Sírkőtől a járólapokig – a műkő

Mitől mű a műkő?

A műkő kemény, ám faragható és rugalmasabb is, mint a természetes kő, ezért az sem meglepő, hogy széles területen használják. A fenti cím egyáltalán nem túlzás: a sírkövesek ugyanúgy alapanyagnak tekintik, mint az építőipar. Műkövekből készülnek térkövek, építészeti elemek – például a lépcső -, könyöklők, de még szabadtéri szobrok is. Szinte minden nap találkozhatunk vele, ám csak a szakemberek tudják, hogy miért kapta a mű előtagot.

A műkő beton alapokra épül, tehát nem a természetben található kőről beszélünk. Amit pedig ember alkot, még ha nagyon hasonlít is az eredetihez, mesterségesnek kell tekintenünk. 

A műkő születése

Ez is, mint annyi minden modern építőanyag, az ipari forradalom kohójában született meg. Valamikor a 18. század közepén Eleanor Coade kifejlesztett egy burkolóanyagot, amely egyfajta égetett kerámia volt. Ezt tekinthetjük az első műkőnek, bár törékenyebb volt, mint a kései utódok. Nagyjából 100 év telt el, amikor Frederick Ransome bemutatta a találmányát, amely őrölt kovakőből és alkinek keverékéből állt. Ezt a szilikátkövet igen magas hőmérsékleten gőzölte és öntötte ki. Ez a műkő sokkal keményebb volt, ennek ellenére nem az építőiparban hasznosult. Sírkövet, malomkövet, szobrokat vagy éppen vázákat gyártottak belőle. 

A Portland cementből és gránitporból gyúrt úgynevezett Viktória-követ azonban már az utak és egyéb építészeti megoldásoknál használták fel. A keveréket nagyjából két hétre szilikát oldatba öntötték – e technológia segítségével olyan műkövet alkottak meg az angolok, amelyek a tenger párájának ugyanúgy ellenállt, mint a nagyvárosok szennyezett levegőjének. Mindkettőből akadt bőven a Viktória kori Angliában. 

A gyártás apró titkai        

A műköveket – hiszen azóta számtalan típusát kifejlesztették már – alapvetően nagyon egyszerű elkészíteni, s mivel az olcsó betonon alapul, nem is olyan drága, mint a természetes kő, amelyet fáradságos munkával lehet kitermelni. 

A műkő alapja a beton, amely tulajdonképpen a termék magja, amelyre ráöntik a megfelelő réteget. Ez lehet gránit, mészkő vagy akár márvány is. Ezek az örlemények adják meg a műkő kérgét, amely különböző szemnagyságból állhat, annak megfelelően, hogy milyen célra szánják. Az őrleménynek, vagy másnéven kőlisztnek portól és szennyeződéstől mentesnek kell lennie. 

A műkő színe attól függ, hogy milyen adalékanyagot tartalmaz. A fehércement alkalmazásával például nagyon szép, elefántcsontra emlékezetető darabokat lehet gyártani, míg a szürke cement szürkés árnyalatot ad a műkőnek. Manapság már ennél is színesebb lehet a választék, amelyhez oxid- és mangánfestéket használnak fel a gyártók. Ezeket a festékeket nem zavarják meg a cement által keltett vegyi hatások, és készülhet sárga vagy akár vörös műkő is a segítségükkel. 

Manapság már úgynevezett nanocementet is felhasználnak, amellyel nagy vízzárású és igen szilárd műköveket is elő tudnak állítani.  

Hogyan „edzik” a műkövet?   

A műkővel szemben számos elvárást támasztanak a fogyasztók: legyen kemény, ám jól alakítható, bírja az időjárás minden szeszélyét, a fagyot, a meleget vagy a csapadékot, legyen kopásálló és elnyűhetetlen. Ezeket az elvárásokat az eljárás során váltják valóra a gyártók a különböző technológiai megoldásokkal. 

A gyártás során készítenek egy mintaszekrényt és erre hordják fel a földnedves kérget, majd egy speciális kalapács segítségével tömörítik. Ezt követően kerülnek bele a rétegbe a szükséges vasbetétek és kiöntik a betonmagot. A vasbetéteket a törés, repedés megakadályozása miatt helyezik el. A zárómomentum a döngölés és a záró kéregréteg felöntése. Az anyagot hagyják megszilárdulni, majd kibontják a mintaszekrényt és nedves környezetben legalább egy hónapig pihentetik a műkövet. Mivel az alapja beton, a nedvesség a felrepedezést akadályozza meg. 

Felhasználásra való előkészítés    

A fent részletezett eljárást követően a műkövet fel kell készíteni felhasználásra. Hogy az egyes elemek kapcsolódni tudjanak, ugyanúgy kell eljárni, mint a faragott kövek esetén. A darabokat csapokkal, hornyokkal, árkokkal és eresztékekkel látják el, attól függően, hogy mire fogják használni. A nagyobb egységeket cső- vagy teknőszerű üregezéssel készítik. 

A műkő felhasználásának szerszámai alapvetően megegyeznek a betongyártásnál használt eszközökkel vagy a kőműves és kőfaragó munkálatok szerszámaival. A felületet alakíthatják durván, féldurván, finoman szemcsézett vésővel. Használhatnak hozzá bordázott, rovátkolt vagy hegyes vésőket, de a díszburkolatokat csiszolóval teszik tükörfényessé. 

Profi versus maszek műkő   

A műkőgyártással és forgalmazással foglalkozó cégek termékeikre természetesen garanciát vállalnak, ezért a legtöbben ilyen műkövet vásárolnak. Ugyanakkor egyre több honlap és fórum foglalkozik a házilagos készítés trükkjeivel. Amennyiben komolyabb célra és látványos területeken akarjuk a műkövet felhasználni, nem javaslom a házilagos gyártást, mert akadnak buktatók.

Amennyiben a gyártás során mész vagy vízben oldódó kénsav kerül a keverékbe, sajnos elkerülhetetlen lesz a felvirágzás, azaz a foltosodás. Egy teraszra lefektetett műkő esetében ez bizony nagyon komoly esztétikai veszteséget okoz. Gyakori jelenség, és a műkő minőségének jelentős romlásához vezet a repedés. A repedés akkor is megjelenhet, ha rossz keverési arányokat választunk, vagy ha nem biztosítjuk a megfelelő nedvességet. A repedésen, csakúgy, mint a beton esetén már semmivel sem tudunk javítani. A házilagos műkő készítést ezért tanácsos kis, nem különösebben látványos terepen elkezdeni, mondjuk kerti járókockákat készítve. Ha ezeknél nem stimmel valami, egyszerűen csak kicseréljük a lapokat, és közben gyarapodik a tapasztalatunk a gyártási fortélyokat illetően.