Csempe – egy örökzöld termék

Ötezer év töretlen népszerűség és fejlődés

Szokás mondani, hogy már az ókori görögök is ismerték. Nos, a csempére ez nem áll, mert története még távolabbra nyúlik vissza. A régészet első leleteit az ókori Mezopotámiában találta meg. Ez azt bizonyítja, hogy ennek a burkolóanyagnak a története minimum 5000 évre nyúlik vissza. És hogy népszerűségéből mit sem vesztett, azt egy másik adat bizonyítja: a lakásfelújításoknak csaknem 85 százalékában szerepel kerámia- vagy porceláncsempe.   

A csempe olyan hidegburkoló anyag, amelyet ásványi kőzetek származékából égetnek ki, és aztán valamilyen mázzal vonják be. Ninivében, az ókori Babilon székvárosában ónvázzal bevont kék és fehér csempékkel díszítettek. Hammurapi és a későbbi hódítók, az asszír királyok ilyen csempézett környezetben uralkodtak. Ahogy a színezés technikája fejlődött, úgy jelentek meg az újabb díszítésű, sárga, narancs, virágos valamint figurális darabok.     

Az ókori Róma szívesebben használta a terrakotta lapokat burkolásra, de ezek is a csempe egyik fajtájához tartoznak. A középkori udvarokba arab közvetítéssel jutott el a csempe, és ahogy nőtt a termék iránti kereslet, úgy fejlődtek ki egy-egy központban az új technikák. A mórok hatása miatt a spanyoloknál alakult ki először ilyen központ, aztán fokozatosan áttevődött előbb Itáliára, majd a hollandok, később a franciák vitték a prímet, hogy a csempeművesség Angliában teljesedjék ki. 

Ehhez az iparághoz hazánk a XIX. század során csatlakozott. Legjelesebb képviselője Zsolnay Vilmos volt. Ő fejlesztette ki a porcelán-fajanszt, azt a különleges fémfényű eozinmázt, amely a márkát fémjelzi, de az ő nevéhez kapcsolódik a pirogránit, a fagyálló burkolólap is.   

Korunk csempeforradalma

Az ipari forradalom természetesen a csempék területén is óriási változást hozott. A csempe használata addig a kiváltságosaké volt, de a tömeggyártás a polgári otthonokba is bevitte a csempét, és onnan azóta sem költözött ki.  A csempék elképesztő változatosságban kaphatóak, Igaz ez a minőségükre, a méretükre, a színükre, valamint anyagtulajdonságukra. Aminek ekkora a választéka, annak előbb-utóbb divatja, vagy trendje is kialakul.  Korunkban ezt a divatot elsősorban az olasz tervezők diktálják.  

A csempe helye a lakásban

Tulajdonképpen bárhol elhelyezhetünk csempét a lakásban, de felhasználásának legfőbb területe a fürdőszoba. A csempe vízálló tulajdonságának köszönheti a főszerepet itt. A fürdőszoba falát és a padlózatot is rendszerint csempe borítja, így termékcsaládot alkotnak a szaniter termékekkel. Az éves vásárokon ezek a termékcsaládok diktálják a divatot. 

A csempe másik természetes közege a gőzök helyisége, azaz a konyha, amelyre ugyanaz vonatkozik, mint a fürdőszobára. Itt is figyelni kell a trendeket.    

Speciális csempe típusok, stílusok

A rendszerváltásig a magyarok abból főztek, amit eléjük tettek, vagyis nem nagyon követhették a divatot. A rendszerváltás óta már mi is találkozhatunk a csempegyártás csúcstermékeivel. A modern technológia képes utánozni értékes köveket és kőzeteket, képes visszaadni ezek sokszínűségét, méghozzá magas minőségben. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a gránit, a mészkő, a márvány árának töredékéért luxus hangulatú burkolatot fektessünk le. A látványvilág követi a fantáziánkat, így akár drágaköveket idéző csempékkel is burkolhatunk. Ezeket kis felületen alkalmazva elképesztő enteriőrt alakíthatunk ki a fürdőszobában.  

Az ókori fürdők hangulatát a dombornyomott csempékkel idézhetjük meg. Ezek a burkolólapok még az egyszínű fürdőszobákba is ritmust és mozgalmasságot tudnak varázsolni. 

Nagy divatja lett az olyan fali és padló csempéknek, amelyek a természetes anyagokat, a fát, a követ vagy éppen a betont utánozzák le. A legújabb trendek ezeket a csempéket olyan mintába szervezik, amelyekben egyszerre több ilyen anyagutánzat is felfedezhető.

Szokták mondani, hogy csempe hidegségű valami. Nos, ezek az anyagokat utánzó termékcsaládok, amelyek a szövet, a márvány és a terazzo keverékét mintázhatják, igazi meleg és otthonos környezetet tudnak kialakítani. A természetest tovább tudjuk fokozni, ha növény-, levél- vagy virágmintás burkolólapokkal egészítjük a kombinációt.     

Nem is feleselhetne erre jobban a trend másik oldalán megjelenő család, amely a geometriai mintákkal energetizálja a környezetet. Ezeket a geometriai mintákat egyszínű csempékkel társítják, és csak kisebb felületeken helyezik el, hogy ne váljon nyomasztóvá a látványuk.   

Az sem mellékes, amit a csempék közé teszünk: a fuga

A csempék közötti teret a fuga tölti ki, és erre nagyon sokan nem figyelnek eléggé, csak megveszik azt, ami éppen kapható. Pedig egyáltalán nem mindegy az, hogy a csempéket milyen színű vagy szélességű fuga veszi közre. Az a helyzet, hogy még a legszebb csempevariációt is tönkreteheti, ha hozzá nem illő a fuga.     

Az az elfogadott gyakorlat, hogy a csempe színe lesz a meghatározó, amikor a hozzá illő fugát kiválasztjuk. Világos, meleg tónusú csempe mellé színében harmonizáló, szintén világos, meleg tónusú fugaszínt kell kiválasztanunk. Ez azért is lesz jó döntés, mert harmonikus színválasztás esetén nem fognak kiugrani az esetleges fugázási, csempézési pontatlanságok sem, és az esztétikai összkép is önmagáért beszél.  

Érdekességként megemlítem, hogy manapság akad olyan irányzat, amely a kontrasztos fugaválasztással teszi mozgalmassá az enteriőrt. Amennyiben erre esik a választásunk, jó, ha tudjuk, hogy a burkolónak a szokásosnál is pontosabbnak kell lennie, mert az esetleges egyenetlenségek azonnal észrevehetőek lesznek a fugán.