Praktikum és dizájn – mit érdemes tudni a komódról?

A kényelem szinonimája

A commode francia szó, és kényelmet jelent. A kényelemről kapta tehát a nevét az a nagyjából asztal magasságú, fiókokkal ellátott szekrény, amelynek 400 éves története van. 

A kényelem mellett ez a bútor a praktikusságról szól, mivel többre használhatjuk, mint egy fiókos szekrényt. A fiókokban számtalan holmit tárolhatunk, olyat is, amit nem minden nap használunk, ugyanakkor a könnyen elérhető tetejét is alaposan ki tudjuk használni. 

Rakhatunk oda vázát és egyéb dísztárgyakat, de állhat rajta rádió vagy televízió, akár egy kis éjjelilámpa, valamint az olvasáshoz használt könyv és szemüveg, de egy tálcán állhat egy kancsó víz és poharak is. Csupán döntés kérdése, hogy ezt a minden elnyelő és bármit megtartó bútordarabot hol és milyen célra akarjuk használni. 

A komód egyszerre tárol és prezentál, ezért manapság már kihagyhatatlan szinte minden lakásból.        

Hogyan született és fejlődött a komód?

Ennek a nagyon praktikus bútornak a története azért érdekes, mert bár nagyon sokoldalú, csupán a XV. század második felében készültek el az első darabok. Kora középkori, pláne ókori előképei nemigen vannak. 

Amikor erre a rövid életútra keressük a választ, annak eredőjét az életmódban, illetve annak színvonalában lelhetjük fel.  Noha a szövést-fonást már az őskori ember feltalálta, a ruhák készítése fáradságos és hosszadalmas folyamat volt. Ennek megfelelően nem is volt olcsó a beszerzésük. 

A kora középkor átlagemberének két váltásnál több ruhája alig  volt, így nem okozott problémát azok tárolása. Az egyiket hordta, a másikat meg elrakta egy ládában. A ládás tárolás egészen a XV. századig meghatározó volt még a gazdagabbak életében is. Ezek tömörfából készül, súlyosan vasalt darabok voltak. Amíg csak egy-két ruhát raktak el bennük, nem jelentett ez kényelmetlenséget, de amikor a ruhatár bővülni kezdett, akkor bizony kiderült, hogy az állandó turkálás a ládában kényelmetlen, nem beszélve róla, hogy így az egyes darabok még össze is gyűrődtek.  

Először az egyház, illetve a paplakok kezdték használni a fiókos szekrénykét. Ezek hatlapos bútordarabok voltak, egymás fölé helyezett fiókokkal. Ebben helyezték el a liturgikus öltözeteket, hogy ne gyűrődjenek és idő előtt ne menjenek tönkre, mivel ezek a ruhadarabok értékesek voltak. 

Angliától Magyarországig…

Az egyházi világból viszonylag lassan, száz év alatt kerültek át a civil szférába a komódok. A nemesi és nagypolgári otthonokban először Angliában kezdték el használni ezeket a praktikus bútorokat, majd innen visszafordulva megjelent a francia mindennapokban is. A komód kifejezést mi már innen örököltük, bár Magyarországra még csak a XVIII. században érkezett meg, elsősorban főúri használatra. Mivel a főurak ebben az időben a latin mellett a franciát beszélték idegen nyelvként, a komód szó elterjedése törvényszerű volt. 

Persze, nem lennénk igazi magyarok, ha nem találtuk volna ki a bútor nevének hazai változatait. Ez akkor következett be, amikor a parasztság körében is kezdett divatossá válni. Mivel a paraszti környezetbe a német és osztrák iparosok közvetítésével jutott el a komód, ezért nem meglepő, hogy a németes sublót vagy kaszni megnevezés volt szokásban. Tájegységek szerint hívták kasztninak, kaszlinak, kasztennek, sublatnak, suplódnak is. Erre azonban csak a XIX. században került sor. A komód tehát egy olyan bútordarab, amely lassan, de annál hatásosabban hódította meg az emberek otthonait.   

Magyarországon ezt a bútort nemcsak tárolásra használták, de gyakran egyfajta házi oltárként is funkcionált. Ilyen esetben a lakás egy fő helyére került, díszes takaróval fedték a tetejét, ahová ünnepi kancsót, vázát, dísztálat és egyéb csecsebecsét helyeztek el.

A komód használatának bővülése

A komódot hazánkban először az értékesebb ruhaneműk és a mennyasszonyi kelengye tárolására használták. Ennek megfelelően kitüntetett bútordarabnak számított. Főúri házakban a szalonban vagy a nappaliban állt, a gazdag paraszti otthonokban a tisztaszoba alapvető eleme volt. 

A későbbiekben a komódban tárolták a fehérneműket, törülközőket és persze egyre inkább az ágyneműket. Ekkor került át ez a bútor a hálószobákba. Érdekességéként megemlíthető, hogy a hétfiókos komód népszerű volt az előkelő hölgyek budoárjában, ahol minden fiók egy napnak felelt meg, benne a teljes napi ruhaneművel. Ennek a beosztásnak az alapján öltözködött az úrnő. 

Hogy a komód mennyire praktikus, mi sem mutatja jobban, hogy kibővült a szerepe, s már nemcsak a ruhaneműk, de akár iratok tárolására is használható volt. Ebben az „irattárban” helyezték el a családi albumokat, igazolványokat, fontosabb iratokat. Egyes komódokat még asztalként is használtak úgy, hogy lenyithatóvá tették az ajtaját.   

Napjaink komódjai   

Ma már szinte egyetlen lakásból sem hiányozhat a komód. Azok, akiknek nem ágyneműtartós ágyuk van, rendszerint ebben tartják az ágyneműket, tehát a hálószobában biztosan megtaláljuk. 

Az előszobában is remekül érzi magát ez a bútordarab. Ebben lehet tárolni a cipőket, és tulajdonképpen a cipőtároló szekrény maga is a komódból fejlődött ki. A kis komód arra is alkalmas, hogy annak fiókjába tegyük a lakás vagy a kocsi kulcsát és egyéb, mindennapi használatra szánt apróságokat.     

A fürdőszobában komódban tárolhatjuk a törülközőket, a különböző mosószereket, a hajszárítót és a villanyborotvát. A gyerekszobában a mindenes funkcióját töltheti be a komód, amelyben a zoknitól a különféle játékokig minden eltárolható. Az étkezőben is príma lehet egy a stílushoz passzoló darab, hiszen tárolhatóak benne az edénykészletek, az evőeszközök, az asztalterítők és a szalvéták is.     

Napjaink komódjai tehát belakták szinte az egész lakást, és bármilyen stílusban elérhetőek a nagy bútoráruházakban. Ugyan leginkább a rusztikus stílusban jut először eszünkbe a komód, de a lofttól a minimál dizájnnal berendezett modernig bármilyen enteriőrhöz tudunk már válogatni belőlük.  

A komód 400 éves története egyértelműen sikertörténet, hiszen napjainkban nem létezik olyan háztartás, ahol ne bukkannánk rá legalább egy példányára.