Fotel – egy bútor, mely forradalmasította az ülést

A fotel háromszáz éves történelme

Meglepőnek tűnhet, de a párnázott ülőalkalmatosságok csak néhány évszázada jelentek meg az életünkben. Persze azelőtt is leültek az emberek – ha valami puhára vágytak, ott volt a szalma, de a székek és padok nagyon sokáig párnázatlanok voltak, akárcsak a királyok trónszékei. A középkori nemes ember – ha éppen nem nyeregben ült – akkor a kandalló előtt hevert lefektetett állatbőrökön. 

Valamikor a XVII. század végén jelentek meg az első párnázott ülőkék, amelyek már modern korunk alapvető bútordarabjára, a fotelre emlékeztetnek. Elmondható tehát, hogy nagyjából 300 éves történelme van a fotelnek. A fotel kifejezetten európai találmány, és a többi kontinensen a gyarmatosítók tették ismertté.   

Füles fotel – a kezdetek 

Az 1680-as években kezdték az első, úgynevezett füles foteleket készíteni a kastélyok lakóinak. A téli időben nem nagyon volt más időtöltési lehetőség, mint a kandalló előtti olvasgatás, ám ezt csak akkor lehetett órákig csinálni, ha az ülés kényelmes és kellemes volt. 

A füleknek fontos szerepük volt a fotel evolúciójában, mert ez biztosította a bent ülőnek a meleget, amennyiben a fotelt a tűz felé fordították, és ez a fül védte meg az olvasót a kastélyok huzatos levegőjétől is. Mivel a fotel a tűz fele nézett, így annak hátát valamivel borítani kellett, hogy legyen az ülőkének esztétikája, valamint ez a borítás védelmet nyújtott a huzattól. Az első ilyen füles foteleket nagyon szép gobelinek díszítették, s egy-egy mára megmaradt darab valóságos vagyonokat ér. A füles foteleknek aztán persze számtalan változata készült el az idők során, és készül a mai napig is.        

Varrott széktől a masszázsfotelig

A varrott, párnázott székektől a karfás változatokon át a klasszikus fotelekig a XVIII. század során a francia királyság jutott el először. XVI. Lajos uralkodása alatt jelentek meg az első változatok, természetesen az arisztokrácia körében. Innen származik a neve is, mert a varrott széket franciául fauteuil-nek nevezik, és innen került azután a mi nyelvünkbe át a fotel megnevezés.  

A kényelem és a funkció az akkori bútorasztalosokat további innovációra ösztönözte. A kárpitok egyre puhábbak lettek, akárcsak a tömítések. A lényeg az volt, hogy az ülés minél kényelmesebb legyen, hogy az olyan időtöltésnek tudjanak az urak hódolni, mint a szivarozással egybekötött csevegés, vagy a nagy kártyapartik.      

A polgárság megerősödésével együtt a fotel iránti kereslet is megnövekedett, és egy kényelmes garnitúra már valóságos státuszszimbólumnak számított a nagykereskedők és nagyiparosok otthonában, ahol a házigazda és barátai akár egy házi koncertet is végigültek benne.   

Németországban Michael Thonet kecses és könnyűsúlyú foteljei lettek egyre népszerűbbek a XIX. század során. Amerikában továbbfejlesztették ezt a bútordarabot, és elkészültek az első hintafotelek is a hintaszékek mintájára. Sam Maloof tervező csapágyakat szerelt a fotelbe, és ezeket a nagyon kényelmes foteleket még a hajdani elnök, Ronald Reagan is nagyon kedvelte. Az elektronika sem maradt ki ennek a bútornak a fejlesztéséből, hiszen az úgynevezett masszázsfotelek árammal működtetett masszírozó elemeket tartalmaznak a bőrborítás alatt.  

Foglaljunk helyet!       

Attól függően, hogy milyen funkcióra választjuk a fotelt, több típusból is választhatunk. A legegyszerűbbek valahol a párnázott karosszék a fotel között találhatóak. A minőségibb kárpitozás és a kényelmesebb karfa inkább a fotelek felé viszi el ezt a típust és sok esetben amolyan folyosói ülőkének számítanak, amelynél nem cél a hosszú elidőzés. 

Az olvasósarkot kialakítóknak leginkább egy klasszikus füles fotel ajánlható, mert ez tudja a benne ülőt elszeparálni a külvilágtól. A televíziózásra, valamint az alkalmi szunyókálásra a legideálisabb a lábtámasszal ellátott típust, és ezek közül is az a legkényelmesebb, amelynek állítható a lábtámasza. 

Az ülőgarnitúrák esetén a hagyományos fotelek biztosítják a leghatékonyabban a társasági összejövetelek kényelmét és meghittségét, legyenek azok bőr- vagy textília borítású darabok.     

Vannak aztán a speciális fajták. Ilyen például a fotelágy, amely összecsukott formájában egy nagyméretű fotel, amely szinte elnyeli a benne ülőt, de ötletes szerkezete révén ággyá is kinyitható. Ezek a bútorok nagyon praktikusak, amikor éjszakára is ott maradó vendéget fogadunk. Persze nem a legkényelmesebb ágyak ezek, de egy-két éjszakára megfelelő pihenést tudnak nyújtani. 

A masszázsfotelok már egy egészen más igényt elégítenek ki, és a mai napig is elég sok helyet vesznek igénybe, valamint az áruk is borsos. A kárpit alatt elhelyezett modulok elektromos árammal jönnek mozgásba, és beállítható az is, hogy mely testrészünket és milyen intenzitással masszírozza meg a fotel. Ezek a bútorok és a hintafotelek is elsősorban a relaxációt segítik és a gerincbántalmak elkerülését biztosítják.   

Hogyan válasszunk fotelt?

Minden olyan termék esetén, amelyet hosszú távra akarunk beszerezni, érdemes egy kicsit előre gondolkodni, azaz meghúzni az elképzelés konkrét kereteit. 

A méret egy igen fontos tényező lesz, hiszen egy kicsi nappaliba nem vásárolhatunk Chesterfield foteleket. A minőség sem másodlagos szempont. Inkább kerüljön többe a kiválasztott darab, mintsem nagyon hamar meginduljon a kopás, könnyen sérüljön a kárpit. A minőséghez tartozik a fotel szilárdsága és várható élettartama is. 

Természetesen az ülőbútorunk ergonómiai tulajdonságai sem lehetnek mellékesek, hiszen majd a kiválasztott darabban fogunk hosszú órákon át ülni. Olyan boltban érdemes vásárolni, ahol ki is tudjuk próbálni a nekünk tetsző fotelt, mert néha a látvány megtévesztő lehet. 

Amennyiben a fenti szempontok rendben vannak, akkor már csak a szín és a stílus marad hátra, hiszen a fotelok meg fogják határozni nappalink stílusát és alapvető színvilágát is. Ügyeljünk arra, hogy harmonizáljon az új ülőbútor azzal a környezettel, ahová kerül.     

Néhány szó a kárpitokról

A bútorok kárpitozása akár több fejezetet is megérdemelne. Most röviden arra térnék ki, hogy alapvetően háromféle borítása lehet a foteleknek. A legdrágább típusokat bőrrel borítják be. Talán a leghíresebbek a Chesterfield fotelek, amelyek nagyon masszív, impozáns és örökéletű darabok.

A műbőrök sokkal olcsóbbak és manapság már nagyon jól imitálják az eredeti bőröket. Alapjuk általában valami szövet, amelyre felhordják a műanyag réteget. Korábban ezek a műbőrök nagyon könnyen repedeztek, de mára már a minőségi darabok hasonlóan viselkednek, mint az eredeti bőrök. 

E két típust óvni kell a tartós napsugárzástól, a magas hőtől, és rendszeres ápolást igényelnek. Az adott (mű)bőrtípushoz a forgalmazók mindig ajánlanak megfelelő tisztítószert is, érdemes kizárólag ezeket alkalmazni. Por eltávolítására a nedves és puha rongy a legmegfelelőbb eszköz.   

A szövetkárpitok talán nem olyan kényesek, mint a bőr, és általában olcsóbbak is, bár akad már olyan minőségi darab, amelynek az ára vetekszik a bőrfotelével. A szövetek sajnos nagyon gyorsan magukba szívják a port és kényesek a kicsöppent folyadékokra. Speciális vegyszerekkel valamilyen mértékben ezek a foltok eltávolíthatóak, de célszerű nem túl világos kárpitozást választani, és a foltok egy mintás kárpitban jobban el tudnak rejtőzni.    

Legyen bőr, műbőr vagy szövet, ne feledjük el, hogy a fotel elsősorban a kényelemről szól, és ennek tudatában válasszuk ki a legtökéletesebb darabot.