A fürdőkultúra rövid története

A cikk elolvasása: 7 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc: +36 (70) 426-3106

Ma már természetes a lakásokban a fürdőszoba 

Az ember a természetnek az a teremtménye, amelyik kedveli a vizet. Mindig is vonzódtunk a vízpartokhoz, és ezen a nyáron is sokan fognak csobbanni a forró napokon. Ma már az is természetes, hogy munka után, hazatérve, lefekvés előtt még lefürdünk, ami nemcsak a komfortérzésünk, de az egészségünk számára is fontos. A fürdés manapság már a tisztálkodás mellett a relaxálás fő színtere is. A modern, okos fürdőszobákban minden a kényeztetésünket biztosítja. 

Nehéz elképzelni, hogy nagyszüleink, de a dédszüleink szinte biztosan nem jutottak hozzá a kényelmes folyó vízhez az otthonukban. A fürdés sokkal macerásabb dolog volt. Magyarországon a múlt század hetvenes éveiben kezdték csak a vezetékes vizet bevezetni a kis falvakba, és addig nagyon sokan kerekes kútról hozott vízben mosakodtak meg egy teknőbe állva. A ma ismert fürdőszobák a 19. század második felében jelentek meg a gazdagok lakásaiban és a csillogó, minden kényelmet biztosító hotelekben. A fürdés története igazán érdekes leginkább azért, mert jellemzi a kort és a kultúrát, amiben egykor éltek az emberek. 

Ókori fürdőkultúra

Az ősi korok fürdési szokásairól semmit sem tudunk, hiszen nem áll rendelkezésünkre semmilyen írásos forrás. Amikor a spanyol konkvisztádorok Amerika földjére léptek, számos kőkorszaki kultúrával találkoztak, s azt tapasztalták, hogy az indiánok szívesen fürödnek meg a területükhöz tartozó természetes vizekben. Valószínűleg ez volt az őskorban is a jellemző. 

Arról azonban már van információnk, hogy Indiában már az időszámításunk előtti 4. évezredben építettek olyan palotát, amibe egy csőrendszerrel bevezették az Indus vizét. A folyó akkoriban még ivásra is alkalmas tisztaságú volt. Az első kádnak mondható szerkezetre Kréta szigetén találtak bizonyítékot a kutatók. Egy kőtáblára írt forrásban beszámoltak egy dézsa szerű fürdőalkalmatosságról, amely négy lábon állt. A görögök kifejezetten jótékonynak tartották a gyógyvizekben való megmerítkezést, amiről a híres orvos, Hippokratész is beszámolt. A görög hegyekből ugyanis nagyon sok forrás fakadt, s valóban gyógyító hatásuk volt. A mosakodás a folyók vizével, a fürdés gyógyvizekben történt. 

A fürdésnek az ókorban rituális, vallási szerepe is volt, ami még népszerűbbé tette ezt a tevékenységet. Az ókori Róma a fürdésben is elérte a csúcsot. Az úgynevezett tepidáriumok minden városban elérhetők voltak a polgárok számára, ehhez arra a fejlett csatornahálózatra volt szükség, amit már a köztársaság korában elkezdtek megépíteni. A vízvezetékrendszer egyes elemei a mai napig láthatóak, s nem azért tűntek el, mert nem bírták az idő vasfogát, hanem azért, mert a települések új lakói azokat lebontva építettek hajlékot a köveiből. 

A római fürdők nemcsak a tisztálkodás terepei voltak, de az örömtanyákban is kötelező volt a jelenlétük. Pompeinek számos fürdője maradt ránk, amelyek falára a következő szöveget vésték: sanus per aquam, azaz a víz egészség. A mai fürdőket nem véletlenül jelölik tehát SPA rövidítéssel. 

Hogyan fürödtek a középkorban?      

Róma hanyatlásával a fürdőkultúra is hanyatlani kezdett, de ez nem jelentette azt, hogy ne fürödtek volna az emberek. A sötétnek mondott középkorban élt frank uralkodó, Nagy Károly például szívesen szervezte a mulatságokat valamelyik fürdőmedence köré. A kontinensre zúduló vikingeket ugyan barbárnak nevezték, de tény, hogy még a harcosok is megfürödtek hetente. 

A középkor szépen fejlődő városaiban, így Londonban és Párizsban számos nyilvános fürdő nyitotta meg a kapuit, ahol persze nemcsak tisztálkodni lehetett, de egyéb testi örömöknek is hódolhatott a férfiember. A gazdagok szállásain hatalmas dézsák álltak a háziak rendelkezésére. Ebbe öntötték a kútról hozott vizet, majd tűzifával melegítették fel azt, amelyben mindig a ház ura mosakodott le először. A férfiakat a nők, majd végül a gyerekek követték. A csemeték már meglehetősen koszos vízben fürödtek meg, amit nem lehetne sem tisztaságnak, sem egészségnek nevezni.   

A fürdésről való leszokás éppen a reneszánsz korszakban kezdődött, amikor elővették az ókori szerzők műveit, s a munkáikból azt vették ki, hogy a vízben lévő káros miazmák nem tesznek jót ez egészségnek. Nyilván a kolerára és a tífuszra gondoltak, amely a szennyezett vízzel valóban megbetegít. Mivel az egyház a közfürdők erkölcstelenségét ostorozta, ezek összessége okozta a fürdők bezárását és az évszázados mosdatlanságot, ami nagyjából a 18. századig tartott. A higiéniai viszonyokra mi sem volt jellemzőbb, mint a Napkirály udvara, ahol a hatalmas épületben egyetlen mellékhelyiség sem volt, ezért az ott lakók és lebzselők vagy a kertben, vagy egy távoli szobában intézték el a dolgukat. A kiváló erdélyi kancellár, Bethlen Miklós is dicsekedve írt arról, hogy a lábát legfeljebb csak évente egyszer mosta meg. Ez bizony a büdös emberek és a parfümök megjelenésének kora volt. 

A fürdőkultúra a felvilágosodással tért vissza, s ekkor kezdtek divatossá válni az újra felfedezett fürdők, amelyek a társasági élet központjává váltak. Különösen a gyógyfürdők voltak népszerűek, és megjelentek az első nagy fürdővárosok, amelyek kifejezetten a termálvízre alapozva születtek meg. Ilyen volt például a rómaiak által kedvelt angliai Bath. Az átlagemberek otthonában persze továbbra is dézsa dívott.

Fürdőszoba forradalom            

Az ipari forradalom hozta meg a változást a közemberek fürdésében. Persze ez egy lassú folyamat volt, annál is inkább, mert a csatornahálózat kiépítése a nagyvárosokban csak a 19. század közepén indult el. Az első város, ahol elkezdődtek ezek a munkák, London volt, amelyet aztán Európában mindenütt követtek. Ezeknek a hálózatoknak a kiépítése óriási munka, így csak lassan költözhetett be a vezetékes víz a lakásokba. 

Az első fürdőszobákat még a Viktória korban építették meg, mégpedig az előkelő vendégek számára nyílt Claridge’s Hotelben. A csatornázás és a víztisztítás hosszú évtizedei következtek, hogy a 20. század közepére a fejlett országokban már nemcsak a nagyvárosokban, hanem a falvakban is elérhetővé váljon a vezetékes víz, s ezzel együtt a fürdőszobával rendelkező ház. 

Fürdőkultúra Magyarországon     

Magyarország különleges helyet foglal el a világ fürdőkultúrájában. A gyógyvizek és fürdők szerelmesei jelentős turisztikai bevételt hoznak a hazánknak. Két tényező miatt váltak világhírűvé a magyar fürdők. Az egyik a földrajzi helyzetünkből fakad, hiszen a Kárpát-medence vízgyűjtőjében helyezkedik el az ország. A középkorban például azért nem ugrott 4 millió fölé a népesség, mert rengeteg vízben álló terület volt. Azt mondhatjuk, hogy bárhol lefúrhatunk a földbe, szinte biztosan rálelünk valamilyen jó minőségű vízre. A fürdőkultúra másik fontos elemét a hódító törököktől kaptuk, akik imádták a gőzfürdőt, és számos hamamot építettek a meghódított területen. Még olyan kis, alig ismert településeken is ráleltek a régészek a török fürdőkre, mint a Somogy megyei Babócsa.  

A törököt ugyan a 17. század végén kiűzték Magyarországról, de a fürdőzés szokása addigra már általánossá vált, és birtokba vette a lakosság az oszmánok által hátrahagyott fürdőket. A lakásokba persze csak jóval később épültek az első fürdőszobák. A főváros bérlakásaiban még nem épültek ilyen vizes helyiségek, mert nem volt vezetékes víz. A 19. század végén azonban már fővárosi rendelet követelte meg, hogy az új lakásokban fürdőszobának is lennie kell. Vidéken még sokáig nem volt ilyen megkötés a csatornahálózat hiánya miatt. 

Cikkünkben évezredes utat jártunk be, amelyben a fürdőkultúra nagy korszakait és kríziseit is gyorsan áttekintettük. Modern korunkban a tisztálkodás mindennapi életünk szerves részévé vált, ami testi és lelki egészségünknek a záloga.