A természet erejére bízva – erdőkert

A cikk elolvasása: 6 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc: +36 (70) 426-3106

Az igába fogott természet tragédiája

Az emberi kultúra fejlődése egyidős egy nagy gazdasági forradalommal, az állattenyésztés és a mezőgazdaság kialakulásával. Ahogy azt büszkén hangoztatták a 19-20. század történészei és filozófusai, az ember igába fogta a természetet. Mára azonban kiderült, hogy az igába fogott természet az emberiség létét veszélyezteti. 

Az ipari forradalom óta megjelent, majd ütemesen növekedni kezdett a földi fajok kihalása, ami egyértelműen az emberi tevékenység rovására írható. Ebben a folyamatban nemcsak a gyáriparnak nagy a felelőssége, de a mezőgazdaságnak is, amely elveszi az erdőktől, vadonoktól a földet, hogy ott monokulturális gazdálkodást folytasson. Ez a fölművelés tönkre teszi a talajt, kiszorít minden más növényt, és elveszi az életteret az állatoktól. A természet egyensúlyának megbomlása mára már olyan súlyos tényezővé vált, amely a klímaválságban jelentkezik. Az emberiség nem tehet mást, mint, hogy levegye az igát a természetről, és megtalálja a fenntartható gazdálkodás módszereit. Úgy kell a természet áldásait élvezni, hogy ne zsigereljük ki azt, s ennek egyik formája lehet az erdőkert, amely a természeti törvényeken alapul.     

A Hart-elmélet

Valamikor a múlt század hatvanas éveiben erősödtek fel a természetvédő mozgalmak, amikor az emberek egyre nagyobb tömege szembesült tetteink következményeivel. Ennek a mozgalomnak volt egyik tudósa Robert Hart. A Nagy-Britanniában élő biológus a növényi társulások rendszerét kutatta, s ennek nyomán ismerte fel, hogy a természetes ökoszisztémánál nincs hatékonyabb erőforrás. Az erdők és mezők olyan komplex biológiai egységek, amelyekben a legkisebb elem ugyanolyan fontos, mint a legnagyobb, s bármelyik kiesése az egész rendszer létét fenyegeti. 

Elmélete szerint az egészséges és fenntartható mezőgazdaságnak is a természeti alapokon kell nyugodniuk. Ez nem jelenti azt, hogy a modern embernek vissza kell lépnie a kőkorszakba, hanem azt, hogy az alapelvek mentén kell megterveznie az új mezőgazdasági környezetet, amely az erdőkerteken alapul. Az ilyen tudatosan megkomponált rendszerben minden kínál valamit az ember számára a magasan növő fáktól a talajszintig. A Hart-elmélet szerint még egy húsznégyzetméteres kertben is megalkotható az erdőkert. 

Az erdőkert nem más, mint egy ökoszisztémára támaszkodó élelmiszertermelő egység, amelynek alapját a jól megválogatott növényi társulások adják. Ezek a növények nem nyomják el a többit, hanem támogatják egymást, s végül egy bőven termő, buja egységet alkotnak. Az erdőkert ereje teljében természetes élőhelyévé válik azoknak a fajoknak, amelyek az elmúlt évtizedekben szinte eltűntek az emberi környezetből, s ezzel a fajok regenerálódását segítik elő, többek között a nagyon fontos beporzókét is.

A szukcesszió fogalma            

Az erdőkerteket tudományos alapokon állva tervezik meg, irányítva az úgynevezett szukcesszió folyamatát. A szukcesszió egy erdő teljes kifejlődésének folyamatát jelenti, aminek alapja a termőföld megjelenése. A talajba ezután az egynyári és évelő növények kapaszkodnak bele, melyek zöme gyomnövény a természetben. A gyomokat azonban hamarosan túlnövik a cserjék és a bokrok, amelyek már némi árnyékot is adnak. A folyamat következő szakaszában megjelennek az első, napkedvelő fák, s végül gyökeret vernek a hosszú életű, nagy árnyékot adó vagy kedvelő fajok, s kialakul a vadonerdő. 

A szukcesszió több évtizedes folyamat, amit nem kell az erdőkertben kivárni, mivel a kertmérnöki tevékenység lényegesen felgyorsíthatja azt, ügyelve annak hét szintjére. Az erdőkertnek ugyanis hét rétege van, s a tervezésnek fentről lefelé kell haladnia. Az első szint tehát a lombkorona magassága lesz, amelyet az alacsonyabb fák, esetünkben a gyümölcsfák követnek. A harmadik szinten a cserjék találhatók, a negyediken pedig az évelő zöldségek és a gyógynövények. Az ötödik réteg a talajtakaró, a hatodik a gombák és gyökérzöldségek birodalma. Az erdőkert hetedeik szintjét a kúszónövények népesítik be. 

Alkossunk erdőkertet!        

Mint minden projekt, ez is tervezéssel kezdődik. Első lépésként meg kell határozni az erdőkert határait, majd ki kell dolgozni a megfelelő infrastruktúrát, elsődlegesen a víz útját, azaz a locsolási pontokat. Miközben ezeket a lépéseket tesszük meg, már elmerülhetünk azokban a szakkönyvekben, amik az erdőkertbe ültethető növényeket, növényi társulásokat veszik sorra. A szakkönyvek alapján állíthatjuk össze jövőbeni kertünk élelmiszertérképét. A növénytársulásokhoz kialakítjuk a megfelelő szektorokat és megtervezzük a hozzájuk vezető utakat. A fejlődő erdőkert egyre bujábbá válik, s a kertésznek el kell tudni érnie a legtávolabbi pontjához is, ezért van szükség az ösvénytervezésre.

Az erdőkert óriásai azok a fák lesznek, amelyek magas lombkoronával rendelkeznek. Ilyen a diófa, a szelídgesztenye és a cseresznyefa. A magas fákat célszerű a telek északi pontján elhelyezni, hogy tömegükkel megvédjék az esendőbb növényeket a szelektől és a fagytól. Az érzékenyebb és kisebb növésű gyümölcsfákat a kert déli oldalába érdemes elültetni. A cserjeszinten a bokros, gyümölcsöt adó növények, a ribizli, málna, kökény, bodza stb. tervezhető. A talajtakaró fölött a fűszernövények és az évelők, mint a spárga, rebarbara, zöldségfélék fognak növekedni. Itt kaphatnak helyet a gyógynövények is. 

A vízszintesen terjeszkedő spenót és a sóska már a talajtakaró szintjén fog megjelenni, míg a földben termőek közül a gyökérnövények és a gombák adhatnak majd táplálékot. A gombáknak egyébként különleges szerepük van a táplálékláncban, ráadásul önálló élőlénycsoportot alkotnak. Az úgynevezett mikorrhiza-társulásokon keresztül tápanyagokat szállítanak a növények között, ami az egészségüknek tesz jót. A kúszónövények, mint a szőlő vagy a futóbab teszi dzsungel hangulatúvá a kertet, mert gyorsan növekednek és a magasba kapaszkodva valóságos hálózatot alkotnak. 

Az ökoszisztéma jelentősége            

Az erdőkertekben végül kialakul egy tökéletes természeti egység, azaz az ökoszisztéma, amelyet azonban gondosan terveztünk el, s nem a gyomnövények burjánzanak benne, hanem a számunkra fontos zöldségek, gyümölcsök, az ehető vagy ehető termésű növények. Az erdőkert titkos zugai illatos növényeket, hagymás virágokat, rostos és festék növényeket rejtenek, de megtalálhatóak benne a fonásra alkalmas fajok, vagy azok a fák, amelyek a tüzelésre alkalmasak.

A kifejlett erdőkert persze nem csak a növények birodalma, de megtelepszenek benne az állatok is. A földben nyüzsögni kezdenek a giliszták, amelyekre énekesmadarak vadásznak, a sok rovar mellett a beporzók is újra élednek, rárepülve a méhlegelőkre. Az erdőkerteket biokerteknek tekinthetjük, amelyek sokkal több szén-dioxidot vesznek fel, mint a hagyományos kertek, így hatékonyabban tisztítják a levegőt. A már burjánzó erdőkert esetében kissé kevesebb kerti munkára van szükség, de az életciklusának az elején bele kell tenni a mindennapi tevékenységet, hogy sikeresek legyünk. A későbbiekben a kerti munka inkább a karbantartásról szól, de a természet munkáját még akkor is kell támogatni, metszéssel, öntözéssel, trágyázással és alkalmanként fagyvédelemmel is. 

Az erdőkerteket csak alapos tervezéssel és gondos munkával lehet kialakítani, de általuk egy fenntartható rendszer jön létre, ami egész évben változatos terméshozamot biztosít. A jövő egyértelműen az ilyen rendszerek felé mutat a monokultúrával szemben, ezért már most érdemes kiemelt figyelmünkre.