Zár – a vagyonvédelem alapvető eszköze

Mi ösztönzi a zár fejlődését

A zár azóta létezik, hogy az emberek épületekbe költöztek, és házaikban tartják az értékeiket. A magántulajdon azon nyomban beindított egy azóta is tartó küzdelmet a betörőkkel szemben. A nagyvárosi bűnözésben mind a mai napig a betöréses lopás játssza a főszerepet. A támadásnak kitett frontvonal a bejárati ajtó és annak zárszerkezete.

Ahogy a technikai fejlődött, úgy fejlődtek a zárak is. A védelem-támadás örök körforgása okán a zárakhoz idomul a betörés technikája, amely új típusú, még nehezebben feltörhető zárak létrejöttéhez vezet, és így tovább.   

Zárak az ókortól az ipari forradalomig

A vagyonvédelem zárspecifikus tárgyi bizonyítékaira a Közel-Keleten, majd Egyiptom területén bukkantak a régészek. Nem véletlenek ezek a helyszínek, hiszen a nagy folyók völgyében jöttek létre az első birodalmak, és ezekben a birodalmi városokban, városállamokban halmozódtak fel állami és magánvagyonok is először. 

A korai zárak persze még kezdetlegesek voltak, elég, ha csak az anyagukat vizsgáljuk meg. Az első zárak ugyanis fából készültek, és olyan nagyon komoly védelmet nem jelentettek. A fémzárak általánossá válásához a római birodalomig kell előre lépnünk. Az ekkor még nagyon egyszerű zárakhoz a gazdagok díszes kulcsokat csináltattak. Egyik-másik kulcs beillene ékszernek is. 

A középkorban a biztonságot sokkal inkább a nagy és durva lakatok és láncok jelentették. Az értékeket erősen vasalt ládában tartották, és erre rakták plusz védelemként ezeket az eszközöket. Néhány lakatnak már bonyolultabb zárszerkezete is volt.

A zárak a polgárosodás fejlődésével együtt kezdtek korszerűsödni, hiszen ekkor halmozódtak fel igazán és tömegével magánvagyonok, és persze ekkor lett egyre több betörésre specializálódott „szakember” is. A nagy zárkirályok első nemzedéke Angliában született, mivel ez az ország volt az ipari forradalom motorja. 

Robert Barron, Joseph Bramah, Jeremiah Chubb már egyfajta piaci hírnevet is ki tudtak alakítani bonyolult és nehezen feltörhető zárszerkezeteikkel. 1873-ban James Sargent kifejlesztett egyfajta időzárásos mechanizmust, amely a modern zárak előfutárának tekinthető.  

A zár szerkezete 

A zár tulajdonképpen egy komplex szerkezet, amely négy fő elemből épül fel. Maga a zár az az egység, amivel kinyitjuk az ajtót, amikor a kilincset lenyomjuk, a zárbetét pedig az, amelybe a kulcsot helyezzük bele. Amikor a kulcsot elfordítjuk, akkor az ajtó zárul, tehát kilinccsel már nem nyitható ki. A zár két másik egysége a kilincs és persze a kulcs. 

A zárat a kilinccsel az úgynevezett nyelv köti össze. A nyelv valójában egy retesz, amely a kilincs lenyomására belecsúszik egy passzentos nyílásba. Ez a foglalati nyílás biztosítja, hogy az ajtó becsukva marad, de nem zárja le az ajtót. 

A záraknak számtalan típusa van, és típusuk attól is függ, hogy milyen ajtót vagy egyéb dolgot zárunk el vele. Mi elsősorban a bejárati ajtó zárjára koncentrálunk most, de persze zárja van a gépkocsinknak, egy bombabiztos páncélszekrénynek, egy kis ékszeres dobozkának – tulajdonképpen bárminek, ami nyitható, lehet valamilyen zárszerkezete, ha éppen zárni szeretnénk. 

A bejárati ajtók esetében alapvetően bevésőzárat szoktak használni, mellette pedig hevederzár, tolózár és egyéb másodzárak szoktak a biztonság megerősítése miatt felkerülni. Nem számít, hogy a bejárati ajtó milyen anyagból van, lehet fa, műanyag vagy fém, ezek a zárak mindegyik típusra megfelelőek. Mivel ezen ajtók zömének mérete szabványos, elsősorban arra kell figyelnünk, hogy megfelelő legyen a minőségük. 

A bejárati ajtók biztonsági zárjaira az a jellemző, hogy több ponton fejtenek ki védelmet. A többpontos biztonsági zár esetében a kilincset használat előtt előbb fel kell nyomni és a kulcsot többször megforgatni, hogy az ajtó bezáródjon. Ezeket a zárakat rendszerint egybeépítik az ajtóval, nem kell külön beszerezni azokat. 

A bevésőzárak a nevüket magáról az eljárásról kapták. A zárat ilyenkor bevésik az ajtóba. Műanyag és fémajtók esetében használnak még úgynevezett portálzárat, amelyet ugyancsak el lehet látni biztonsági betéttel. 

Minőség és biztonság

A bejárati ajtók biztonságát a megfelelő minőség garantálja. Ez azt jelenti, hogy az ajtónak és a hozzátartozó zárnak is magas minőséggel kell rendelkeznie. Fontos, hogy megfelelő szakember szerelje fel az ajtót és annak zárjait is. A betörő mindig a leggyengébb láncszemet keresi, és ha az ajtó, vagy a zár nem megfelelő erősségű, akkor a védelem szintjét mindig a gyengébbik elem határozza meg. Ennek megfelelően akkor magas szintű a házunk és a benne lévő értékek biztonsága, ha a frontvonalban a legjobb minőségű ajtó és zárszerkezet nyújt védelmet. 

Másodzárak a plusz védelemért                   

A bejárati ajtó védelmét tovább növelhetjük a másodzárak bevetésével. Az igazán jó másodzárak kiegészítik az elsődleges zárbetéteket és elsősorban a befeszítés ellen hatékonyak. Ezek a zárak a védelem második vonalát képezik.

A másodzárak – akárcsak az elsődlegeseknél – több típusa közül választhatunk. A rendszerváltás után jelentek meg az ajtóláncok, amelyből az élelemes vállalkozók tömegével adtak el. Ezek az ajtóláncok sajnos nem jelentenek igazi védelmet, mint ahogy az úgynevezett gombos felsőzárak sem. Ezeket a szerkezeteket a betörők könnyedén törik fel, sokszor nem kell hozzá más, mint egy lejárt hitelkártya. 

A másodzárak igazán hatékony családját a hevederzárak jelentik, amelyeknek a rúdjai a fal két oldalában reteszelnek. Ügyelni kell arra, hogy a tolórudak jó minőségű acélból legyenek, mert akad olyan gagyi példány is a piacon, amit simán meg lehet hajlítani, mert a rudak beül üregesek. A másodzárak új generációját a rászegző zárak jelentik. Ezeket olyan ajtókra is fel lehet szerelni, amelyeknél a hevederzár nem fér el, de ugyancsak a befeszítés ellen védenek. 

A másodzáraknak az az egyik nagy előnyük, hogy jelentősen megnövelik a behatolási időt, ami a betöröknek nem kedvez. Minden egyes perccel hatványozottan emelkedik a lebukás kockázata, így a bűnözők olyan lakásokat keresnek, amelyek nem rendelkeznek ennyire komplex védelemmel. A másodzárak másik előnye, hogy akkor is védelmet nyújtanak, ha az elsődleges zár kulcsát elvesztettük, vagy nincs nálunk, amikor zárni akarunk.

 

Együtt fejlődve a zárral – a kulcs          

Nincs abban semmi rendkívüli, hogy a kulcsok a zárakkal együtt fejlődnek. Néhány évtizede még keveseknek volt kódos zárjuk, amelyhez speciális kulcs tartozott. Manapság már ez bevett dolog, a bejárati ajtók esetében alapnak számít a kódos zár és kulcs. A kulcsot a kód alapján tudjuk sokszorosítani, így elegendő csak a kódot átadni a kulcsmásolónak, ha újabb példányra van szükségünk.

Napjainkban megjelentek biztonsági kártyával ellátott zárak. Ezek magas minőségű, szabadalmi oltalommal ellátott zárakhoz szerezhetőek be. Csak az kaphat pótkulcsot, akinek a birtokában van a kártya. Ezt a kártyát kell tehát biztonságba helyezni, hogy ne kerüljön avatatlan kezekbe. Ez a megoldás inkább akkor használható, ha mi magunk lakunk az ingatlanban, és azt nem szándékozunk kiadni. 

Az biztosan látszik, hogy az informatika fejlődésével az ajtóink is okosodni fognak, és ez kihat majd a védelemre, így a zárakra is. Ez pedig a lakásvédelem egy új korszakához fog általánosan vezetni. A jövő zárjai már nagyon messze lesznek azoktól a fából fabrikált eszközöktől, amit elődeink valaha vagyonuk védelmére felszereltek.