Terasz, erkély, loggia… – különleges épületelemek két világ határán

Épületrészek trenden belül és kívül

Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon – írja Babits Mihály a Messze, messze… című versében. A Bíbormesternek nemcsak a versrészletben szereplő bíbor miatt lehet érdekes ez a sor, hanem rámutat arra is, hogy érdemes lenne kicsit részletesebben foglalkozni azokkal az épületrészekkel, amelyek a házhoz kapcsolódnak és összekötik a kinti világot a bentivel. 

Ezek az épületrészek az idők során a különböző kultúrákhoz kapcsolódva fejlődtek és bővültek, egyik-másik talán már ki is kopott az építkezési trendekből, de olykor még találkozunk velük, amikor egy használt ingatlant tekintünk meg. Érdemes összegyűjteni a tudnivalókat, hogy például mennyiben más egy franciaerkély a hagyományoshoz képest, hogy van-e különbség az erkély és a balkon között, hogy a vidéki tornácok miben különböznek a verandától stb.   

Erkély típusok 

A speciális épületelemek közös tulajdonsága, hogy kivétel nélkül mind az épülethez kapcsolódnak, és az a feladatuk, hogy kinyissák a zárt teret a külvilág felé. A legáltalánosabb típusa az erkély, vagy más néven balkon. Erre a hagyományos területre tehát két szavunk is van, és egyik a másiknak a szinonimája.

Az erkély az épület tömegsíkja elé ugrik, rendszerint a födém konzolos meghosszabbításával alakítják ki, vagy a lábazati falhoz építik. Méretét építészeti szabályba foglalták. Az erkély falra merőlegesen nem lehet kisebb 1,20 méternél. Területi nagyságát nem szabályozzák, de általánosságban olyan hosszú, hogy három ember is kényelmesen elférjen egymás mellet. Az erkély négyzetmétereit rendszerint 50 százalékban beleszámolják a lakás méretébe és természetesen az árába is. A nagyméretű erkéllyel rendelkező lakások sokkal értékesebbek, hiszen számtalan módon ki lehet használni őket a nyári kerttől kezdve egészen a beépített lakrészig, noha a beépítéssel némileg veszít a külkapcsolati funkciójából.  

Erkélynek mondjuk a francia típusú épületelemet is, bár a franciaerkélyről nem lehet kilépni, mivel csupán egy erkély nélküli erkélyajtóról van szó. A franciaerkélyek nem jelentenek árbeli különbséget az erkéllyel nem rendelkező lakásokhoz képest. A franciaerkélyen egy kikönyöklő található, amelyre egy-két cserép virág talán elfér, valamint az ezt megtámasztó korlát segíti a biztonságos kitekintést.

A terasz világa

A másik nagyon népszerű épületelem a terasz, amelynek ugyancsak több változata ismeretes. A teraszokat – a tetőterasz kivételével – házakhoz kapcsolják, és méretük természetesen sokkal nagyobb az erkélyekénél. Egy terasz komplexebben bútorozható, ezért sokkal jobban szolgálja a komfortot, annak tulajdonosát. 

A teraszokat jellemzően a háznak arra az oldalára építik, amelyek védettek az uralkodó széliránytól és a követik a benapozási területet. A teraszokat sohasem építik az épület utcai frontjába, mert ez a terület a lakók intim szférájához tartozik annak ellenére is, hogy nyitott a külvilágra. Ezért a teraszok a ház mögötti belső kertekre nézve épülnek fel, ahová nyáridőben kiülhet a család ebédelni anélkül, hogy avatatlan szemek megzavarnák az együttlétet. A terasz olyan fontos épületelem lehet, hogy egyesek még a téliesítéséről is gondoskodnak. Ilyenkor elhúzható és jól szigetelt üvegfalakkal zárják le a terület határait. Az így megépített terasz egész évben lehetőséget nyújt arra, hogy együtt lehessen élvezni a ház és a természet adta élményeket.  

Építészeti szempontból érdemes azt is tudni, hogy az 1 méter magasságot el nem érő teraszokhoz nem kell engedélyt kérni a hatóságoktól. Nyaralók esetében ez ideális lehetőség arra, hogy egy masszív alapzatra olyan teraszt építsünk, amelyben még virágágyásokat is elhelyezhetünk. 

Terasz változatok

Újépítésű városi házakon és a családi házak esetében is egyre többször találkozhatunk a tetőteraszokkal. Az emeletes házak tetején lévő teraszos lakások a legdrágább kategóriába tartoznak, és elengedhetetlen kellékei a penthouse lakásoknak. Tetőteraszt természetesen magánházra is lehet építeni, de a szerkezetnek sokkal erősebbnek kell lennie, hogy az építményt elbírja. A tetőteraszok rendszerint tetőkertek is egyben, ezért nagyon alapos alászigeteléssel kell ellátni őket. Az ilyen teraszok bebútorozottak és el vannak látva mindennel, ami a kellemes ott tartózkodáshoz szükséges. A tetőteraszokra bevezetett áram biztosítja az esti megvilágítást, hogy meghitt környezetben élvezhessük annak szolgáltatásait. 

 

A teraszok nagy családjába tartozik a loggia és a fedélzet is. A loggia olyan fedett terasz, amely az épületen belül helyezkedik el, ezért felülről és legalább a két oldalát épületfal határolja. Ennek megfelelően erősebb kapcsolatban áll a benti területtel, és a könyöklője is épületfal szokott lenni. 

A fedélzet még ennél is egyszerűbb építmény, mert tulajdonképpen egy házhoz kapcsolódó nyitott platform, így nem fedi tető. A jó alapozású fedélzetre könnyűszerkezetes étkezőt lehet építeni, vagy ide kerülhet egy vízálló BBQ sütő is. A biztonság érdekében a fedélzetet korlátokkal látják el, így lezárva a szerkezet és a külvilág határait. 

Lichtoftól a patióig

A nagyvárosban élők is keresik a kapcsolatot a természettel, ezért az építészek a nagy épületek közé zöld szigeteket álmodnak meg. A házak között megbúvó kis kertek vagy udvarok némi megnyugvást jelenthetnek az ott élőknek. A korábbi porolókkal ellátott, rendezetlen területet manapság a legtöbb helyen füvesítik és padokkal, esetleg egy mini játszótérrel látják el. 

Az ilyen területek felé alakították ki a fényudvarokat, azaz a lichthofokat. A régi bérházakban gyakorta találkozni velük. Ezek a helyiségek közvetlen, természetes szellőzésére és megvilágítására szolgáló, épületszárnyakkal, határfalakkal körülhatárolt belső udvarok. Olykor egészen a szomszédos telekhatárhoz csatlakoznak. 

A mediterrán vidéken terjedtek el az úgynevezett patiók. Használatukra már az ókori Rómában is sor került. Az épületek belső terében alakítják ki ezeket a fedetlen udvarokat, ahol rendszerint egy mini szökőkút, vagy csobogó is állhat. Olykor kisebb kertet telepítenek egy citrusfélével a centrumában. 

Terasz vidéken: a tornác

A hagyományos népi építkezésben is tapasztalható az az elvárás, hogy a benti és a kinti világ kapcsolatba kerüljön egymással. Bárhová is utazunk az országban, minden faluban találkozhatunk tornácos házzal. A tornác a ház hosszában helyezkedik el, rendszerint a háztető meghosszabbításával le is fedik azt. Ugyan kívül helyezkedik el, oszlopok támasztják meg a födémet. 

A két oldalról zárt típusát verandának hívják, és ezeknek az előterében még egy kis virágos kert is állni szokott, előröl pedig valami könnyű kerítéssel el is határolják, hogy az udvaron kapirgáló tyúkok ne tudjanak bejutni. Akár tornác, akár veranda is álljon a ház előtt, ezen a területen télen-nyáron pezseg az élet. Jó időben ide vonulhat ki a család ebédelni, de ide szórhatják le a diót, száraz babot, mákot a feldolgozás előtt. Ez az épületelem tehát a vidéki élet fontos terepe és szerves része.