétítő függöny. A sötétítő nemcsak a fényt fogja meg, ezzel csökkentve a helyiség hőmérsékletét is, de megóvja a szobában lévő bútorokat a besárgulástól. A lakkozott bútorokat tartalmazó szobákat feltétlenül el kell sötétíteni, s erre a függöny kiválóan alkalmas. Olyan helyiségben, ahol az ablakon kevés fény hatol át, és senki sem láthat be a hétköznapjainkba, elegendő egy fényáteresztő függöny használata is. 

Nem mindegy, hogy mekkora méretű függönyt választunk. Manapság már sok helyütt kaphatunk a szabvány méretű ablakokhoz igazított szabványméretű függönyöket, de ezek a sztenderd méretek nem mindig megfelelőek. Előfordulhat, hogy az ablak széltében, hosszában eltér a szabványtól, és egyedi méretben kell kiszabatni és megvarrni a függönyt.  Egyedi méret esetén több szempontot kell figyelembe venni: a függönyanyagok boltokban kapható szélessége 140 cm, és ehhez képest kell az anyag szélességet felszorozni úgy, hogy beleszámítjuk a karnis teljes hosszát kihagyva a végzáró elemeket.  

Meg kell mérnünk a belmagasságot, valamint a karnis és az azon függő karikák pozícióját a padlóhoz és az ablakpárkányhoz képest. Ügyeljünk a fűtőtestre, mert ha az az ablak előtt áll, azt is be kell kalkulálnunk, nehogy túl közel legyen a forró fémhez a műszálas anyag. Dupla sínezésnél alapvetően a belső sínre kerül a sötétítő, míg a külső sínre a fényáteresztő függöny. Célszerű azt is megtudnunk, hogy a megvásárolandó anyag be van-e avatva, nehogy úgy járjunk, hogy az első mosás után a függönyünk rövidnek bizonyuljon. 

A függöny egyúttal hangsúlyos dekorációs eleme lesz a lakásunknak, ezért nem mindegy, hogy milyen színű, anyagú és lefutású darabot tervezünk az enteriőrbe. Nagypolgári lakásokban a függönynek mindig hosszabbnak kell lennie a padlószintnél, hogy szép függönytócsákban fodrozódjon ki. Természetesen egy rusztikus közegben a műanyag szálas függönyök helyett a batiszt lesz a jó választás. 

A fentiekből is kitetszik, hogy – bár látszólag a függöny a legegyszerűbb árnyékolástechnikai megoldás – ügyelnünk kell számos szempontra, ha szép és funkciójában is hasznos legyen ablakunk palástja.