Eklektikus stílus – stílusok csokrából építkezve

Az építészet, mint zászlóvivő

Az eklektikus stílussal elsősorban az utcán találkozunk, mégpedig jelentős és látványos épületek képében. Amikor valaki az Országházra, az Opera épületére, a Szépművészeti Múzeumra, a Műcsarnokra, vagy éppen a Hősök terére veti pillantását, talán nem jut eszébe a stílus neve, de az nem tagadható, hogy erőteljes hatással van a befogadóra. 

Ezeknek az épületeknek a zömét a XIX. század utolsó harmadában tervezték és építették meg, amikor a stílus az aranykorát érte. Ez a korszak volt a historizmus csúcspontja, amikor a művészek, sőt egész művészeti ágak fordultak a régmúlt időkhöz. Természetesen nem akarták egy az egyben lemásolni a korábbi időket, hanem abból látványos és szimbolikus elemeket emeltek ki. Az építészet volt az élenjáró ebben, és sikeresen ötvözte az új építészeti technikákat, valamint a régi korok formavilágát, mégpedig úgy, hogy egy-egy alkotás történelmi időket ívelt át.

Jó példája ennek a Városligetben megépített Vajdahunyad várának mondott épületegyüttes, amelynek csak a tornyai adják vissza az eredeti vár hangulatát, de találunk benne reneszánsz kerengőt és szökőkutat ugyanúgy, mint testes barokk épületszárnyat. A stílus nemcsak Budapesten hódított, elég, ha kiállunk Nagyvárad főterére és körülnézünk. De számos magyar városban érhetjük tetten e korszak divatos építészetét. Elmondható, hogy az eklektikus stílus zászlóvivője az építészet volt.    

Mit jelent az eklektika?

Az eklektikus stílus az építészetben csupán egy emberöltőn át volt divatban, s amilyen gyorsan jött, olyan hamar véget is ért. Érdekes módon a lakberendezés őrizte meg mind a mai napig annak hagyományait. 

Hogy a stílust jobban megértsük, érdemes magát a szót megfejtenünk. Az eklektikosz görög szó, amely válogatót, válogatást jelent, az eklego pedig gyűjt, szed értelemben járul hozzá az eklektika fogalmához. Az eklektika tehát a stílusok között mozog és azokból gyűjti ki magának a kompozíció egészéhez illeszkedő elemeket, színeket és anyagokat. Ez jellemzi az eklektikus enteriőrt is, amelyben három-négy stílus elemei is találkozhatnak.    

Az eklektikus stílus a kevesek stílusa

A fentiekből – tévesen – arra a következtetésre juthatnánk, hogy mi sem könnyebb, mint néhány stílusból összedobni lakásunk látványvilágát, holott éppen ez a nagy szabadság okozza a nehézséget. A stíluselemek halmozásából nagyon könnyű valami gagyit, bazárit alkotni, egyszerűen szólva rondát, amelyben az ember kényelmetlenül érzi magát. Nem véletlenül keletkezik ez az érzés, mert finom ízlés nélkül csak zűrzavart teremthetünk. Ezért ez a stílus igen nagy arány- és stílusérzéket kíván meg. 

Az eklektikus stílusnál az arányok, a harmónia érzékelése, az egyensúly megteremtése, a súlypontok jó megtalálása alapvető fontosságú. Ugyanez vonatkozik a színekre, a mintákra, az anyagok kiválasztására, és a formák tökéletes elrendezésére. A nehézséget jól érzékelteti, hogy elég a referenciapontok közül csak egyet is elhibázni, és máris belecsúszunk a giccsbe vagy a torzba. Ezért elmondható, hogy az eklektika a kevesek stílusa.    

Az eklektikus stílus alapszabályai

A kérdés az, hogy mit is jelent az eklektikus stílus a lakberendezésben. Ha filozófiai oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor egy olyan lakásbelsőre kell gondolnunk, amely a benne élő ember kéznyomát viseli minden egyes helyiség esetében. Egyszerre kell látványosnak és meghökkentőnek lennie, miközben nem lépjük át a stílus határvonalát. 

Ugyan puzzleként összerakhatjuk 3-4 stílusból a lakást, de annak mégis egységes hangulatot kell árasztania.  Ehhez persze megvannak az alapvető technikák. Az eklektikus szobabelsőt valamilyen közös nevező mentén kell kereteznünk. Lehet ez például egy alapszín és annak komplementer változata, de a vezérfonal akár egy meghatározott anyag vagy forma mentén is kialakítható.

Ennek a szabadságnak a világában lehetnek színesek, de sohasem csiricsárék a helyiségek. Jó megoldás lehet az is, hogy egy meghatározó bútordarab köré építjük fel a környeztet, és ehhez a hangsúlyos elemhez igazítjuk a berendezési tárgyakat. Fontos szabály, hogy az eklektikus enteriőr soha nem lehet túlzsúfolt! Mindig kell megfelelő szabad teret hagyni a bútorok és a tárgyak között. Ha ügyesek vagyunk, akkor a kiegészítőkkel és textíliákkal mindezt összekomponálva egyedi és erős hatású lesz a végeredmény.    

Lássunk néhány konkrét példát!

Az eklektikus stílusban a szabadságot az adja, hogy minden összepárosítható, ha annak szerepe és helye van. Ennek megfelelőn keveredhetnek az organikus anyagok a műanyaggal, a stílbútor lekerekített formavilága pedig megfelelő koncepció mentén az egyenes vonalakkal egy posztmodern darab okos beillesztését követően. Hogy jobban magunk elé tudjunk képzelni egy eklektikus lakást, érdemes lehet az egyes helyiségeket bejárnunk. 

Az alapot – mint minden más stílus esetében is – azok a vezérszínek jelentik, amelyek a nagy felületeken, a falakon, a padlón és a nyílászárókon jelennek meg. Mivel az eklektika több színnel bánik, ezért célszerű a falakat valamilyen semleges vagy halvány színnel festeni, amelyhez a színesebb szobabelső simulhat. Magát a falat természetesen már dekorálhatjuk képekkel, tükrökkel, de használhatunk fa vagy márvány, esetleg üveg borítást vagy elemeket is. 

A padlónak igazodni kell a falak színéhez, de lehet ennek komplementerét használni. Lerakhatunk vízálló parkettát is a csempés fürdőszobába, de ebben az esetben az árnyalatok szinkronizálásával lehet a textúrák közötti különbségeket feloldani.

Az eklektikus stílus esetében a nyílászáróknak fontos szerep jut, de a dizájn kedvéért se mondjunk le a minőségről, a biztonságról, illetve arról, hogy a bejárati ajtó és az ablakok alkalmazkodjanak a ház stílusához. A beltéri ajtók esetében van több lehetőségünk arra, hogy a fát jól kombináljuk az üveggel és a fémmel, feltéve, ha az összképet ez nem bontja meg. Alapvető marad még az eklektikus lakásban is, hogy a nyílászárók harmóniában legyenek a nagy felületekkel, azaz a falakkal és a padlóval. 

A nappaliban meg kell találnunk a domináns területet, ahol a szekrénysor vagy az ülőgarnitúra fog állni, és ezek köré telepíthetjük aztán a kisebb bútorokat és kiegészítőket. A nappaliban elegendő két stílusból válogatni, mert így kisebb az esélye annak, hogy kibillentsük az arányokat. 

Még néhány trükk

A konyhában is építkezzünk ugyanazokra az alapokra, amelyeket már a nappaliban kialakítottunk. Itt megférhet egymással a nagymamától kapott vitrin a modern konyhabútorokkal, ha a színvilág harmonizál, míg a konyhagépek dizájnja nem ütközik a vitrin vonalvezetésébe. Persze ha a vitrin nem üvegezett, akkor ez sem jelent problémát. A modern konyha fém és üveg világát a színek vagy formák mentén harmonizálhatjuk a természetes anyagokkal. Ugyanez mondható el a fürdőszobáról is, ahol a csempék színe adhatja meg a keretet a fémmel és üveggel, vagy egyéb anyagokkal. 

A hálószobában is megférhet egymással 2-3 stílus, de ne tévesszük szem elől, hogy ez a helyiség a nyugalom szigete. Ne használjunk felkavaró színeket és igyekezzünk mindent a puha, lágy anyagok felé eltolni. Ettől függetlenül egy kerek vonalú, de modern ágy jól meg fog férni az apai házból hozott komóddal és az antik éjjeliszekrénnyel. Közös alap lehet itt is a szín, a formavilág vagy az anyagok harmóniája. 

Utunk végén szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy az eklektikus stílus nagyon komplex tudást és érzéket igényel, ezért célszerű, ha ebben járatos lakberendező segítségét is igénybe vesszük.