Tartalomjegyzék
A cikk elolvasása: 7 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc: +36 (70) 426-3106
A vidéki élet nosztalgiája
Modern korunk megajándékoz minket a technika vívmányaival, amelyek kényelmesebbé teszik az életünket. A fejlődés olyan rohamos, hogy alig tudjuk követni, de ezzel együtt az életünk is egyfajta hajszává változott, állandó versenyt vívunk az idővel. Nem lehet csodálni, hogy egyre többen keresik a nyugalmas, stresszmentes pillanatokat.
A vidéki élet nosztalgiája visszaköszön a lakberendezési stílusokban. Ezért olyan népszerű a vintage, a rusztikus, az etno, a chabi chic. A romantikus filmeknek sem véletlen a helyszín választásuk. Felbukkannak benne a francia vidék, Provance levendulamezői, Toscana mesés dombjai, vagy éppen az angol vidékre oly jellemző cottage-ok. Talán a legismertebb ezek közül a 2006-ban elkészült Holiday című film, amelynek számos jelenete egy bájos vidéki házikóban játszódik. Az angol vidéki élet prototípusa mára már stílust teremtett, és sokakat megihletet. Vizsgáljuk meg, mi lehet sikerének titka!
A cottage-ok eredettörténete
Maga a szó kunyhót jelent, amelyben az angol parasztság szegényebb rétege lakott. Ahogy ennek a nemzetnek a felemelkedése megindult, úgy kezdett növekedni vidéken is az életszínvonal, és a mezőgazdasággal foglalkozó népesség életkörülményei is javulni kezdtek. A 18-19. század során a kunyhókat folyamatosan bővítették, átalakították, s idővel kialakult egy tipikus struktúra.
Az angol cottage emeletes épület, amelynek ily módon négy apró szobája van. Érdekes, hogy ezt a struktúrát a városi házak is követik, hiszen még a sorházaknak is van emeletük, ahová egy szűk lépcsősoron lehet felmenni. A vidéki tanyán is ez a helyzet. Két-két szoba található a földszinten és az emeleten. A fenti terület közvetlen a tető alatt van, nincs padlástér, és sok esetben a tető elvesz a fenti szobák magasságából. A cottage központi területe a földszinten van. Itt található a nappalival egybenyitott étkező. Ez a megoldás a méretkihasználás miatt vált hagyományossá Angliában. Itt gyűlik össze a család, míg a különálló szobák az elvonulásra adnak remek lehetőséget.
Felépítés
A cottage-ok építői azt használták, ami a közelben elérhető volt, ezért a fa és a kő volt a legfőbb építőanyag. A ház keretét a tömör és masszív gerendákból alkotják meg, amit aztán kitöltenek a nyers kővel, majd a téglakészítés modernizálását követően az olcsóbb téglával. A cottage-nek sátor teteje van, hiszen jelentős csapadékot kell elvezetnie. A korai időben a tetőt náddal fedték le, ma már természetesen korszerű tetőcserepet használnak. A tetőből viszonylag magasra nyúlnak ki a robosztus kémények. Ilyen nagy kürtőkre manapság már nem lenne szükség, de egykor nagy tűzterekkel rendelkezett a konyha és a kandalló. Az autentikus cottage-nél ezeket a kéményeket a látványuk miatt tartják meg. A ház fagerendaszerkezetét általában a maguk nyersességében építik be, de olykor lepácolják. Faanyagként elsősorban a tölgyet használják, ami generációk sorát szolgálhatja ki.
A nyílászárók mérete és alakja nagyon tipikus. Az ajtók íves vagy félköríves formájúak és a legtöbbjét erős vasalattal látják el. Ezeknek ma már inkább díszítő funkciója van, mint védelmi szerepe, hiszen sokkal modernebb technikák védik az ingatlanokat. Az ablakok fakeretűek, és gyakran mázolják fehérre. A hagyományos cottage-ablaknak számos ablakszeme van, amely a régi idők üvegmesterségére utal. Az elegánsabb ablakok szemeit ólomüveggel látják el, ami jobban ellenáll az időjárás szeszélyeinek.
Burkolatok, színek
A cottage építőköveit kívül nem szokták levakolni. Ott az eredeti anyag színe uralkodik legyen az a nyers kő vagy tégla. Belül azonban vakolnak és rendszerint fehérre festik a falakat, de hagyományos megoldásnak számít a fával való burkolás is. A lambériát általában ugyancsak fehérre mázolják. A padló borítására hajópadlót használnak, és ezeknek is világos az árnyalatuk, de némileg elüt a fal színétől. A fehérnek tehát több árnyalata működik, hogy ne legyen steril a környezet, viszont minden fény megcsillanjon rajta, hiszen nagyon nagy az esős és borús napok száma.
A fehéret aztán pasztellszínekkel oldják fel. Kedvelt színek a tojáshéj, a gabonasárga, a bézs, a barna, a különféle földszínek és a halványzöld. A fakó árnyalatok nagyon jól illenek ahhoz enteriőrhöz, ahol patinás és felújított bútorok állnak.
Anyagok a vidéki élet egyszerűségének jegyében
Az angol cottagecore valójában egy rusztikus stílus, ahol a fának, a kőnek, a nyers- és kovácsoltvasnak, valamint a természetes textíliáknak van az otthonuk. A természetes anyagokat az egyszerűség jegyében használják fel. Ez az oka annak, hogy kiemelt jelentőségük van a kézműves termékeknek, a kézzel gyártott egyedi tárgyaknak. Ezek a tárgyak a családi történetek hordozói és apáról fiúra szállnak.
A ház padlója a hajópadló mellett lehet kő vagy tégla. A hidegburkolatokat azonban mindig letakarják szőnyegekkel, hiszen az év nagy részében hűvös vagy hideg van. A szőnyeg puhasága és melege hozzátartozik az angol „kunyhó” hangulatához, csakúgy, mint a kandalló. A textíliák kedvelt anyagai a vászon, a zsákvászon, a tweed és az egyéb fonott, hímzett vagy horgolt anyagok. Bőségesen megtalálhatók ebben a környezetben az ágytakarók és huzatok, az asztalterítők, a pokrócok és egyéb, a bútor kárpitját védő textíliák. Mivel a vidéki ember nem pazarol, ezért a már elszakadt és rongyossá vált textíliákat is felhasználják. Tipikus a patchwork használata.
Bútorok a cottagecore jegyében
A vidéki élet bútorai mindig tömörfából készülnek. Nincs ez másként Angliában sem. A stílusra kevésbé adnak, hiszen nemzedékek bútorai állhatnak egy térben, ezért a robosztus darab mellett kényelmesen elférnek a kecsesebbek is. Mi hát a rendező elv? Az egyik az, hogy minden helyiségnek megvan a maga meghatározó bútora. Az étkezőben ez egyértelműen a nagy és súlyos étkezőasztal, a nappaliban lehet ez egy füles fotel, a konyhában a nagy kredenc. Ezek köré a súlyos bútorok köré szerveződnek aztán a kisebbek, egy dohányzóasztal, kisszekrény, olvasóasztal. A különböző stílusú bútorok összhangját sok esetben azok egységes kárpitozásával oldják meg.
A bútorok történeteket mesélnek el, ezért minden családnak egyedi és különleges hangulatú az enteriőre. Nagyon sok a felújított és kopott darab, de az sem számít meglepetésnek, ha az étkezőasztal körül nem egységesek a székek, hanem mindenkinek más és más, személyre szóló az ülőalkalmatossága.
Kiegészítők, dísztárgyak
A kiegészítők és a dísztárgyak minden stílusban az egyedit adják hozzá az egységeshez. A cottagecore stílusban a szerepük talán még fontosabb. Sok egyedi, személyes emléket őrző tárgy halmozódik fel idővel, s ezeket kedvtelve nézegetik a tulajdonosaik. A sok apró csecsebecsének azonban helyet is kell szorítani, ezért számos nyitott polcot szerelnek fel a nappaliban és a hálószobákban. Itt nincs helye a kevesebb több elvének. A nagymama lornyonja vagy a nagypapa hajdani cigarettatárcája ugyanúgy helyet kaphat a kandalló párkányán, mint egy elegáns réz gyertyatartó.
A régi tárgyak tisztelete testet ölt a porcelánban, a patinás állólámpában, az egykor faragott táblaképben, a rézmozsárban és a parazsas vasalóban. Ezek lehetnek egyszerre dísztárgyak, emlékek hordozói, és sok esetben még funkciójukat is megtarthatják.
A kert mint alapvető keretrendszer
Nincsen cottage kis apácarácsos kerítéssel határolt kert nélkül. Hajdanában ezeket a gazdái haszonnövényekkel ültették be, ma már azonban kifejezetten virágoskertekké váltak. Kis rózsalugas vezethet a rézgombos bejárati ajtóig, míg a sövény mentén színes, apró virágok nyílnak. A házon belül is nagy kedvenc a virág, és nemcsak a nappali asztalára helyezett vázában virító vágott virágok képében, hanem a textíliákon és a tapétákon is, mivel a cottagecore-ban a virágminta dívik.
A cottagecore otthonosságra és kényelemre törekszik, s minezt úgy teszi, hogy csak a szükségeset használja fel a rendelkezésre álló térből. Az angol hagyományokra épülő cottagecore stílus természetes bájt sugároz, s valamit felidéz az időtlenség hajdani nyugalmából, s ezzel hódítja meg sok rajongója szívét.