Szekrény – számtalan holmi tárolására alkalmas bútorunk

A mesevilág és a bohózatok kedvenc bútora

Szekrény nélkül nincs bebútorozott lakás. Mondhatni ez egy olyan alapbútor, amelyre mindenkinek szüksége van. Ezerféle dolgot tárolunk a különböző szekrényekben. Tarthatunk benne ruhát, tárolhatunk benne könyveket, bepakolhatjuk a konyhai tálaló eszközöket, de a síléctől az ócska bőröndig szinte bármit képes elnyelni egy méretes példány.

Nem véletlen, hogy megmozgatta ez a bútordarab az írók fantáziáját, így a mesehősök egy magányosan álló szekrényen keresztül lépnek át Narnia bűvös világába. A török mesevilágban egy furfangos asszony készíttett olyan szekrényt, amelyben aztán csapdába ejt négy gonosz férfit, akik a hölgy erényéért cserébe adnák ki a férjét a börtönből. A szekrény tehát nem akármilyen bútordarab, és a bohózatok állandó szereplője, ahová a rajtakapott szerető bújik el a váratlanul hazatérő férj elől. 

Újjászületve a gótika korában

Azt gondolhatnánk, hogy a szekrény öröktől fogva folyamatosan velünk, azaz a háztartásunkban élt és állt, de sok más bútorral ellentétben ezt a négy lábon álló robosztus alkotást évszázadokra elfelejtette az emberi társadalom.  

A szekrény elődjét, egy lécekből összeállított, viszonylag kisméretű bútordarabot az Égei-tenger népe, az ókori görögök készítették el hölgyeik számára. Ebben tárolták a pipereholmikat. Valószínűleg innen terjedt tovább a használata Róma felé. Caesar birodalmában azonban sokkal nagyobb és masszívabb szekrényeket gyártottak. Ezek a bútorok azonban nem a lakásban teljesítettek szolgálatot, hanem a piacon, a kereskedők pultja mögött álltak. A római szekrényben azokat a portékákat tárolták, amelyek nem kerültek ki a pultra, azaz egyfajta raktározó funkciója volt. 

Ahogy Róma lehanyatlott és megérkeztek a barbár népek, úgy hanyatlott le a szekrények kora is. A kora középkori királyságokban az embereknek nagyon kevés holmijuk volt, mivel a ruhák drágák voltak.  Az egyszerű emberek életüket egy-két váltás öltözékben élték le, és ehhez elegendő volt egy láda. A láda volt a tárolás alapvető eszköze. 

A változást a gótika, nagyjából a XI-XII. század hozta el. Az egyre fejlődő társadalmakban megindult a felhalmozás, és a szekrény újjászületését a fűrészmalmok megjelenése biztosította. Ezekben a malmokban már méretre szabható léceket lehetett készíteni, ami alapvető feltétele a precíz bútorok gyártásának. 

A korai szekrények azonnal bizonyították előnyüket a ládákkal szemben. A szekrényben a hosszú ruhákat lógatva lehetett tárolni, így nem gyűrődtek meg úgy, mint a ládában, és a ruhák könnyen átláthatóak voltak, míg a ládában folyton kotorászni kellett. A láda visszaszorult utazási tárolóeszköznek.     

A szekrény fejlődéstörténete

A korai szekrények tömörfából készült, de durva megmunkálású darabok voltak. Nem igazán maradt fenn belőlük mintapéldány. Ennek egyfelől az évszázados pusztulás, másfelől a sokkal díszesebb és kényelmesebben használható szekrények megjelenése az oka. A reneszánsz korszakban valóságos remekművek készültek, miután megjelent a furnér- és berakásdíszítés, valamint a bútor masszivitását biztosító és látványos profilléces szegélyezés. Az új bútor beszerzésével a régi szekrényt újrahasznosították, sok esetben tüzelőanyagként. Ez az oka, hogy a gótika szekrényeit inkább rajzokról és festményekről ismerjük.  

Ahogy haladunk az időben, úgy kap egyre több funkciót a szekrény. A barokk korszakban megjelennek a kabinetszekrények, amelyekből később az üveges vitrin fejlődött ki. A rokokóban igen divatossá vált a vagyonosok körében a porcelánszekrény. Ez nevének megfelelően a drága porceláneszközök tárolását biztosította. Készülnek ebben a korban rafinált zárrendszerű fiókos szekrények, szekreterek és olyan sarokkomódok, amelyek a szekrény formavilágából indulnak ki.   

A XVIII-XIX. században a szekrények már letisztultabb formában készülnek el, kerülik a korábbi korok cicomáit, és egyre több üveges szekrényt gyártanak a mesterek. Ezek még mindig egyedi darabok, de a korábbi pogácsás lábak helyére kecsesebb, ívelt támasztólábak kerülnek. Ezt a szaknyelv kanellúrázott formaként tartja számon.      

Az ipari méretű gyártás kisipari műhelyekben kezdődik meg a XIX-XX. század fordulóján. A tömeggyártással együtt a szekrény általános bútordarab lett, és a divatot már a nagy bútorgyártók határozták meg és határozzák meg mind a mai napig, együtt dolgozva az erre szakosodott iparművészekkel.    

Szabadon álló és beépített

Szekrények készülhetnek szabadon álló változatban és beépített módon. A szabadon álló szekrény már csak mérete okán is meghatározó bútordarab, stílust teremtő annak ellenére is, hogy mozgatható. Különösen nagy súllyal határozzák meg a szobabelsőt a komplett szekrénysorok, amelyek alapját egy kétajtós szekrény, egy nyitott vagy üvegezett vitrines szerkezet, valamint egy egyajtós, polcsoros szekrény teszi ki. Manapság már az elemeket több szekrényből választhatjuk ki, kombinálva az egyes darabokat.     

Ezzel szemen a beépített szekrények mindig egyediek, hiszen alkalmazkodni kell azokhoz a méretekhez, ahová a szekrényt be lehet tervezni. A beépített szekrény akkor nagyon előnyös, ha a lakásnak vannak olyan holt terei, amelyet egyébként nem tudnánk hasznosítani. Egy hosszú, keskeny kéményfal például tökéletesen alkalmas egy magas, polcos szekrény befogadására, és a praktikuma mellett még nagyon szépen emelheti az adott enteriőr esztétikai értékét.       

Szekrény az egyes helyiségekben

A szekrények a lakásunk minden pontjára beköltöztek, s már nemcsak a nappaliban állnak a ruhák tárolására. A cipősszekrény az előszoba praktikus bútordarabja és speciális a polcrendszerének kiképzése. A világítótestekkel, lámpákkal gazdagított szekrények elsősorban a fürdőszobai használatra készülnek. Ezeknél elsőszámú elvárás a pára- és vízállóság is. 

A konyhaszekrények új családjaira is egyre több világító elem kerül, akár még LED szalag is, ezzel párhuzamosan a tálalószekrény funkció háttérbe szorul. A konyhában megjelenő szekrények rafinált polcrendszerekkel vannak felszerelve abból a célból, hogy a konyhai eszközök számos fajtáját lehessen bennük tárolni. 

A hálószobában is találkozhatunk a szekrénnyel, elsősorban abban az esetben, ha a fekhelyek nincsen ágyneműtartója, és nem áll rendelkezésre komód sem. A kis éjjeliszekrény pedig kötelező darab, hiszen ezen állhat egy olvasólámpa, míg a kihúzható fiókokban egyéb apróságok mellett elhelyezhető az olvasószemüveg.  A nappaliban a szekrénysor mellett találkozhatunk könyves szekrénnyel vagy akár egy bárszekrénnyel is. 

A beépített szekrényeket elsősorban gardróbnak szokták használni. Ezek a speciális szekrények méretüktől és mélységüktől függően számtalan olyan holmit nyelhetnek el, amit az egyfunkciós szekrényekbe nem tennénk. Lehetnek benne tisztítószerek, túra- vagy sportfelszerelés, de az ott tárolható dolgok száma csaknem végtelen. A gardróbszekrény amolyan lakásban használt zárt raktárnak tekinthető.    

A szekrények az évszázadok során folyamatosan fejlődnek és számos funkcióval bővültek ki. Olyan nélkülözhetetlen darabbá váltak, hogy egy lakás sem nevezheti magát bútorozottnak, ha nem áll minden helyiségében legalább egy példány belőle.