Hulladékkezelés – hogy ne borítson el minket a szemét

Pillanatkép – a szelektív hulladékkezelés

Magyarországon először Budapesten jelentek meg azok a színes kukák, amelyekbe papírt és műanyagot lehetett külön-külön elhelyezni. A dátum 2003 vége, innen datálható a profinak mondható szelektív hulladékkezelés. 

Az idősebbek még emlékezhetnek azokra a daliás időkre, amikor a MÉH telepek és átvevőhelyek jelentették a szelektivitást hazánkban. Az úttörők pedig minden iskolában nagy papírgyűjtő versenyben voltak. Sokan éltek meg abból, hogy gyűjtötték a vasat és a papírt. 

Mindezek ellenére a szemét hatalmas és globális problémává vált a bolygónkon. A globális problémákat csak globálisan lehet megoldani, de megnézzük, hogy mi magunk mit tehetünk a „szemétlenítés” érdekében.     

Hulladékkezelés a történelem során

Amióta az emberi társadalmak létrejöttek, a szemét is megjelent. Persze az őskori emberek olyan szemetet termeltek, amely a természetben viszonylag hamar lebomlott. Az első korai szemétgödrök az ókori városok kialakulásával jelentek meg. Ezekben már megtalálható néhány fémből készült használati tárgy és milliónyi cserép. A cserép égetett agyagból van, nem különösebben terheli a környezetet, ugyanakkor a régészek a hulladékgödrökből rendkívül sok információt ki tudnak bányászni, kezdve a lakosság számától egészen annak életmódjáig. 

Nem meglepő, hogy a szervezett szemétszállításra az ókori Rómából találunk bizonyítékokat. A hatalmas város szorosan építkezett, ezért nem lehetett egyszerű szemétgödrökkel megoldani a problémát. A városon kívüli nagy szeméttelepekre komoly vállalkozások szállították el a hulladékot. Tulajdonképpen a metodika csak annyiban tért el a mai viszonyoktól, hogy szekereken folyt a szállítás, és a szemetet hatalmas agyagkorsókba rakták. 

A birodalom lehanyatlásával az egyébként jövedelmező szemétbiznisznek is vége szakadt. A középkori városok szinte belefulladtak a saját piszkukba. A felgyülemlett szemetet a városfalakról egyszerűen csak ledobták a várárokba, míg az egyéb dolgokat simán az utcára löttyintették. Nem meglepő, hogy a városok a nagy járványok központjai voltak. 

A tudomány fejlődésével lett világos, hogy az emberek által keletkeztetett szemét és a betegségek között közvetlen kapcsolat van. A XIX. században kezdték kiépíteni a csatornahálózatokat, szervezni a szemét elszállítását és feldolgozását.    

A szemét jellege

Manapság már hatalmas iparág épült ki a szemét szállítására és kezelésére. A szakma két nagy csoportját különbözteti meg a szemétnek: az ipari és a háztartási szemetet. A mennyiség tekintetében ezek között nincs sok különbség, de az ipari hulladék gondatlan kezelése tud gyors ökológiai katasztrófához vezetni. Elég, ha csak a Tisza vagy a Sajó szennyezésére és az iszapkatasztrófára gondolunk. A hirtelen, nagy mennyiségben megjelenő mérgező anyagok akár évszázadokra is tönkretehetik a környezetet. 

A szemétnek számtalan típusa közül érdemes kiemelni néhányat, amelyekkel nagy mennyiségben találkozhatunk. Az élelmiszerhulladék mindennapos jelenség, hiszen minden étterem, falatozó, üzletlánc nagy mennyiséget termel. Ez a túlfogyasztás eredménye. Minél gazdagabb egy ország, annál több élelmiszert dob ki, ami már csak azért is baj, mert egyre több ember élelmezését kell megoldani, amely a termőföldeket maximálisan igénybe veszi. Társadalmilag is problémás ez a nagy pazarlás, hiszen emberek milliói éheznek, akikhez soha nem jut el a felesleg. Magának az élelmiszerfeldolgozó iparnak a számlájára is sok hulladék írható fel. 

A másik nagy hulladéktípus az építési hulladék, amelynél az illegális lerakodók jelentik a problémát. Rendes körülmények között konténerekben szállítják el ezt a hulladékot és bezúzzák, hasznosítják, de sokan igyekeznek elkerülni az ezzel járó költségeket. 

A háztartási hulladékok kategóriájába sok minden beletartozik a műanyag zacskótól az elektromos hulladékig. Korábban ezeket nem nagyon szelektálták, mára azonban Európában kialakult ennek a rendje. A sárga kuka a műanyag, a kék a papírhulladékok tárolója, a nagyobb holmikat pedig a rendszeres lomtalanítás során szállítják el és dolgozzák fel. Ezek az eljárások valóban könnyítenek a hulladékkezelés folyamatán, de olyan hatalmas a természettel szembeni tartozásunk, hogy ez még messze nem elegendő. 

A veszélyes hulladékok okozzák a legtöbb fenyegetést, és ebben sajnos a nagyvállalatok játsszák a főszerepet. Az általuk a természetbe kiengedett anyagok akár emberek halálát is okozhatják. Ráadásul ezek ártalmatlanítása, szállítása és tárolása is nagyon drága, mert speciális megoldásokat igényel. A háztartásokban is keletkezik ilyen hulladék. Leginkább akkumulátor, festékes és vegyszeres palackok szoktak e csoportba tartozni. 

Halmozott problémák

Ahogy a cikkem elején is megírtam, a szemét ellen az egész világnak kellene egyszerre fellépnie. Korábban a gazdagabb államok a szemetüket egyszerűen elszállították egy szegényebb országba és ott terítették szét. Ez nemcsak etikátlan és cinikus magatartás, de semmiként sem oldja meg a problémát. 

A környezetszennyezés mára olyan mértékeket öltött, hogy maga a bolygó, s így vele mi magunk kerültünk veszélybe. Szerencsére már a politika szintjére is eljutottak azok a zöld mozgalmak, amelyek öngyilkos életmódunk ellen lépnek fel. A műanyagok jelentik manapság az egyik hatalmas problémát, hiszen ezekből már szabályos szigetek úszkálnak az óceánokban, és a műanyag mikroszemcsék elárasztották az egész bolygót, bekerültek a vízhálózatba is. A problémák tehát halmozottan vannak jelen: beszennyezzük a vizet, a földet és a levegőt is.  

Hulladékkezelés – mit tehetünk mi magunk?

Természetesen minden egyes embernek megvan a maga felelőssége a hulladék-probléma kérdésében. Mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy a szűkebb környezetünkben a minimális csökkentsük ezt a terhelést.

A szelektív hulladékkezelés mellett sokat spórolhatunk az élelmiszer jellegű szemét csökkentése érdekében. Vidéken ennek egy részét takarmánykiegészítőként vagy komposztban lehet hasznosítani. A városban sajnos erre nincs lehetőség, de a listás, célzott vásárlással és a család fogyasztásának felmérésével nagyon jelentősen csökkenthetjük a kidobott élelmiszerek mennyiségét. Járulékos, és nem elhanyagolható haszon mutatkozik meg ezáltal a pénztárcánkon is, mivel ez élelemiszerek ára folyamatosan és gyorsan növekszik. 

Ahol csak lehet, kerüljük el a műanyagok használatát. Térjünk vissza a magunkkal vitt bevásárlószatyros vásárlásra, és a szatyrunk lehetőleg vászonból legyen. Ne vásároljunk semmi olyat, amelynek megvan a műanyagot helyettesítő változata: pl. fülpálcika, szívószál, nejlonzacskó stb. Szívószálból csak mi magyarok évi 500 milliót! dobunk el, és ezek 500 év alatt bomlanak le. Ha már szívószál, akkor vegyünk magunknak fémből egyet, és azt használjuk. 

Sokan nem tudják, de a ruhaipar az egyik legszennyezőbb ágazat. Különösen a bolygó édesvíz-készletét terheli meg. Erre ráadásul a divatipar még csak ráerősít. Az ifjú nemzedék, amely már sokkal környezettudatosabb, indította el azt a mozgalmat, amely a tartós és sokáig viselhető ruhákra mond igent, és sokkal kevesebbel is beéri. A megfelelő minőségű használt ruháknak pedig nem kell azonnal a szemétben végezniük, hiszen nagyon sok szervezet veszi be örömmel ezeket. 

Nagyon sokat segítene a bolygónak és a pénztárcánknak is, ha a gyártók véget vetnének a tervezett avulás cinikus gyakorlatának, amely alapján a drága gépek néhány év alatt azért mennek tönkre, mert nem megfelelő anyagokat használnak fel. A jövő egészen biztosan afelé halad, hogy a kereslet a jó minőségű, tartós használati tárgyak piacát növeli meg.