Tartalomjegyzék
Nyár, napfény, tenger
Bár ebben az évben a járvány sokakat otthon tartott a nyári hónapokban, de még ezekben az ínséges időkben is sok magyar döntött úgy, hogy vakációjukat a Földközi-tenger partján fogják tölteni. A kéklő tenger gyümölcsei, a tarka virágok, a latinos életérzés és tempó valóban rabul ejtő, amelyhez a mediterrán stílusú építészet is bőven hozzá teszi a magáét.
Ez az építészeti stílus hangsúlyos jegyekkel rendelkezik, és nagyon közel áll a szívünkhöz. A világos és meleg színek, az osztott struktúrák és vibráló enteriőrök nálunk is megteremtették ennek a stílusnak a piacát. Hazánkban elsősorban a házak hordozzák a mediterrán stílus alapvonásait, bár az is tény, hogy nem különösebben autentikusan. Inkább egy kissé kommersz, kevert változata fejlődött ki Magyarországon.
Stílusban szárba szökkenő irányzatok
Valójában csak átfogóan beszélhetünk mediterrán stílusról, mert Dél-Európa területe elég nagy kiterjedésű ahhoz, hogy egységes stílus alakulhatott volna ki, és ennek nemcsak területi, de történeti okai is vannak. Ezért, akár a virágból a szirmok, a stílusból irányzatok bontakoztak ki. Ez azt jelenti, hogy a közös jegyek mellett nagyon határozott különbségeket is fel lehet fedezni. Nagyjából nemzetek, illetve tájegységek szerint állíthatjuk fel a kategóriákat. Megkülönböztetünk spanyol, olasz és görög, valamint két nagyobb tájegységet: a provance-i és toszkán irányzatot.
Lássuk először a közös jellemzőket, amelyek a mediterránt illetik: a természetes anyagok használata, azok kombinálása a kovácsoltvassal mindenhol tipikus, csakúgy, mint a szőttesek alkalmazása, vagy a nyers kő dominanciája. Alapvonás még az élénk, meleg színek tobzódása. Mindezekben a tenger, a meleg és a napfény pulzáló energiája köszön vissza.
A házak zsalugáteresek, tipikusan alacsony dőlésszögűek a tetők, amelyeken szellőzést segítő mediterrán cserepeket raknak le. Meleg falszínekkel és sok-sok kőburkolattal együtt ragad meg minket egy ilyen épület látványa.
Irányzatok
A provence-i stílusról korábban már írtam egy testesebb anyagot, de foglaljuk össze gyorsan. Ez az irányzat kedveli leginkább a hagyományost, úgy is mondhatnám: a régit. Igaz ez az épületekre, azok elemeire, de még a kiegészítőkre és a használati tárgyakra is. A kő mellett gazdagon használja a fát, amelyet kovácsoltvassal ötvöz. Vonzódik a földszínekhez, amelyet sárga, zöld, kék vagy levendulával telít. Az összhatásban ösztönösen a kopottas hangulatot és a nyers textúrát keresi. Ettől az irányzattól a toszkán tulajdonképpen csak területileg tér el, ezért sokkal jobban tartozik a provence-ihoz, mint az olaszhoz.
Az olasz az egyszerű, de elegáns formavilágra esküszik. Imádja a magas minőséget, és vonzódik a nagy, tágas belső terekhez. Hangsúlyos szerepe van az olaszoknál a konyhának, de az étkezőnek még inkább. Ez utóbbiban mindig egy súlyos, nagyméretű, minőségi fából készült asztal áll, ahol a család három generációja találkozik. Nem hiányozhat az étkezőből egy bortartó sem, mivel az étkezéshez a borfogyasztás is hozzátartozik. Ezek a bortartók mindig egyedi darabok, és ezek is magas minőségűek, csakúgy, mint a székek, és egyéb, az étkezőben elhelyezett bútorok.
Ezt az irányzatot is az élénk, egymással rivalizáló árnyalatok jellemzik. A nappaliban gyakran helyeznek el kárpitozott szófákat, amelyet drága és elegáns textíliákkal húznak be. Sok esetben ugyanez a drapéria függönyként is megjelenik. A természetes, finom, drága textíliák és rusztikus felületek mellett a bőr használata jellemző. Az eleganciához hozzátartozik a jellegzetes boltíves megoldások használata.
A spanyol irányzatot nagyon erős arab hatások érték, ezért nem meglepő, hogy önálló jegyek kaptak hangsúlyt mind az építészetben, mind az enteriőrök tekintetében. Szembetűnő, hogy mennyivel energikusabb a színvilág, mint a többi területen. Egyértelműen arab hatás a vérvörös, a narancs, a barna és a sárga különböző árnyalatainak tobzódása, amely remekül harmonizál az arannyal, a bézzsel, a terrakottával, vagy a lazacszínnel.
A spanyol belső terek a legdíszesebbek, már-már túlcicomázottak. A hivalkodó gazdagságot érzékeljük a fényűzően berendezett belső terekben. A spanyolok rengeteg kiegészítőt használnak, és dominánsak a növényi motívumok a tálakon és a terítőkön. Színes képekkel, gyertyatartókkal, kovácsoltvas dísztárgyakkal, kerámiákkal, cserepes növényekkel vagy színpompás, vágott virágokkal díszítik a helyiségeket, elérve ezzel egyfajta családias hangulatot.
Még több irányzat
A görögök a spanyolokkal szemben egyszerűbb ecsetvonásokkal dolgoznak, ezért az összhatást is sokkal letisztultabb. Meghatározó színvilága – a kék és a fehér – a nemzet zászlaján is visszaköszön. A házak fala vakítóan fehér, míg az ablakok spalettái és ajtók tengerkékek, és itt még nem állnak meg: a kék a bútorok között is felüti a fejét.
A görögök praktikus okokból többet használják a követ, mint a fát. Ennek az a tájegység az oka, ahol élnek. Kőben gazdag, fában szegény világban még az otthonok padlója is terrakotta padlócsempével van burkolva vagy kavicsokból kirakott padlóburkolattal. A köveket és kavicsokat a falak burkolására is szívesen használják.
A görögöknél a funkcionalitást mindennél előbbre helyezik, ezért egy görög lakásban kevés bútort találunk, s ezek is letisztult darabok. Van egy bútordarab, amely azonnal elárulja, hogy Görögországban járunk: ez a baldachinos ágy. Érdekes viszont az, hogy amíg a bútorzat igen szikár, addig a dekorációra és hangulatvilágításra nagy hangsúlyt fektetnek. A megszokott villanylámpa mellett hangulatvilágításként mécseseket, kőolajlámpákat vagy gyertyákat használnak.
A stílusirányzatok – sajátosságuk ellenére – mind a napfényes mediterrán világot közvetítik, ennek megfelelően kedvünkre válogathatunk közülük, amennyiben ilyen környezetet szeretnénk varázsolni magunknak.