Gipszkarton – a térelválasztás szuperhőse

Alapvető építőanyag

Napjaink építészetének szinte elkerülhetetlen anyaga a gipszkarton. Ha egy lakásban vagy irodában válaszfalakat kell gyorsan felhúzni, vagy álmennyezetet építenek be, nem is gondolnak másra a megrendelők és a kivitelezők, mint a gipszkartonra. Gyorsan lehet vele haladni, viszonylag könnyű bánni vele és nincs semmilyen környezetkárosító anyag a szabványos lapokban. 

Bizton lehet állítani, hogy a gipszkarton fontos anyaga lett az építészetnek, és – ha csak nem találnak fel még valami jobbat – valószínűleg növekedni fog az iránta való kereslet. Érdemes tehát jobban megismernünk ezt az építőanyagot, hogy feltárjuk nem is olyan nagyon rejtett titkait.     

Amerikából Németországig

Kezdjük a gipszkarton történetével, ami viszonylag kis múltra tekint vissza, hiszen alig több, mint száz éve, egészen pontosan 1894-ben kezdődött. Augustine Sackett amerikai vállalkozó és feltaláló találmánya még nem volt olyan tökéletes, mint a mai gipszkartonok. Szabadalmában egy olyan farostlemez szerepelt, amelynek belső burkolatát több rétegben gipsz alkotta. Ezeket a lemezeket 32×36 centiméteres méretben gyártotta és forgalmazta. Termékét elsőként az ipar vásárolta meg, és az 1910-es évektől szépen gyarapodott a vállalkozás. 

Európa sem maradhatott ki a megrendelők sorából, és a negyvenes évek elején ott is piacra talált Sackett találmánya. Különösen Németország volt nagy felvevő piac, de aztán egy ottani vállalkozás Bodenwerderben több innovációt követően átvette az irányítást a gipszkarton gyártása felett, és Európa-szerte terjeszkedni kezdett, ahogy a termék egyre népszerűbb lett. A válaszfalak építésekor a hagyományos téglás építkezést mindinkább kiszorítja a Rigips terméke. (Német tőkével még Rigában épült fel az első gyár – innen a ma ismert név.)   

Hogyan készül a gipszkarton?

A termék jó kezelhetősége mellett az olcsó anyagok közé tartozik az építőiparban. Ennek az az oka, hogy két, igazából közönségesnek mondható alapanyagból készül: kartonpapírból és gipszből. Ráadásul ezek az anyagok környezetbarátok, a karton idővel lebomlik, és a gipsz sem szennyezi a környezetet, mivel a gyártás során a nehézfémeket és a sókat eltávolítják belőle.  

Az olcsóságnak még az a magyarázata, hogy maga a gyártási folyamat sem bonyolult, és nem igényel túl nagy energiabefektetést. A gipszkását vagy más néven stukkógipszet egy formázóasztalon elhelyezett homlokkartonra öntik, azután feldarabolják és szárítják. A kezdetben még puha anyagból elpárolog a víztartalom, és megkeményedik. A sablon méretre felszeletelt lemezeket szegélyezetten és zárjellel ellátva hozzák forgalomba. A tömeggyártás tulajdonképpen bármekkora igényt ki tud elégíteni.   

Előnyök és hátrányok

Egy terméknek a tulajdonságai alapvetően határozzák meg, és határolják be, hogy hol, és mire lehet felhasználni. Így van ez a gipszkarton esetében is. A termék korai darabjainak leginkább a víz volt az ellensége. Manapság sem célszerű nyitott területen hagyni még azokat a gipszkarton típusokat sem, amelyeket viszonylag vízállóra készítettek. Akinek gipszkarton fala van, tudja azt is, hogy nem olyan erős a teherbírása, mint egy téglafalnak, ezért súlyosan terhelendő polcokat nem érdemes felszerelni rá. Ezt a hátrányát manapság keretes borítással lehet kiküszöbölni, ami azonban nagyobb helyigényt követel. A szállításnál is óvatosnak kell lenni, mert a fizikai behatásnak nem tud tartósan ellenállni.         

Előnyeinek száma azonban annyira meggyőző, hogy nem lehet csodálkozni piaci térnyerésén. Az, hogy valami olcsó, még nem elegendő a biztos sikerhez. Talán még az sem (sajnos), hogy környezetbarát. Viszont nem éghető az anyag, annak ellenére, hogy kartont tartalmaz, mert a benne lévő kristályvíz tűz esetén egyfajta tűzoltóvízként működik, ráadásul csaknem nulla a hővezető képessége.    

Mivel a gipszkarton nagyon egyszerűen beépíthető, jól alakítható, ezért nagyon gyorsan lehet vele dolgozni. Beszerelését követően azonnal vakolható, és príma a légzárása is. A gipszkarton falak úgynevezett lélegző falak, ezért minimális a penészedés esélye.  A gipszkarton falak mögé jól beépíthetőek a különböző szigetelőanyagok, és a rejtőfunkciót is tökéletesen ellátja. A munka végeztével alig marad építési hulladék utána.  

A gipszkarton felhasználási területei  

A gipszkarton – csakúgy, mint a több más építőanyag típus – mind a mai napig fejlődik annak érdekében, hogy bővüljön a felhasználási területe. 

Elsődleges szerep a válaszfalak, pengefalak és térdfalak kialakításánál van. Amikor nagy tereket akarnak megosztani, ott a gipszkarton a legkézenfekvőbb megoldás. Vízálló típusait már zuhanyzók építésénél is be lehet vetni, amikor az egymástól elválasztó pengefalat megépítik. Gyakran jelenik meg a gipszkarton a konyhapult, konyhasziget támasztékának kialakításakor. 

Álmennyezetek építésekor nincs is jobb megoldás, mint a gipszkarton. Segítségével az álmennyezetben úgy helyezhetjük el a világítási és elektromos rendszereket, hogy közben a kábelezést teljesen eltakarhatjuk. A lemezek mögé hang- és hőszigetelő anyagokat lehet gyorsan telepíteni. Térrészek optikai elválasztására is kiváló a termék, mivel alkalmas arra, hogy a mennyezeti kialakítás lépcsőzetes legyen. 

Készíthetünk gipszkarton segítségével fülkés falakat. Ezek üreges kialakítással különleges rakodótér használatára adnak lehetőséget. Megformálásuknak csak a tervezői fantázia és a helyiség adottságai szabnak határt. 

Amint a fentiekből is kitetszik, a gipszkartont számtalan módon fel lehet használni, és nagyon gyorsan lehet vele építkezni. Mivel olcsó és jól formálható építőanyag, ráadásul folyamatosan fejlesztik a különféle hatásoknak (víz, szakítás, nyomás, terhelés stb.) ellenálló típusokat, ezért népszerűsége a jövőben csak növekedni fog.