Ajtónk szíve, a kilincs

Lakásunk éke lehet a jól kiválasztott, formatervezett kilincs.

Cikkeimben viszonylag sokat foglalkoztam az ajtóval, mind a biztonsági, mind a beltéri ajtóval, megvizsgáltam funkcionalitás és esztétikai szempontból, beleillesztettem abba a térbe, ahol majd éveken át működni fog. Most vessünk egy hosszabb pillantást a kilincsre, amely valójában az ajtó szíve.

A lakástervezés során sokan elhanyagolható kérdésnek tartják a nyílászáró kilincseinek, fogantyúinak kérdését, de amikor már készhez közeli állapotban vagyunk, kiderül, hogy bizony nagyon is hangsúlyos kérdésről van szó, amikor záraink nyitójáról kell döntést hoznunk. A kilincsnek ugyanis egyszerre van funkcionális, esztétikai és ergonómiai jellege is, ezért nem mindegy, milyen az a szív, amit ajtónkba ültetünk.

A kilincsválasztás két nagy területre kell osztanunk: a bejárati, azaz a biztonsági ajtó és a beltéri ajtók esetében nagyon jelentős különbségek vannak. A bejárati ajtó rendszerint masszívabb, nehezebb nyílászáró, és a használata mindennapos. Ezért ide olyan kilincset kell választanunk, amely a súlyt és a fokozott igénybevételt könnyedén viseli el. A biztonsági ajtó kilincsén nem szabad spórolni, és fokozottan érvényes rá, hogy a lötyögés elkerülésének érdekében átmenőcsavaros mechanikájút célszerű felszerelni. Természetesen az ilyen kilincsek között is óriási a választék, így lakásunk, házunk olyan dizájn eleme lehet, amely elsőként köszönti a vendéget, s amelyet mindenki meg fog érinteni.  

A beltéri ajtók esetében sem ajánlott az egyszerű csavaros kivitelűt alkalmazni, mert bár az olcsóbb kategóriába tartozik, de számolnunk kell vele, hogy rendszeresen kell újracsavaroznunk attól függően, hogy milyen rendszeres és erős igénybevételnek van kitéve. Beltéri ajtók esetében vegyük figyelembe a helyet. Más kilincsre lesz szükség ugyanis egy vécé vagy fürdőszoba ajtónál, vagy a hálószobában és másra a tolóajtónál. Itt már inkább fogantyúról, mint klasszikus értelemben vett kilincsről beszélünk, de a funkciót és a technikai sajátosságokat, a látványt ugyanúgy figyelembe kell vennünk.

Műszaki szempontból választhatunk rozettás vagy címes – ezen belül cilinderes vagy tollas kulcsos – kilincset. A rozettás típusnál a lyuktáv szabadon választható, a címesnél a lyuktáv adott. Egy klasszikus stílusú belső térhez jobban illik a címes, mintás, változatos felületi megmunkálású kilincs, míg a modernhez inkább rozettás, rozsdamentes, akár laprozettás (mely az ajtófelület síkjába simul) típust ajánlott választani. Az üveg beltéri ajtókhoz más zárszerkezet kell, mivel a zár az üveglap külsejére kerül.

Ha már megtaláltuk a legmegfelelőbb műszaki megoldást, figyelmünket a kilincs stílusára fordíthatjuk. Nem is gondolnánk, hogy ennek a látszólag egyszerű terméknek milyen nagynevű tervezői vannak, s milyen minőségi darabok közül válogathatunk, ha a pénztárcánk azt megengedi. Egész iskolái vannak a kilincstervezésnek, s a legkorszerűbb mintadarabok bizony borsos árban érhetőek el. Igaz, ezek nemcsak dizájnjukban különlegesek, hanem egyéb vonzó tulajdonságaikban is. A prémium kilincsek gyakorlatilag nem kopnak, mert a fém alkatrészeik nem súrlódnak egymással, így a nyikorgás fület tépő zajától sem kell soha tartanunk.

Aki tehát megengedheti magának, az választhat magának Rashid, Ronchi, Mendini, Wanders stb. mesterremekeiből. Van, akinek a stílusa a minimalista lakások ékévé teheti ajtónkat, mások a klasszikusabb stílusok iparművészeti remekeit tervezik. Színben, formában és anyagban kiválaszthatjuk azt, amelyik lakóterünk enteriőrjébe illik, illetve kiegészíti azt.

Ne elégedjünk meg azzal, hogy megfelelő műszaki és esztétikai döntés hozunk. Vegyük kezünkbe a kiválasztott terméket, és próbáljuk ki, hogy mennyire illik a tenyerünkbe. Nézzük meg, milyen fogás esik rajta, méretben megfelel-e, meg tudjuk-e támasztani rajta a hüvelyk- és a mutatóujjunkat, van-e a fogantyúnak megfelelő térfogata? A kilincs kiválasztásánál az ergonómia legalább olyan fontos szempont, mint a fenti két paraméter.