Műanyag – valaha imádtuk, most nem tudjuk, mit kezdjünk vele

Út a végtelen távlatok felé

Amikor 1838-ban a francia Victor Regnault szabadalmazta a találmányát, aligha gondolta volna, hogy mekkora forradalmat robbant ki, s az anyag, majd annak ezernyi változata ma milyen nagy gondot okoz a bolygónak és minden élőlénynek. 

Regnault ekkor állította elő az első műanyagot, a PVC-t, amelyet mind a mai napig nagy tömegben használunk fel. A PVC-ből csöveket, ablakkereteket, elektromos kábeleket és még kismillió dolgot állítanak elő. Ez volt az első műanyag, amelyet egyre nagyobb ütemben követtek újabb és újabb változatok. 

Charles Goodyear gumija nélkül az autóipar sohasem kapott volna akkora lendületet, márpedig ez a gumi is mesterségesen előállított anyag. A kőolajjal folytatott kísérletezések a vegyipar egyre nagyobb kapacitását követelték meg. A két világháború végképp szükségessé tette, hogy a műanyagok felé forduljon a figyelem, mivel gigászivá nőtt a nyersanyag igény. A makromolekulákra épülő technológia pedig elképesztő távlatokat nyitott meg. 

A műanyag meghódítja a világot

Az ötvenes és hatvanas évek Amerikájában robbant ki a műanyag forradalma. A televíziós reklámokban és az ismeretterjesztő műsorokban valóságos ódákat zengtek a műanyagról, amely a hadiipar után meghódította a háztartásokat is. A teflon serpenyők időszaka volt ez. A polimerizációs eljárások és a kőolaj viszonylag alacsony ára az olcsó és nagytömegű gyártást tette lehetővé. Óriásvállalatok születtek a műanyag előállítására vagy felhasználására alapozva. 

A műanyag a 70-es évekre az élet minden területére betört, s nem maradt ki belőle a lakáskultúra sem. A házakban és utak alatt sok helyütt PVC-csövek futottak, de most már a bútorokat és az egyéb kiegészítőket, dekorációkat is műanyagból állította elő az ipar. 

Hogy készül a műanyag?

A műanyagokat természetes vagy mesterséges úton lehet előállítani. A mesterséges műanyag alapanyaga a kőolaj. Míg a természetes anyagokból előállított műanyag természetes úton idővel lebomlik, addig a mesterségesek sok száz évig is ellenállnak az időnek. Ez utóbbinak a tulajdonságát a forgalmazók sokáig igen pozitív adottságnak állították be, nem foglalkozva azzal, hogy mit kezdjenek az eldobott termékekkel.

Márpedig a mesterséges műanyagokból olyan tömegcikkeket állítottak elő, mint a csomagolóanyag, háztartási flakonok, dobozok, tubusok, csövek – s ezek mind-mind a gyorsan eldobandó dolgok közé tartoznak. Ebbe a körbe tartozik az ablakszigetelésre használt purhab is. 

A műanyagokat alapvetően hőre lágyuló és hőre keményedő típusokra szokták osztani. Előállításuk során sajtolással, fröccsöntéssel, extrudálással és vákuumformázással történik. A műanyagokból bármilyen forma létrehozható és egészen speciális fizikai tulajdonságokra képesek. Ez a hihetetlen flexibilitás és változatosság tette annyira fontossá és tömegessé a műanyagokat. A legmodernebb iparágak egyszerűen nem tudnak megélni nélkülük, elég, ha csak az űriparra gondolunk.   

„Műanyaglakások”

A világon a legtöbb műanyagot ma a háztartások használják fel. Nemcsak a konyhai és fürdőszobai eszközök, élelmiszer csomagolása van műanyagból, de volt egy nagyon erős évtized, amikor a műanyagbútorok a lakberendezés élvonalában szerepeltek. Amikor Amerikában levetítették az első Star Trek sorozat filmjeit, abban az űrhajó berendezése színes és extra dizájnos műanyag bútorokkal volt tele. A nézők ilyen bútorokra vágytak otthonaikban, és a bútoripar nem tétlenkedett. 

Hamarosan megjelentek a futurisztikus műanyag fotelek, asztalok, konyha- és fürdőszoba bútorok. Ráadásul ezeket a bútorokat olcsóbban lehetett beszerezni, mint a fából és egyéb természetes anyagból készült társaikat. Színesek és extravagánsak voltak. A 60-70-es évek időszakát szoktuk általában a retro minősítéssel ellátni, mert a lakberendezésben is nagyon erős trendet hoztak a műanyagok. Aki ma a retróért rajong, annak nem hiányozhatnak a színes műanyag bútorok a lakásából.

Magyarországra a 70-es években törtek be ezek a műanyag bútorok. Igen népszerűek voltak a puffnak mondott ülőkék, amelyre tévézés közben a lábát is felrakhatta az ember, és könnyedén lehetett a lakásban ide-oda mozgatni. A puff lett a modern sámli. Ekkor használták burkolóanyagként nagy tömegben a linóleumot, mivel lerakása könnyű és gyors volt, és lényegesen olcsóbb volt, mint a parketta. Megjelentek a műszálas textíliák, kárpitok és egyre többen tudtak műbőrből készült ülőgarnitúrákat megvásárolni.  Ezek együttese pedig nagyon karakteressé tette az akkori otthonok enteriőrjét. Valóságos műanyaglakások születtek. 

Műanyagba fulladva            

A műanyag eufóriát a 20. század végén követte a fájó kijózanodás. Ekkorra már az eldobott műanyagok beborították az egész bolygót. Az óceánokban valóságos műanyagból álló szemétszigetek úszkáltak, az elmaradott országokban elhelyezett műanyag szemétből pedig hegynyi méretű kupacok hatalmasodtak.

A problémát alapvetően a tömeggyártás és a lebomlási idő közötti végtelen nagy különbség jelenti elsősorban. A lazán eldobott üres üdítős palack 450 év alatt bomlik el, a sporthorgászok damilja még kitartóbb. Lehet, hogy leszakad róla a ponty, de a vízben is prímán érzi magát közel 600 évig. Sorolni lehetne a végtelenségig a számokat, de már e két adatból is kitűnik, hogy a mai újrahasznosító kapacitások messze alatta maradnak a nehezen bomló műanyagok gyártásának. Odáig jutottunk, hogy még glóbuszunk sarki vizeiben is könnyedén kimutatható a mikroműanyagok jelenléte, és persze az összes édesvízkészletben is. Ennek megfelelően világunk minden élőlényében lerakódik a mikroműanyag. A szó legtisztább értelmében belefulladunk a műanyagba. 

Jövőnk és a műanyag

Felmerül a kérdés, hogy akkor élhetünk-e műanyagok nélkül? A válasz az, hogy nem. Modern világunk nem lehet meg műanyagok nélkül, és valószínűleg a csillagok közé sem utazhatunk majd el a műanyagok segítsége nélkül. Ugyanakkor el kell kezdenünk tudatosan használni a műanyagokat. Meg kell szüntetni vagy csökkenteni a használatukat ott, ahol már most is ki tudjuk váltani őket. A csomagolóanyagok terén úgy tűnik ez a változás már el is indult. 

Emellett fel kell pörgetni a műanyagok újrahasznosítását. Növelni kell ezen a területen a hatékonyságot és a kapacitást. Ahol lehet, olyan műanyagokkal kell kiváltani a régieket, amelyek a természetben könnyen lebomlanak. 

Úgy kell tekintenünk a műanyagra, mint az atomra. Minden találmánynak van sötét és jó oldala, attól függően, hogy milyen célra használjuk fel. A műanyagot sem fogjuk az életünkből kivetni, továbbra is vásárolhatunk majd időjárást álló műanyag kerti bútorokat, de a műanyagok többsége, különösen a csomagolóanyagok már egyre inkább a természetben lebomló típusból fognak állni.