Kerti tó – öröm a szemnek és a léleknek

Nyár, meleg, hűsölés

A nyár a meleggel és a hűsöléssel összekapcsolható fogalom. A kertes házak tulajdonosai közül sokan döntenek úgy, hogy valamilyen vizes felület álljon ilyenkor a rendelkezésükre, hogy a nagy hőségben könnyen elérhető legyen egy enyhet adó lehetőség. Sokan döntenek a medence kialakítása mellett, mások inkább egy folyamatosan párolgó és természetes szépségében pompázó tavat álmodnak a kertjükbe.   

Medence versus kerti tó

Azt gondolhatnánk, hogy a házi medence és a kerti tó tervezése, megépítése teljesen azonos, de ez közel sincs így. Persze vannak közös vonások, hiszen mindegyik egy nagyobb vízfelületre épít, ugyanakkor a koncepció teljesen más, és ez a kialakításukra is kihat. A kerti tó esetében is igaz, hogy a nagy, lombhullató fáktól kissé távolabb célszerű elhelyezni, mert a rothadó levelek és ágak ugyanúgy rontják a tó állagát, mint a medence vizét. Abban sem különbözik a két vizes terület, hogy stílusában igazodnia kell a házhoz és ahhoz a mikrokörnyezethez, amelyben állni fog. Egy rusztikus stílusú hangulathoz a bozótosabb, vadvirágosabb tavi környezet passzol, míg egy minimál stílus esetében a nyírt gyepes terület és kis virágágyások tervezett mintái keretezhetik a tavunkat.

A házi medence az aktív pihenés, a fürdőzés, a nagy csobbanások terepe, a gyerekek vizes játszótere. A kerti tóban nem fogunk fürdeni, arra való, hogy a szemünket és a szívünket gyönyörködtessük vele, vízfelületének párolgása hűsítse a környezetet. Egy ilyen tavacska az elvonulást, a természetben való elmélyedést segíti elő. Míg a házi medencét mindenképpen téliesíteni kell, addig a kerti tó megfelelő kialakítással szépen áttelel. Ez alól azok a kerti tavak a kivételek, amelyek valamilyen látványelemmel egészülnek ki. Ilyen lehet egy csobogó, egy kis szökőkút esetleg egy műpatak. Az ezekhez tartozó műszaki egységeket a gyártó által ellátott eljárás szerint kell a hidegre felkészíteni. A medence egy homogén vízfelület, míg a kerti tavat növénytársulások és vízi élőlények gazdagítják. A kerti tavat átszelheti egy kis híd, kiépíthető a közepén egy apró sziget, amelyet a legkülönbözőbb növényi kompozíciókkal díszíthetünk fel.            

A kerti tó formái, méretei

Természetesen a kerti tó építésének első lépése is a tervezés. A stílus, a méret, a forma és az elhelyezkedés alapvető szempont lesz. A stílus esetében a ház, a környezet, a kert harmóniáját kell megteremteni, amelyben a tó központi szerephez juthat. A tó nem vehet el túl nagy területet a kertből, ügyelni kell a szárazulat és a vizes környezet arányaira. Az elhelyezkedés esetében arra is figyelnünk kell, hogy a tavat legalább öt órán keresztül érje a nap. Ez a növénytársulások egészsége és a víz állaga miatt nagyon fontos szempont. 

A méret és különösen a forma sem csupán esztétikai kérdés, mivel ezek a tényezők technológiai problémákat is felvetnek. Akkor tudunk alapként egy előre gyártott medencét beépíteni, ha a tó nem haladja meg a négy négyzetmétert. Az ilyen tavacskák rendszerint szabályos kört alkotnak és megfelelő karbantartás mellett az üvegszálas medencetest akár 30 évig is kitarthat. A medence kiválasztásának van egy apró trükkje, amire érdemes hagyatkoznunk. Egy zárt térben ezek a műtárgyak mindig nagyobbnak látszanak. Amikor aztán a földbe telepítjük, csaknem „összezsugorodnak”, ezért érdemes a szabad ég alatt is megnézni a kiválasztott darabot, vagy eleve megszabott mérettel keresni a választékból.        

A kerti tó anyaga

A kerti tó alapanyaga lehet a beton is, amennyiben szabályos alakú és nagyobb méretű tavat tervezünk. A beton rendkívül erős szerkezetű és hosszú éveken át biztosítja a tavunk alapját. A kisebb talajcsúszásokat is jól viseli, mivel nagy a teherbíró képessége. A betonra támaszkodva meredekebb partvonalat is kialakíthatunk. A napsugárzás sem árt neki. Idővel előfordulhatnak kisebb repedések, de ezeknek a javítása nem jelent különösebb gondot. Építéséhez szakemberre és megfelelő minőségű betonra van szükség. A betonnak ugyanakkor van egy kedvezőtlen tulajdonsága, jelesül is az, hogy vízzel érintkezve – ha lassan is – de kiválik belőle a mész, ami rontja az állagát, és kedvezőtlenül hat az élővilágra. Ezért a víz és a beton közé mindenféleképpen kell valamilyen szigetelő-burkolóanyagot rakni.     

Rugalmasabb anyagokat kell abban az esetben alapként használni, ha szabálytalan, azaz természetesebb arculatú tavat akarunk kialakítani. Erre manapság háromféle anyag áll a rendelkezésünkre. A fólia a legolcsóbb megoldás, bár élettartama viszonylag rövidebb. Rugalmas, jól terelhető anyag. Amennyiben strapabíróbb alapot akarunk használni, akkor jó megoldás lehet a PVC. Korábban ezzel az anyaggal az volt a baj, hogy a napsugárzást nehezen viselte, de manapság már kaphatóak napot jobban bíró változatok is. Javítására addig van csak módunk, amíg az anyag nem keményedik fel. Talán a legjobb és persze legköltségesebb megoldás a szintetikus gumiból előállított butil- vagy gumifólia. Ez egy rendkívül rugalmas anyag, amely ezt a tulajdonságát évtizedekig megőrzi, így bátran lehet alapozni rá egy komolyabb növény- és állatvilágban gazdag tavat. Nagy előnye, hogy darabolható és forrasztható, ezért gyakorlatilag bármilyen formát ki tudunk alakítani. A butilfólia az időjárás minden viszontagságának ellenáll, ezért ez lehet a minőségi választás.     

Cél: a természetes hatás

A legszebb kerti tavak a természetesség látszatát keltik. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, a megfelelő technikát és technológiát kell alkalmazni, valamint el kell mélyedni némileg a vízbiológiában. Alapvető szempont, hogy a ne csak a víz felülete legyen elegendő, de a tavunk mélysége is. Amennyiben szeretnénk halakat telepíteni a tóba, akkor minimum egy méteres mélységet kell természetes altalajjal kialakítani, hogy a téli hidegben el tudják magukat vermelni. 

A fóliás tavaknál óhatatlanul kerül a partra is az anyagból, ami nem egy mutatós dolog. Ezt könnyen tudjuk orvosolni, ha termőfölddel, gyeptéglával, vagy kövekkel takarjuk le a fóliás részt. Be lehet dolgozni agyagot és kavicsot is, és nagyon szép, természetesnek ható partszakaszt alakíthatunk ki a fólia fölött. 

Ügyelnünk kell a tó ökoszisztémájára is. Nagyon fontos, hogy a párolgás és a vízpótlás folyamatos és egyenletes legyen. Magyarországon szerencsére nyáron is van elég csapadék, így az öntisztulás időjárás által meghatározott alapjai adottak. Vezetékes vizet pótlásra csak módjával érdemes használni, mert a halak abban nem érzik jól magukat. Magára a haltelepítésre is csak a tó második évében érdemes gondolni, amikorra kialakul a víz és környezetének egyensúlya. Ügyeljünk a növények kiválasztására is. A szakkönyvek szerint csak néhány fajt célszerű ültetni. Leginkább a tündérrózsa, a sásnőszirom és a mocsári nefelejcs érzi jól magát új vizes környezetünkben, és nagyon szépen megférnek egymás mellett.    

Sokan döntenek úgy, hogy teknőst tartanak a tóban, mivel ezek a kétéltűek természetes segítséget jelentenek a tó növény- és halállományának szabályozásában. Arra kell ügyelnünk, hogy a tó méretéhez szabjuk a teknősök számát, és elcsavargásuk ellen gondoskodnunk kell egy körülbelül 30 centiméter magas falról a tó teljes kerületében. 

Mint látható, egy kerti tó esetében kicsit tervezőnek, építésznek, esztétának, biológusnak és kertésznek kell lennünk egyszerre, cserébe azonban egy varázslatos csodát alkothatunk a birtokunkon.