Bauhaus – modern művészet és technológia

Német bölcsőben

A XX. század, amelyet magunk mögött hagytunk, rendkívül mozgalmasra sikeredett. Az a száz év két nagy világháborút hozott, majd két nagy tömb kialakulását és a keleti blokk széthullását. A múlt század az erőforrások birtoklásáért folyó küzdelem jegyében zajlott, s csak remélni lehet, hogy a XXI. század nem lesz még „mozgalmasabb”. 

Az ipari fejlődés hihetetlen ütemre váltott, és az élet egyetlen szegmensét sem hagyta érintetlenül, így többek között az építészetet sem. A képzőművészetekben megjelenő modernista irányzatok a tervezőasztalokra is hatással voltak. Németországban az első világháború végén Walter Gropius alapított egy iskolát, amely a Hercegi Iparművészeti Iskola és a Képzőművészeti Akadémia összevonásából született meg. Az iskola Weimarban kezdte meg működését, majd átköltözött Dessauba. Itt, ebben az iskolában született meg egy stílus, amelyet Bauhausnak neveznek az intézmény neve – Staatliche Bauhaus, azaz Állami Építő Ház – után. 

Forradalmian új és innovatív alkotói műhely 

A korabeli Németországban minden a rendelkezésre állt ahhoz, hogy létrejöjjön egy modernista alkotóműhely: erős alapokkal rendelkező ipar, a vesztes háborúból fakadó nyomasztó szociális helyzet és a megfelelő szellemi háttér, tudásbázis. Az iskola alapvető koncepciója volt, hogy a káosz után igyekezzen harmóniát találni az ipar és technológia, valamint a művészet között úgy, hogy ezeknek a pozitív értékeit egymásba ötvözze. 

A projekt formabontó volt, és ehhez forradalmian új módszerekkel dolgozó iskolára volt szükség. Nem véletlenül hívják a Bauhaus iskolát alkotóműhelynek, mert a diákok tanulócsoportokban a tanáraikkal együtt kísérleteztek az anyaggal, a színekkel és a formákkal. A tanulócsoportok laza kötésűek voltak, bárki átjárhatott egy másik stúdiumba, ha annak témaköre jobban felkeltette a figyelmét. Az iskola szervezete a korhoz képest rendkívül demokratikus volt, és ez hatalmas szellemi energiákat termelt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy rövid, mindössze 14 éves működése az egész világra termékenyítő hatással volt, és mind a mai napig tart. 

Funkcionalitás és modern építőanyagok

Az iskolában nagyon erős egyéniségek tanítottak. Gropius mellett volt stúdiuma Vaszilij Kandinszkijnak, Hannes Meyernek és a magyar Moholy-Nagy Lászlónak is. Az ilyen fajsúlyos egyéniségekkel teli intézményben nem volt meglepő, hogy hamar kiütköztek a véleménykülönbségek, rivalizálás alakult ki az egyes irányzatok között. Gropius és több tanártársa kivált az iskolából, és a vezetést Hannes Meyer vette át. 

Ami az egyik oldalon veszteségnek tűnt, a mások oldalon bőséges nyereséggé vált. A kirajzó tanárok elvitték a Bauhaus szellemiségét Európa más országaiba és persze az egyre erősödő Egyesült Államokba is. 

A Meyer alatt tevékenykedő iskola egyre inkább az építészet irányába fordult, noha az absztrakt képzőművészeteknek is teret adott. Az építészet többek között azért erősödött meg, mert a világgazdasági válság hatalmas lakhatási válságot sodort magával, amelyre a Bauhaus megoldást keresett. Az épületeknek elsősorban a fukcionalitására fordította a figyelmét, valamint azokra a modern építőanyagokra, amelyekkel gyorsan és olcsón lehetett építkezni. A beton, az acél és az üveg voltak ezek az anyagok, és lássuk be, ezek manapság is a legfontosabbak. 

Meyer fogalmazta meg a közösségi ház alapelvét, ezért elmondható, hogy ő lett a lakótelepek atyja. Ezekben a kollektív-házakban minden a funkcionalitásról szólt – az épületek alapformája a kocka. A kockaházakban lelte meg a megfelelő szerkezeti, statikai, matematikai és szellemi egyensúlyt. Ilyen kockaházat még az 1923-as világkiállításon is bemutatott a műhely. Az úgynevezett Vörös-ház 10x10x10 méteres méretekben készült el, amelyet a már leírt építőanyagokból állítottak elő, és a belső tereket ergonómikusan alakították ki. 

Az iskola a kockaházakkal elvileg az átlagpolgárokat célozta meg. A megépült Bauhaus-stílusú házakat viszont inkább a nagypolgárság és a vagyonos kör rendelte meg. Elsősorban a magánvillák tulajdonosai választották az egyenes vonalakkal, letisztult formákkal, dísztelen, sima homlokzatokkal rendelkező, medencével kibővített terveket. Ezek valósultak meg nagy arányban. Jellemző volt ezekre az épületekre az addig nem használt lapos tető és a szinteltolódás. 

Magyarok és a Bauhaus

Magyarország német kötődése miatt a hazai művészeknek és építészeknek is jelentős szerep jutott a Bauhausban. Az iskola első tanárai közé tartozott a már említett Moholy-Nagy László, és a később világhírre jutó Breuer Marcell. 

Moholy igazi reneszánsz személyiség volt, mert nemcsak a képzőművészetben és az építészetben alkotott maradandót. Egy forradalmian új művészeti ágban, a filmművészetben is jelentős szerepet játszott. Az ipari formatervezéstől a konstruktivista festészetig mindenütt nyomott hagyott. 

Breuer Marcell akkor vált igazán ismertté, amikor elhagyta az iskolát és kivándorolt Amerikába. Tette ezt akkor, amikor a nácik beszüntették az iskola működését, mivel az teljesen kilógott demokratikus szervezetével és filozófiájával a nemzetinacionalista kánonból. 

Breuer jelentős épületeket tervezett az Egyesült Államokban. New Yorkban az UNESCO székházát alkotta meg, majd ennek párizsi szervezetű épületét is. De a nevéhez fűződik a washingtoni Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete is. Hogy mekkora alkotói energiát adott a német iskola, mi sem bizonyítja jobban, hogy ipari formatervezőként is figyelemre méltót alkotott Breuer. Ő alkotta meg az úgynevezett csőbútorokat, amelyeket fényes fémek és műanyagok keresztezéséből konstruált meg. Ezek a bútorok különösen az 1970-es években voltak rendkívül népszerűek. 

Breuernek számos magyar tanítványa volt, akik a Bauhaus örökségét tovább vitték. Magyarországon is sikerült néhány kísérleti programot megvalósítani. A stuttgarti Werkbund lakótelepe nyomán a Pasaréten épült meg 22 családi házból egy mintalakótelep, amely a Napraforgó utcában ma is megtalálható. A terveket a Magyar Mérnök és Építész Egylet készítette el. 

Novák Ede, Braát Béla és Hültl Dezső tervezőtrió egy sokak által látható épületnek adott életet az Astóriával szemben. A Rákóczi út 4. szám alatti ház már a tekintetben is rendkívül modern volt, hogy az épület tetejét nagy tetőteraszos lakásokkal láttak el, amely a későbbi penthouse-ok előképének is mondható. A Palatinus fürdő, az Átrium mozi, a pasaréti templom, vagy az albertfalvai, kis kertekkel ellátott lakópark is mind-mind a hazai Bauhaus tervezők munkáját dicséri. A budapesti utcaképhez és a város hangulatához jelentősen hozzájárul az ebben a modern stílusban épült mintegy 250 lakóház, villa és közösségi épület. Ezért tartom fontosnak, hogy megismerkedjünk a Bauhaus stílusával és szellemiségével.