A szabadság színes varázslata – a bohém stílus

A cikk elolvasása: 7 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc: +36 (70) 426-3106

A szó és a stílus születése 

A torinói Teatro Reggióban 1896. február elsején mutatták be Giacomo Puccini Bohémélet című operáját. Az opera az 1830-as évek Párizsában játszódik és szereplői ifjú művészek, akik szegényen, de szabadon élnek. A bohém szó összetett jelentésű, nagyjából annyit tesz, hogy könnyelmű életet élő, a társadalmi konvenciókra fittyet hányó, de kedélyes ember. 

Egy időben a fiatal generációra is ráaggatták, hogy bohémek, hiszen lázadtak az idősebb korosztály elvárásai ellen. A kiváló sanzonénekes, Charles Aznavour is megénekelte ezt a lázas ifjúságot híres, La Boheme című dalában, s mivel a szó több szálon összekapcsolódik a franciákkal, azt gondolhatnánk, hogy e nemzet sajátságaiból eredeztethető. A kifejezés valóban francia, és a 15. században keletkezett, amikor Csehországból megérkeztek a vándorcigányok. A cigánytáborok száma a 19. században növekedett meg, ami nem kerülte el az őslakosok figyelmét sem. Ekkor kristályosodott ki a bohém szó jelentése.   

A cigányság színes öltözéke, az európai szokásokkal szembeni magatartásuk, a vándorélet szabadsága miatt nevezték a cigányokat bohémeknek, utalva korábbi állomáshelyükre, Csehországra, azaz Bohémiára. A társadalmi elvárások elutasítása, a lázadás és az életöröm igenlése a 20. században a hippi mozgalmakban öltött testet, s ekkor született meg egy lakberendezési stílus, amit bohémnek nevez a szakirodalom.         

A szabadság keretei

A szabadság és a szabadosság nem ugyanazt jelenti. A szabadságnak is megvannak a maga keretei, míg a szabadosság nem ismer el önmagán kívül mást, így sérti a vele érintkező külvilágot. A bohém stílus idáig sosem merészkedik el, szabadságát az jellemzi, hogy bátran válogat a stílusokból, a színekből és a formákból. Ilyen módon töri meg a hagyományos megoldásokat, de szabad világa tulajdonképpen tisztelgés a korábbi korok és a különféle nemzetek tradíciói előtt.

A bohém stílus ugyanakkor nem egyenlő az eklektikussal. Míg az eklektikus a klasszikus stílusokból válogat, addig a bohém a különböző nemzetek hagyományait, azaz az etno stílusokat részesíti előnyben. Amíg az eklektikus megteremt egy biztos alapot egy stíluson állva, addig a bohém stílus nem rangsorol, ott minden „ecsetvonás” azonos rangúnak számít. Ez az a szabadság, amiről joggal gondolhatnánk, hogy könnyű megteremteni, holott éppen ez okozza a nehézségeket, hiszen nagyon vékony a határ a szabad, de szép, és az öncélú, a zavaros között. Azt lehet mondani, hogy bár az eklektikus stílus kialakítása nehézségekkel jár, de mindez semmi egy ízléssel megvalósított bohém enteriőrhöz képest, ugyanis a lakberendezőnek tűpontosan tudnia kell, hogy hol húzza meg a kereteket.    

A bohém stílus meghatározó vonásai

Mivel a bohémhez az egzotikus népek stílusa nagyon közel áll, nem lehet csodálni egyik alapvonását, a színek szeretetét. A stílus kedveli a harsogó és mély, erős színeket: a narancssárga, az olajkék, a vörös, az élénkzöld mellett az igazán nőies árnyalatok is szerephez jutnak. Ilyen a pink és a púder számos árnyalata, de a türkiz is meghatározó lehet. Ezt a színvilágot azonban keretek közé kell fogni, ezért jellemző, hogy a nagy felületek semleges színt kapnak. A fal az esetek zömében fehér, a padló is világos. Így lehet a színkavalkádot kordában tartani. A színek ráadásul mintákba olvadnak. A textíliákon és kiegészítőkön erőteljes a hatásuk. A minták zöme virágokat ábrázol, de sok bohém környezetben tudják vegyíteni azokat geometrikussal. 

Ugyancsak az etno stílussal való mély rokonszenvről árulkodik, hogy kedveli a szőnyeget. A színes, szép kéziszövéssel készült darabok nemcsak a padlóra, hanem a falra is felkerülhetnek. A falra rögzített szőnyegeknek funkció jelölő szerepük van: általában egy olyan területre helyezik, ahol egy olvasásra vagy kávézásra kijelölt hely található. Mivel a nemzetközi stílusokat egyenrangúnak tekinti, ezért egy helyiségben ugyanúgy helye lehet egy balzafa szobornak, mit egy látványos, marokkói mintás rézedénynek, vagy akár egy míves vízipipának. Ezeknek persze csak díszítő funkciójuk van. 

A stílus másik jellemvonása, hogy kedveli a kézműves tárgyakat, bútorokat. A régi, de valamilyen szintig felújított bútoroknak egy ilyen enteriőrben van jövője. A tömörfa bútorok különösen jól illeszkednek a környezethez, és a minőségi régiség ezért kerül befogadásra. Mivel ezeket a bútorokat fel kell újítani, ezért az igazi bohémtanya lakója azt a saját kezével végzi el. A bohém stílus és a DIY-mozgalom ennél fogva kéz a kézben jár. A személyességet az egyedi tárgyak, az elődöktől örökölt darabok és az utazásokból származó emléktárgyak valósítják meg, így aztán nem találkozunk két hasonló enteriőrrel ennek a stílusnak a mentén. 

Bútorok és anyaghasználat

Mivel a bohém a világ minden szegletéből válogat, ezért a tömörfa mellett az ázsiai faanyagokból készült bútorokat is alkalmazza. A nagymama régi komódja ugyanúgy ott lehet a térben, mint egy rattanból készült ülőgarnitúra. A kézműves vagy igényesen kidolgozott bútorok központi szerephez jutnak minden helyiségben. Mivel a természetes anyagok jelentik a fő vonulatot, ezért a rattan mellett a nád, a bambusz és egyéb vesszőből készült, fonott bútorok is nagyon népszerűek, ahogy a valódi bőrborítással ellátott garnitúrák is. 

A stílusnak van két, ikonikusnak mondható bútora, ami nagyon erős hatást gyakorol. Igaz, az egyik még csak nem is nevezhető bútornak, mivel a függőágyról van szó. Ezekből a függőágyakból számtalan színben, mintában válogathat a bohém, és elhelyezheti azt a zárt helyiségekben is annak ellenére, hogy azok elsősorban a teraszokra és a kertekbe vannak tervezve. A bohém ezzel azonban nem törődik: lehet a nappaliban egy olyan pihenősarok, ahol egy függőágyban lehet terpeszkedni, miközben a teraszon vagy a kertben még több, más színű és mintázatú példány is megtalálható. A másik jellemző tárgy már valóban egy bútor, mégpedig meglehetősen látványos és robosztus darab: a baldachinos ágy, aminek mostanában egyébként megint divatja van. 

A természetes anyagok használata kiterjed a textíliákra és a kiegészítőkre is. A vászon az alap, de kedvelt a gyapjú, a bársony és a selyem is. A kelmék színesek, díszesek, és nagyon sok közülük a rojtos. Rojtosból és bojtosból a bohém lakásban sohasem lehet elég. A másik nagyon kedvelt textília a patchwork, amiből a párnahuzatok és a takarók készülhetnek, s amelyek színeikkel ugyancsak mozgalmassá teszik az adott teret. Ráadásul ezek is kivétel nélkül kézimunkával készülnek el. A bohém lakások kis- és nagyasszonyai gyakran járnak patchwork tanfolyamra, hogy maguk készíthessék el ezeket a textíliákat. 

Fények és növények  

A bohém stílus kedveli a régi korok lámpáit, és nem is fukarkodik az elhelyezésükkel. Minden helyiségben találhatunk többet belőle. A sarkokban állhat egy-egy színes ernyővel rendelkező állólámpa, a főbb pontokon falilámpák ontják fényüket, míg a nappaliból nem hiányozhat egy nagy, mennyezeti lámpa vagy kristálycsillár sem. A színes enterőrben a meleg fények játékában lehet gyönyörködni általuk. A mesterséges fényeket szívesen osztja meg a stílus a természetes lángok táncával, ezért számos gyertyatartóval találkozhatunk, de nem hiányozhatnak az egzotikus füstölők sem. 

A bohém enteriőr természetbarátsága a szobanövények tobzódásában ölt testet. Míg a nappaliban egy nagyméretű könnyezőpálma állhat egy sarokban, addig az étkezőasztalon mindig vannak színes, vágott virágok a vázában. A konyha nem lehet meg a fűszernövények friss zöldje nélkül, míg a teraszon színes kaspókban virulnak a tarka virágok. 

A bohém stílus mindig az egyedit keresi, de ügyelni kell, hogy ne menjünk át giccsesbe, amikor a kialakítására törekszünk. Minden lakberendezési stílusnál szerencsés adottság az ízlés, de ebben az esetben ez kötelezőnek mondható. A lakberendezésre is igaz, hogy a szabadsággal élni és nem visszaélni kell, ám a profi módon kialakított bohém életterek nagyon látványosak és különlegesek lehetnek.