Boldog békeidők hangulata – antik bútorok

A cikk elolvasása: 6 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc: +36 (70) 426-3106

Bánjunk óvatosan a hagyatékkal!

Nagyszüleink lakásának mindig van valamilyen különleges hangulata. Az idős emberek ritkán szokták az aktuális lakberendezési divatot követni. Egyfajta egyedi patina telepedik arra az enteriőrre, amelyben élnek. A bútorok, az ott elhelyezett dísztárgyak történetekkel gazdagodnak. Van, akit rabul ejt egy ilyen lakásnak a hangulata, másokat talán kissé nyomaszt.

Amikor ezek a házak, lakások elveszítik régi tulajdonosukat, az örökösök zöme igyekszik megszabadulni mindentől, ami az egykori éltekre emlékeztet. A régi bútorokat rendszerint kidobják, hogy a lakást fel lehessen újítani, hogy abban új történet kezdődhessen. Érdemes alaposabban szemügyre venni a hagyatékot, mert nem egyszer értékes dolgok is lapulhatnak a bútorok és egyéb tárgyak között. Az antik bútorok és egyéb antik tárgyak sosem mennek ki a divatból, erre utal, hogy egyre több vállalkozás él meg ezek felújításából és értékesítéséből.        

Mitől lesz valami antik?

Joggal merül fel a kérdés, hogy mitől válik valami antikká? A műkereskedők általános konszenzusa alapján a minimum százéves darabokat lehet antiknak tekinteni. Igaz, attól, hogy valami nagyon régi, még egyáltalán nem garantált, hogy bekerül ebbe a kategóriába, mivel egyéb kritériumoknak is meg kell felelnie.

Az adott bútordarabnak egyedinek kell lennie. Mivel a százéves határ folyamatosan halad a tömegtermelés időszaka felé, ezért a legtöbb régi holmi is ebbe a körbe tartozik. Az egyedi bútorra jellemző a stílustisztaság, a kidolgozottság. Érezni lehet rajta a gondos mesterkéz munkáját. Eladhatóvá csupán azok válhatnak, amelyeket fel lehet újítani, mégpedig autentikus módon. Nem véletlen, hogy drágák az ilyen bútorok, hiszen nagyon speciális szakmunkát igényel a helyreállításuk. Ezeknek a bútoroknak a besorolását szakértők végzik el, akik már első pillantásra is meg tudják állapítani egy-egy darabról, hogy milyen értéket képviselnek. 

A szakértő szemével   

Amikor hozzájutunk a nagyszülőktől örökölt lakáshoz és annak a berendezéséhez, nem érdemes azonnal szakértőt hívni, mert könnyen járhatunk úgy, hogy a semmire fizetjük ki a díját. Igen ám, de honnan tudhatjuk, hogy mi lehet értékes és mi nem? Még az sem jelent biztos kapaszkodót, ha úgy ítéljük meg, hogy az örökség hátrahagyói nem éltek száz évig, ergo nem lehet antik érték a tulajdonukban. A régi idők emberei még egészen más szemmel néztek a tárgyakra, sokkal nagyobb értéket jelentett számukra egy olyan bútordarab, amely már generációkat szolgált ki. Nem lehetetlen tehát, hogy amit mi a nagymama komódjának hiszünk, azt valójában még az ükanyánk csináltatta. 

Van néhány ismertetőjegy, amikor gyanakodhatunk a bútor antik voltára. A régi bútorokat tömörfából készítették és szinte mindig kapott valamilyen védőfelületet, leginkább valamilyen lakkot. A legtöbb antik bútornak fényesre csiszolt és lakkozott a felülete. Európai szokás szerint a bútorok lábakon állnak, s ha ezek között találunk olyat, amelyiknek szépen faragott a lába, ugyancsak felmerülhet annak egyedi, értékes volta, mivel a régi asztalosoknak meg sem fordult a fejükben, hogy egyenes lábakat faragjanak. 

Az alapanyagok felhasználása is útmutató lehet. A vitrinek esetében az öntött, metszett, festett vagy ólomüveges berakások jó kiindulópontot jelenthetnek. A régi vitrin már önmagában esélyes az antik címre, mivel ezek régen nagyon drága darabok voltak, akárki nem engedhette meg magának a beszerzését, és ezek hajdanán mind egyedi darabok voltak. Sokat ígérő, ha nemes veretű az adott bútor. A rézveretek, a kovácsoltvas elemek csak olyan bútorokra kerültek fel, amelyeket egyedi gyártó készített nagy gonddal. A tömegtermelésben ezeket azért nem használták, mert megdrágította volna a bútort, és kézimunkát igényelt volna. Ugyanez a helyzet a díszítéssel is, különösképpen az intarziával. Az intarzia mindig is kézi mesterség volt, és az is marad. Ha tehát egy lakkozott szekrény gazdagon díszített intarzia berakással, faragott lábon áll és tömörfából készült, akkor máris hívhatjuk a szakértőt. 

Mit kezdhetünk az antik darabokkal?       

A fenti kérdésre több válasz adható, attól függően, hogy kinek mi a fontos, milyen az ízlése, mennyire kötődik a családja múltjához, milyen stílusú lakása van, vagy éppen milyet szeretne kialakítani. Aki ódzkodik a régi bútorok hangulatától, annak az a legegyszerűbb, ha eladja azokat. Persze érdemes több becsüssel tárgyalni, nehogy értékén alul adjuk el az ősök által összehordott dolgokat. 

Gyakran előfordul, hogy az antik bútorok már nincsenek a legjobb állapotban, ennek ellenére szeretnék azt funkciójukban újrahasznosítani. A bútor modernizációja megfelelő lehet egy új környezetben, de ezzel együtt elveszíti antik jellegét is. Ez sem feltétlenül rossz döntés, mivel ilyenkor a funkció, a kihasználtság mellett a szeretett rokon emléke játssza a főszerepet, amit nem lehet forintosítani. 

Végül dönthetünk úgy, hogy befektetünk a bútor stílushoz kötődő felújításába. Ez azt jelenti, hogy az örökölt darabra még jócskán ráköltünk, de a végeredmény egy igen értékes, és még sokáig hasznos, vagy díszként használt darab lesz. Akik szeretik az antikot, azok valószínűleg ezt a megoldást választják, de akadhat olyan is, aki befektetésként tekint a felújításra. 

Az antik bútor szerepe a lakásban  

Antik bútorokkal berendezett komplex lakást ma már nagyon keveset találunk. Ennek egyfelől annak drágasága az oka, másfelől pedig az, hogy nagyon nehéz megtalálni a stílusban is megegyező autentikus darabokat, amelyek funkcionálisan használhatók. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az antik bútorokkal berendezett enteriőrből könnyen válhat múzeumi környezet, amiben kevesen szeretnék a mindennapjaikat eltölteni. 

Sokkal jellemzőbb, hogy egy-egy darabot illesztenek az adott helyiségbe annál is inkább, mert az antik bútorok zöme robosztus darab. Amennyiben 1-2 antik bútornál többet helyezünk el egy átlagos nappaliban, akkor az azonnal túlzsúfolttá válik. Egyébként is célszerűbb nagy méretű terek esetében gondolkodni egy régi komód, vitrin, kanapé elhelyezésén, mert a komforthoz hozzá tartozik, hogy kényelmes közlekedőfolyosók maradnak a mindennapi mozgáshoz. 

Hogyan bánjunk az antik bútorokkal?

Az antik bútorokat – noha tömörfából készültek – óvni kell az erős napsugárzástól, mivel az a lakkozásnak árt, és hamar megindulhat a foltosodás. A legegyszerűbb védelmet a napsugárzás kizárása jelenti, ezért az antik szobabelsők rendszerint sötétbe vagy félhomályba borulnak, és mesterséges fényekkel világítják meg a teret. Aki vonzódik ahhoz, hogy természetes fény jusson a lakásába, annak meg kell találnia azt a napfénymentes területet, ahol a kényes bútordarab elhelyezhető. 

A lakkozás ezeknek a bútoroknak a legkényesebb jellemzőjük, mert ha pattogzani kezd, azonnal közbe kell avatkozni. Ellenkező esetben a védőfelület nélküli farészek gyorsan romlásnak indulhatnak. A lakknak persze megvan a maga jó tulajdonsága is. Amellett, hogy védi a fát, nehezebben ül meg rajta a por, és azt könnyű egy száraz, puha ronggyal eltávolítani róla. Ezzel szemben a legtöbb antik bútor kárpitja erősen porfogó, hiszen régi, hagyományos anyagokból készítik. Az antik székek ülőkéjét, a kanapét gyakran kell porszívózni. Értelemszerűen a porallergiában szenvedőnek nem is ajánlható, hogy ilyen bútorok között élje a mindennapjait. 

Az antik bútorok népszerűsége mégis növekszik, ami a nosztalgia mellett a természetes anyagok használatának a terjedésével is magyarázható.  Értéküket azok becsülik igazán, akik tisztelik az eltávozottak emlékeit, és a múlt hagyományait.