Kanapé – négyes összhang a tökéletes kényelem érdekében

Mit kell a tervezőknek figyelembe venniük?

Manapság már senkinek sem kell bemutatni a nappali legfontosabb bútorát, a kanapét. Egy megfelelő méretű lakásban kötelező bútardarabnak számít, és csak a nagyon kicsi garzonokból hiányozhat. A kanapé maga a testet öltött kényelem, és a kényelemes franciaágy mellett a legkedveltebb bútordarab.

A tervezők számára igazi kihívás egy kanapé megtervezése, amelyhez a négyes összhang elvét kell szem előtt tartaniuk: a méret, a szín, a formavilág és a funkcionalitás harmóniáját. A kanapét éppen emiatt az összetettsége miatt szokták a bútorok királyának is nevezni.    

A kanapé, amelynek súlya van az enteriőrben

A kanapé alapvetően határozza meg egy lakás stílusát. Olyan stílusteremtő ereje van, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor a nappalinkat tervezzük. Mivel a nappali epicentruma a lakásunknak, így annak teljes stílusát is meghatározza. Ezért tekinthető a kanapé vagy a teljes ülőgarnitúra meghatározó elemnek. 

Ennek a bútordarabnak ráadásul egyszerre több funkciója van, és ezekre is figyelnünk kell a megvásárlás során. Ahol nagy társaságok szoktak összejönni, oda egy méretes, összetettebb típusra lesz szükségünk, amelyiknek a kárpitozása strapabíró. Ahol a kis család napi pihenése és alkalmi összejövetele a cél, ott egy kisebb, egyszerűbb szerkezetű kanapé is megteszi. Van, ahol nemcsak kényelmes ülőbútor a kanapé, de kinyitható ágyként is igénybe veszik a használói. Ezek között pedig még olyan is szóba jöhet, amelyiknek kihúzható ágyneműtartója is van. 

Kanapé és kanapé között tehát nagyságrendnyi különbségek lehetnek. 

   

A francia szalonok elmaradhatatlan bútora 

A kanapénak nagyjából 300 éves történelme van, bár előképeit távolabbi korokban is megtalálhatjuk. Az ókori Egyiptom fáraóinak a kényelmét egy magas lábakon álló fekvő alkalmatosság biztosította. Igazából a reneszánsz korszakban jelenik meg egy cassapanca nevű bútordarab, amely valamelyest a kanapé irányába mutat. Ennek az ülőbútornak már volt háttámlája és karfája is.  

A kényelmes bútorokra az abszolutisztikus francia uralkodóosztály volt a legfogékonyabb. A királyi udvar párnázott bútorai minden főúri háznál divattá váltak. A kanapé azért különleges, mert a szalon-kultúra idején alakultak ki a meghatározó formai jegyei. A XVIII. századi Franciaországban a szalonok nagyon divatosak voltak, ahol az arisztokrácia sokkal fesztelenebbül érintkezhetett, mint a királyi rezidenciában vagy a bálok esetében. 

A kanapé nagyon alkalmas volt arra, hogy a szalonban egy kisebb társaság ki tudjon alakítani egy kényelmes és bizalmas kört, ahol politikáról és társadalmi eseményekről társaloghattak. Ezek már jól párnázott, hosszúkás, karfával és háttámlával ellátott, díszes bútorok voltak, amelyeken egyszerre 2-4 fő is kényelembe helyezhette magát. 

A kanapé tökéletes volt arra, hogy az akár egynapos, olykor a hajnalba nyúló eseményeken résztvevők időnként még el is tudjanak szunyókálni, majd felfrissülve ott folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyták.  

Tollbetéttől a nanotechnológiáig

A kanapék kényelmét eleinte a természetben használt tömőanyagok – toll, állati szőr, tengeri fű – és a nemes kárpitanyagok (bársony, brokát, selyem) adták meg. A kanapék tömör keményfa vázzal rendelkeztek, és leginkább a tömést kellett cserélgetni azokon a helyeken, ahol kiülték a használói. Ezt a súlyelosztásból fakadó problémát a rugós megoldás tudta kiküszöbölni az 1850-es évektől. 

A varrógép feltalálása ezután már azt is lehetővé tette, hogy a kanapék gyártása tömegszerű legyen, hiszen a kárpitokat sokkal gyorsabban lehetett a keretekhez előkészíteni. Ez a fejlemény természetesen azzal járt, hogy az egyszerűbb darabok megjelentek a polgári otthonokban, majd még később a gazdagparaszti környezetben is fel-felbukkant a kényelmes kanapé.  

Használatának általánossá válása a XX. század közepére tehető, amikor berobbant a műanyagok forradalma. A mozgó alkatrészek gyors és olcsó gyártása mellett (pl. ágyneműtartók görgői) a műanyagra alapozott burkolóanyagok is megjelentek. A bútorgyárak termékei természetesen nem vetekedtek a korábbi mesterek remekeivel, de nagy számban tudták a különböző dizájnú kanapékat forgalmazni. 

Az innováció odáig jutott, hogy akár memóriahabos matraccal ellátott kanapét is vásárolhatunk, méghozzá olyan borítással, amely megszólalásig hasonlít az eredeti bőrre, csak sokkal kopásállóbb és a bőr hidegségét is levetkőzte. Ez utóbbit a nanotechnológia fejlődése biztosítja. Az ilyen bőrszerű anyagok ráadásul sokkal könnyebben tisztíthatóak, nem olyan kényesek, mint az eredeti bőr. 

A kanapé típusai

A kanapékat funkcionalitásuk alapján szokták csoportosítani. A legegyszerűbbeket kizárólag ülőbútorként lehet használni. Ez persze nem jelenti azt, hogy dizájnban, színben és minőségben ne lehetne ezerfélét kapni belőle. 

Összetettebb az a kanapé, amely fekvőfotellel is rendelkezik. Az ilyen kanapén a délutáni szunyókálást is kényelmesen meg lehet ejteni, de arra is tökéletes, hogy heverészés közben nézhessük a tévét. 

A legtöbbet tudó típus ülésre és alvásra is alkalmas, és akár ágyneműtartós változatban is készítenek ilyen kombinált kanapékat.         

Alakra is feloszthatóak a kanapék. Helytakarékosnak mondhatók azok, amelyek vízszintesek, és a nappali valamelyik falához igazodnak. Sokkal jobban szolgálják azok a közösségi életet, amelyek L-alakban vannak kivitelezve. Ilyen kanapén egy kisebb társaság is össze tudja dugni a fejét, mehet a kártyaparti vagy az iszogatós beszélgetés. 

Az U-alakú kanapékat nagyobb nappalikba tervezik, mert sokkal több helyet követelnek maguknak, és számos kényelmi funkcióval egészülnek ki. Egy ilyen kanapénak lehet olvasó vagy tévéző sarka, de egy másik területén kényelemesen fekhetünk is, mindamellett az ülő funkció sem hiányzik.    

Egy kis etimológia

Végezetül derítsük ki, hogy honnan származik a kanapé szavunk. Természetesen német közvetítéssel érkezett hazánkba, a Knapee szót vettük át, és ültettük kényelmesen a nyelvünkre. A németek pedig a latin canopeum szóból vették a maguk saját változatát. A canopeum a baldachinos ágyat jelenteti, ami pedig a görögök szúnyoghálós ágyára utal, a kónópeionra. A kanapé szavunk tehát görög-latin-német útvonalon érkezett a nyelvkészletünkbe.     

Nem is lennénk magyarok, ha nem kerestünk volna a kanapéra szinonima szavakat. Egyszerre többet is alkottunk rá tájegységenként és társadalmi osztályonként kialakítva. Így született meg a pamlag, a dívány, a szófa és a kerevet szavunk is, melyek közül talán a dívány él még napjainkban is.  

Amikor a kanapé a paraszti otthonokba is megérkezett, ott gyakran padágyként használták, és nem készítettek külön párnázott ülőkét hozzá. Ezt a padágyat leginkább lócának nevezték, és akinek kemény volt az ülőke, az legfeljebb elhelyezett rajta egy vékony kispárnát a kényelem kedvéért.