Őszváró borospince kialakításával

Érik a szőlő, forr a bor

Az augusztusi napfény még édesre érleli a szőlőszemeket, sok tőkén növekednek a fürtök. Hajnalban már pára lepi el a dűlőket, és a völgyből felszálló ködök megérlelik a déli lejtők ültetvényeit. Reménykedhetünk benne, hogy igazán jó lesz az ez évi termés is, és kiváló borokat lehet majd készíteni a magyar szőlősök termékeiből.  

A bornak egyetlen igazi lakhelye van, a borospince, amelynek sajátosságait három fő tényező teszi ki: a hőmérséklet, a páratartalom és a levegő. Aki járt már borospincében – és ki nem? – az még bekötött szemmel is felismeri, hogy hol jár. A sajátos, penészes illatok, a hűvös, a tölgyfahordók aromája, amely az érlelődő borokkal együtt bejárja a levegőt, semmivel sem keverhető össze.  

Nem akármilyen hangulata van egy saját borospincének, amelynek van kóstoló része is, ahol a barátokat, rokonokat vendégül láthatjuk.  

A borospince szentháromsága

Amióta az ember felfedezte, hogy a szőlő levéből ízletes és mámorító italt lehet készíteni – és ez évezredekkel ezelőtt volt – azóta kísérletezik a bor érlelésének és tárolásának optimális megteremtésével. A hegyoldalak, különösen a mészköves területek kiválóak voltak egész pincevárosok kialakítására, ahol a szőlő leve a legjobb körülmények között érlelődhetett borrá. Ahol nem emelkedtek hegyek, ott az emberek a föld mélyére ástak, hogy a bort megfelelő körülmények között tudják tartani. A bor mindig is fontos árucikk volt, ezért nagy figyelmet szenteltek a tárolására. 

A bor érleléséhez viszonylagosan állandó hőmérsékletre van szükség, nagyjából 12-15 Celsius fok körüli közegre. A pincék ezt a hőmérsékleti állandót adják, és a jobbaknál lépcsőzetes a kialakítás, hogy a különböző típusoknak az egyes „emeleteken” megadják a megfelelő hőfokot. A telített vörösborok kedvelik a 2-3 fokkal magasabb hőmérsékletet, míg a rozé vagy a fehér borok bizonyos fajtái a néhány fokkal hűvösebbet. A lépcsős elrendezésnél minden bor olyan hőmérsékletben lehet, amelyben tökéletes az érlelési folyamat. 

A pince páratartalma ugyancsak fontos. Az ideális páratartalom valahol 70 százalék körül van. Az ilyen közegben a parafadugók felveszik a vizet, de nem engedik át azt a palackba, és a bort tökéletesen elzárják a levegőtől. Az oxigén ugyanis az egyik nagy ellensége a bornak, hogyha levegő éri, akkor tönkremegy. A borászok úgy mondják, hogy meghal a bor. Ezért van az is, hogy egy kóstolásra kinyitott palackot már nem rakják vissza a tárolóba. 

A bor másik nagy ellensége a szőlőnek még áldást adó fény. A természetes fény, azaz az ultraibolya sugárzás felgyorsítja a borban lévő tanninok oxidációját, és a bor élvezhetetlenné válik, megposhad. A pincében tehát csupán a legszükségesebb világítást kell kialakítani, mégpedig olyan biztonsági kapcsolóval, amelyik az üres pincében idejében lekapcsolja még azt a kevés fényt is, amelyben tevékenykedtünk. Nagyobb mesterséges fény rendszerint a pincék előterében, a kóstolóban van csupán elhelyezve. 

Kimondható tehát, hogy a bortárolás a hőfok-páratartalom-fényviszonyok szentháromságán alapszik. 

Borospince építésének alapjai             

Alapvető fontosságú a tökéletes szigetelés. A nedves levegő, a pára szükséges, de a vizesedés ezzel szemben óriási károkat tud okozni, különösen a párnafákra fektetett fahordók rohadását okozhatják. Ez az oka annak, hogy a pincék alapjaként vasbetont használnak fel, de a szellőzés biztosítására jól lélegző téglákkal borítják a falakat. Kivétel ez alól az a pince, amelyet mészkőfalba vágnak, itt maga a közeg biztosítja a beázás elleni védelmet. 

Saját ingatlanra tervezett borospince esetében arra is ügyelnünk kell, hogy az ne legyen forgalmas hely mellett, különösen vasúti sínek közelében. A talajban lévő vibráció hosszú távon ugyanúgy árt a bornak, mint a folyamatos világítás vagy fény.   

Nagyon fontos szerepe van a pinceajtónak is a bor érlelődésében. Olyan masszív, légmentes ajtót kell a bejárathoz telepíteni, amely fenntartja és megvédi az ideális viszonyokat, a hőmérsékletet, páratartalmat. Általában erre olyan termikus ajtókat szoktak használni, amelyek speciális, mágneses tömítéssel vannak ellátva. Az igazi pinceajtó tömör tölgyfából készül, de megfelelőek lehetnek a duplán edzett üvegajtók is, ha modernebb dizájnban gondolkodunk. 

A tökéletes szigetelést az ajtólapokra és a falakra rendszerint környezetbarát anyagokból alakítják ki. Ilyen például a felhasználók által nagyon kedvelt parafa-agglomerátum. A megfelelő klimatikus viszonyokat osztott rendszerű klímaberendezésekkel lehet biztosítani. Ezeket a rendszereket automatikus egységekkel egészítik ki, amelyek állandó kapcsolatban vannak a környezettel és azonnal reagálnak a környezetváltozására. Az áramszünet kiküszöbölését generátorok támogatják. A profi borospince gépészete tehát nem olcsó dolog. 

A borospince berendezése

A borospincéket természetes és hagyományos anyagok felhasználásával szokás berendezni. A retró műanyag világ elképzelhetetlen egy hangulatos és szép borospince esetében. Az alapanyagok rendszerint a kovácsoltvas, a természetes kő és a tömörfa. A tömörfa leginkább tölgy szokott lenni, de jó az akác, a kőris is. A kivételt a tűlevelűek jelentik, mivel gyantás illatukat a bor képes átvenni. Ezért a fenyőbútorokat borospincében nem lehet használni. 

A pince falát természetes vagy műkővel szokták borítani, de sok helyen meghagyják a téglás felületet, mert a maga nyers látványában sokat hozzátehet a fílinghez. A pince boltozatát kőből vagy téglából kell kialakítani. A jól szigetelt padlózatot kővel borítják, de sok helyütt leszórják még folyami kaviccsal vagy homokkal is.   

A kóstoló asztal rendszerint tömörfából készül, és a pácolása jól bírja a nedves levegőt. Ugyancsak fából készülnek a székek, vagy az a kis bárpult is, ahol előkészítik a borokat a kóstoláshoz. A bort hordókban érlelik, de palackozás után fából készült állványokra teszik, mégpedig fektetve, úgynevezett bölcsőben. A bor így folyamatosan áztatja a dugót, amely megvéd az oxidációtól. Ezek az állványok és a hozzátartozó bölcsők egyedi gyártásban készülnek. A cellák alakjai hagyományosan négyzetalakúak, téglalapalakúak vagy hatszögletűek szoktak lenni. A lényeg az, hogy a palackok kényelmesen és biztonságosan pihenjenek bölcsőjükben kóstolásukra várva.   

Mint látható, alapos tervezést és gondos kivitelezést igényel egy príma borospince kialakítása, de elkészültével az ingatlanunk értéke megsokszorozódik, nem beszélve azokról az előnyökről, amit egy jó társaságban eltöltött borozgatással kaphatunk a saját a birodalmunkban.