A mázolás alapjai – hogy a munkánk minőségi legyen

Induljunk el a nagymamától

Áldott emlékű nagyanyám nyaranta alaposan bevásárolt színes zománcfestékekből, vett 1-2 ecsetet, némi hígítót, fogott néhány puha rongyot és levonult a telekre, ahol nagy elánnal vetette bele magát a munkába. Lefestette az ablakkereteket, a drótkerítést, a vécéajtót, de még a kissámlit is. Ügyelni kellett ezeken a napokon, hogy hová nyúl az ember, mert ha nem vigyázott, alaposan összekenhette magát vörös, zöld vagy sárga festékekkel, amit aztán csak vegyszerrel lehetett úgy ahogy lemosni. Nem állítom, hogy a nagyi volt a földkerekség legjobb szakembere a mázolás területén, de hogy ő volt a leglelkesebb, az egészen biztos. 

Ugyan még előttünk áll a nyár, de tavasz közepén tartósabb jó idő esetén már hozzá lehet látni a karbantartási munkálatokhoz, így az állagmegőrzést vagy felújítást célzó mázoláshoz is. Ilyenkor rendszerint a fakeretes ablakok szokták a fő műsorszámot jelenteni ennél a tevékenységnél, és nagyon sokan szakember helyett magukra vállalják a munkálatokat.        

Mázolás – az anyagbeszerzés szempontjai

Akik úgy döntenek, hogy saját erőből látnak hozzá a mázoláshoz, előbb azt kell felmérniük, hogy mekkora és milyen felületet szeretnének megdolgozni. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy az adott felület mennyire sérült. A régi fakeretek esetében a keletkezett kisebb hibákat még ezermesterkedve is ki lehet javítani, míg a vetemedések esetében valószínűleg csak a csere lesz a megfelelő megoldás.  

Érdemes a fenti paraméterek alapján kiválasztani az adott a festéket. A hibák kijavításának céljából különböző durvaságú csiszolópapírra, a mélyebb sérülések elfedéséhez glettelő anyagra, a glett elsimításához spaklira lesz szükség. A mázolás közben lecsorgó festéket puha ronggyal, illetve oldószerrel tudjuk eredményesen eltávolítani, ezért ezeket is be kell szerezni.      

Fókuszban az ecset és a máz

Most vegyük jobban szemügyre a mázolás fő anyagát és szerszámát. A festékek hihetetlen mennyiségéből válogathatunk, azonban két alaptípusra bonthatóak: zománcfestékekre és lazúr festékekre. A lazúr olcsóbb, de inkább a felújító festések során érdemes e mellett dönteni, míg a zománcfestéket kell alkalmazni, amennyiben a felületek nagyon kopottak vagy sérültek. 

Azt gondolhatnánk, hogy az ecsetválasztás már igazán nem jelenthet semmilyen problémát sem, de azért okosan tesszük, ha nem az ár irányából közelítjük meg a kérdést. A gyenge minőségű ecsetek nagyon könnyen és bőségesen szórják magukból a szálakat, ami a kent felületen nemcsak esztétikai problémát jelent, de ha később felpattan a szál, a helyén maradt anyag védelem nélkül marad. Még a jó minőségű ecseteket is érdemes használat előtt egy kicsit átborzolni, hogy az instabil szőrök kihulljanak. Javasolnék még egy mesterfogást, mielőtt festékbe mártanánk az ecsetet! Fogjunk egy dörzspapírt, és húzzuk át rajta egy párszor az ecsetet. Az eljárás eredményeként a szálak vége szépen legömbölyödik, és sokkal szebben lehet dolgozni az ecsettel.  

Az ecsettel akkor is lesz dolgunk, amikor az alapozófestést elvégeztük vagy eltesszük a feladatokat a következő napra. A festék viszonylag rövid idő alatt rászárad az ecsetre, és ha már nagyon rákeményedett a szálakra, soha többé nem lehet vele szépen festeni. Ezért a munka után azonnal helyezzük oldószerbe az ecset fejét és alaposan mossuk ki a szálakat. Az oldószert nyomkodással távolítsuk el a szálakból, majd fejjel lefelé lógatva úgy szárítsuk ki, hogy a szálak ne görbüljenek meg. Ha így járunk el, akkor a lehető leghosszabb ideig tudunk az ecsetünkkel dolgozni.    

És ami magát a mázolást illeti…

Gondos munkálatokat igényelnek azok a felületek, amelyek nagyon elkoptak. Első lépésként zsírtalanítani kell a felületet, amelyet a finomabb szemcséjű csiszolópapírral végezhetünk el. Ezt követően egy alapozó festéssel menjünk végig a területen, majd hagyjuk megszáradni. Ezután jöhetnek a javító munkálatok. A tapasz anyaggal (glett) el tudjuk tüntetni a nagyobb hibákat, egyenetlenségeket. A simításhoz használjuk a spaklit. Amennyiben foltszerű hibákat találunk, azokat folttapaszolással és a síkba simítással tudjuk szépen eldolgozni. 

Érdemes még egy átvonó gletteléssel teljesen átvonni a felületet. Ezzel a síkokat szépen előkészítettük a közbenső alapozáshoz és a lakkozáshoz, egyszersmind megfelelő tapadást biztosítottunk a felület és a felhordásra kerülő réteg között.       

Végül vigyük fel az átvonó zománcréteget. Ez a speciális zománc a többrétegű bevonatok záró, azaz legfelső rétege lesz.  Ez a zománc adja meg a felület igazi jellegét. A megfelelő zománcokkal alkothatunk színes, selymes, fényes vagy éppen karakteresen matt felületeket. A zománc ezenfelül extra védelmet nyújt a lekent tárgyaknak. 

Végezetül a mázolás nem lényegtelen apróságairól

Fontos tudni, hogy a különböző alapfelületekhez – így a fához, fémhez, vakolathoz stb. – más-más speciális alapozóanyagot kell használni. A szakboltokban nyugodtan forduljunk az eladóhoz, hogy véletlenül se válasszunk rossz terméket. Egy anyaghoz nem illő alapozás teljesen tönkreteheti a munkánkat.    

Ugyan a mázolás csúcsidőszaka a nyár szokott lenni, azonban nem tanácsos kánikulában végezni a munkát abban az esetben, ha vizes alapú a zománcfestékünk. A víz a nagy hőségtől hamar elpárolog, és azután már nehézkesen lehet vele dolgozni, és nem lesz szép a végeredmény sem. Rekkenő hőségben válasszuk a hajnali vagy az alkonyi időpontot.     

Lazúr festés esetén csináljunk egy kis próbafestést az anyagon, mert a végső színt számtalan tényező befolyásolja – így például a fa fajtája, keménysége, de még az is, hogy hányszor kezelték előtte a felületet. A lazúrt soha se vigyük föl felhevült felületre, mert a munkánk eredménytelen lesz. 

A lakkok szavatossági idejét úgy őrizhetjük meg, hogy a megmaradó anyagra szorosan zárjuk a doboz tetejét. Ezeknek az anyagoknak a tárolására is oda kell figyelni, mert fokozottan tűzveszélyesek. Amennyiben nem használjuk fel a maradékot, vigyük a hulladékot a veszélyes anyaggyűjtő helyre.