Szalon egykor és ma

Vissza a gyökerekhez

Amikor a szalon szó mai értelmezését keressük, akkor elsősorban a szépészeti vállalkozások jutnak az eszünkbe. Kozmetikai szalon, fodrász szalon, esztétikai szalon. Ilyen szalonokból minden városban találunk néhányat.  

Művészeti szalonokról is hallhatunk, vagy ismerhetünk néhányat. Ezek általában exkluzív környezetben egy meghatározott körnek nyújtanak irodalmi élményt. Felolvasó estek, könyvbemutatók, egy-egy hajdani művész műveinek színészekkel történő prezentálása zajlik itt, miközben némi fogyasztásra is nyílik alkalom. Amolyan kulturális kávéházak ezek a szalonok, ahol néhány bútordarab formájában felsejlik ennek a helyiségnek az archetípusa. 

A továbbiakban végigkísérjük a szalon történetét, fejlődését és változását miközben pillantást vetünk a régi korok embereire, és a szalon klasszikus berendezésre is.  Úgy is mondhatnánk, hogy visszanyúlunk a gyökerekig. 

A szalon története

Amikor valakire azt mondják, hogy nem szalonképes, az bizony egy nagyon kritikus megalapítást takar. Az illetőt modortalannak, műveletlennek, viselkedését a társadalmi normáknak nem megfelelőnek tartják. Vonatkozhat ez a megbírált személy külsőjére, öltözetére, mentális állapotára is. 

A kifejezés gyökereit a 16. században találjuk meg, amikor a francia szalon szó a fogadószobát jelentette. Fogadószobája a királynak és a főnemességnek volt, ahol a megadott etikett alapján folyt az élet. A fogadószobában lévők között a szigorú társadalmi rang, az alá-fölé rendeltség alapján történt az érintkezés. A király fogadószobájában, azaz szalonjában csak a királynak volt joga ülve fogadni a hozzá folyamodókat, mindenkinek állnia kellett az audencia során. Nem volt nagy igény az ülőbútorokra…

A 17. században azonban kezdtek megváltozni a dolgok. Az ekkor legnagyobb hatalomnak számító és népes Franciaországban erősödött és gyarapodott a polgárság, olyannyira, hogy egyesek közülük gazdagabbak lettek a grófoknál és báróknál is. Ez a polgárság a tudása és szorgalma révén jutott a vagyonához, s szerepük egyre meghatározóbb lett a királyságban. Mindez kihatott a korszellemre is, és kezdetét vette a felvilágosodás korszaka, amikor a világnézetet már nem a vallás, hanem a tiszta ész és a tapasztalat, azaz a ráció és az empíria határozta meg. Ettől kezdve elmosódott a határ az arisztokrácia és polgárság között szellemi értelemben. 

Ennek köszönhetően a társasági élet is megváltozott, hiszen nem a rang, hanem a műveltség határozta meg az egyes körök összetartását, s ennek terepe az egykor oly komor szalon lett, amely közben teljesen megváltozott.

Az első szalon

Mai tudásunk szerint az első szalont Catherine de Vivonne, Rambouillet márkinéja nyitotta meg az 1600-as évek elején Párizsban. A híres kék terembe rendszeresen meghívta az akkori szellemi élet kiválóságait. Az itt zajló, sokkal kötetlenebb társadalmi élet nagy visszhangot keltett. Catherine halála után szalonját átvette a lánya, Julie d’Anyennes, így teremtve hagyományt. Ami ennél a szalonnál azonnal feltűnik, hogy megteremtésében hölgyek játszották a főszerepet, ők küldték ki a meghívókat, így lényegében ők határozták meg, hogy mi fog történni ezeken az eseményeken. Nem tévedés tehát úgy tekinteni a szalonra, mint a női emancipáció első állomására. 

A 18. században egyre több szalon nyílt meg egyfajta divatot teremtve. Ezek a szalonok már egymással is versengtek, hogy melyikük tud hírnevesebb vendégeket fogadni. Ekkor azonban már nem a rang volt az elsődleges szempont, hanem a szellemi minőség. Akinek a szalonját például Voltaire látogatta, sokkal híresebb lett, ahová kiváltság volt bejutni. 

Forradalmi változás a lakberendezésben     

A szalon népszerűsége forradalmi változáshoz vezetett. Most már nem a merev audencia színtere, hanem egy olyan viszonylag nagy helyiség, ahol nagyobb társaságok is elférnek, s ott kényelmesen érezhetik magukat. A kényelemhez pedig kényelmes bútorok, berendezések és környezet szükségeltetik. 

A szalonokban puhán párnázott és karfás székek várták a vendégeket, de megjelentek az első fotelok is, csakúgy, mint a kanapék. A résztvevők oldott hangulatban, akár kis csoportokra válva tudtak egymással csevegni. A szalonban a társadalmi érintkezés volt a fő momentum. Elmúltak azok az idők, amikor a nemesek a nagy lakomákra ültek össze. A szalonok rendszerint este, vacsora után nyíltak meg, s itt legfeljebb teázni, kávézni lehetett, s bekapni némi aprósüteményt. Ehhez igazodtak a bútorok. Könnyen mozgatható kis asztalok voltak elhelyezve, a székek sem voltak már olyan súlyosak, mint hajdanán, hogy könnyű legyen ezeket mozgatni. Minden a rugalmasságról és az esztétikáról szólt. A szalonban előkelő helye volt az üveges vitrinnek, és a szépen faragott kis szekrényeknek, amelyekben legyezők, kártyapaklik és más apróságok lapultak. 

A szalon falát selyemtapéták borították, a padlót pedig süppedő, díszes szőnyegek. A tapétákon általában kínai témájú ábrák voltak láthatók. Ebből a divatból sarjadt ki a kínai szoba, amelyet szinte minden előkelő megcsináltatott a palotájában. Ilyen kínai szoba látható az Eszterházy hercegek fertődi kastélyában is. 

A szalon specializálódása   

A szalonok versenye természetesen kihatott erre a helyiségre. Megindult egyfajta specializálódás, és maga a szalon is több, elszeparált részt szívott magába. Du Maine hercegnő érdeklődése az irodalomra terjedt ki, ezért kifejezetten olyan szalont tartott, amely írókat és esztétákat, valamint olvasást kedvelőket gyűjtött egybe. Mások a képzőművészeket, festőket, szobrászokat részesítették előnyben, megint mások a tudósokat várták. 

A szalon a szalonban volt a fejlődés további útja. A nagy központi szalonból nyíltak az urak számára a szivarszobák, és külön helyiséget kaptak a dámák is, ahol a toalettjüket rendezhették, teázgattak és pletykáltak. Ezzel együtt a nemek közötti különválás újra megjelent. 

Az ipari forradalom során aztán a szalonok átalakultak, s mire a 20. századba léptünk, már a művészek hasonló gondolkodású tagjainak adott otthont, hiszen a társadalmi korlátok Nyugat-Európában teljesen ledőltek. A szellemi irányzatoknak egyfajta alkotóműhelye lett a szalon, ahonnan szinte teljesen eltűntek a nők. A férfiak lassan kiszorították őket, holott valamikor ők teremtették meg a szalont. Ez a változás visszafelé mutat, oda, amikor csak egy zárt kör juthatott be a fogadószobába. 

Mi maradt a szalonból napjainkra?     

A női egyenjogúság térnyerése aztán újabb változást hozott, s manapság a szalon szóról megint a hölgyek jutnak az eszünkbe. A szalon a kényelem, a kellem és a báj szinonimája, nem csoda tehát, ha a szépészeti vállalkozások, amelyeknek ügyfelei elsősorban a nők, visszahódították a szalont. Egy kozmetikai szalonról manapság az ugrik be azonnal. hogy kényelmes bútorokkal berendezett, tükrökkel csillanó exkluzív helyiség, ahol kellemes zene szól, miközben a kozmetikusok kezelésbe veszik a vendégeiket. Mint látható, a szalon még a nemek harcának is terepévé vált, s végre visszakerült azok kezébe, akik egykor megteremtették az igazi szalonokat, mégpedig a hölgyekébe, és jól van ez így. Ma már a kulturális szalonokban is egyenrangú újra a férfi és a nő, akik kellemes környezetben élhetnek itt társadalmi életet.