A nyílászárók karbantartása

Rendszeresség, szakszerűség az idő vasfoga ellen

Kemény tél elé nézünk. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha enyhe lesz a január és a február, mivel nagyon oda kell figyelnünk a fűtésre, a felhasznált energiára. Az energiatakarékosság egyik fontos területét a nyílászárók jelentik. Amennyiben a bejárati ajtó és az ablakok jól szigetelnek, jól működnek, akkor jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a pénztárcánk ne ürüljön ki.

A jól megválasztott és beépített nyílászárók megnyugtatják annak tulajdonosát, de nem szabad elfelejteni, hogy a múló idő ezeken a szerkezeteken is ott hagyja a nyomát. Még a minőségi darabok is csak úgy maradnak a garantált ideig tökéletesek, ha rendszeresen elvégezzük a kötelező karbantartásukat. A titok tehát a nyílászárók karbantartása, aminek rendszeresnek és a szakszerűnek kell lennie.

Olaj, mint a vasalatok orvossága

Azt gondolhatnánk, hogy az ablak nem olyan bonyolult szerkezet, így nem is tud sok minden elromlani benne. A mai nyílászárók már számos funkciót képesek ellátni azért, mert komplex a szerkezetük, nem utolsó sorban a vasalatuk, amelyre jelentős és állandó teher nehezedik. A zárszerkezet, a forgó alkatrészek, a sínek és a pántok a minőségi nyílászárók esetében ugyan nagyon szívós acélból készülnek, de tele vannak apró, bonyolult elemekkel, amelyek jelentős terhelést kapnak.

Amennyiben semmit sem törődünk ezekkel az elemekkel, egy idő után feltűnik majd, hogy nyitáskor az ablak, ajtó nyikorgó hangot ad, a nyikorgó hangot idővel az akadozás jelensége követi majd, amely erős jelzés arra, hogy a mechanikus szerkezeti elemek követelik az olajozást. 

Nem érdemes megvárni, amíg a drága pénzen vett és beépített nyílászárók „énekelni” kezdenek. Célszerű megelőzni a bajt. A nyílászárók karbantartása egy nem túl sok időt és pénzt követelő tevékenység. A szakemberek általában az évi két olajozást ajánlják a vasalatok ápolására. A különböző műszaki boltokban, áruházakban könnyen beszerezhető a műszer- vagy varrógép olaj, amely a vasalatokhoz is tökéletes. Szükség lehet még egy injekciós tűre, amellyel a kicsi és vékony helyekre is el tudjuk juttatni az olajat. Manapság a műszerolajok flakonját is ellátják ilyen tűvel. 

Népszerű kenőanyag a WD40 nevű termék, amelyet a nagyon elkoszolódott vasalatok alapozó olajozására lehet kiválóan felhasználni. Ez az olaj sűrűbb, nehezebb, ezért a befecskendezése után érdemes megmozgatni az elemeket, amelynek nyomán az olaj a ragacsos fémreszelékekkel együtt kifolyik. Ezt a koszos pépet egy puha ronggyal törölhetjük le, majd következhet a finomabb olajokkal való kezelés.  A beinjektálást úgy végezzük el, hogy az olaj szétterüljön a teljes fémfelületen. Az évenkénti olajozással a vasalat még annál is hosszabb életű lehet, mint amire a gyártó garanciát adott. 

Tolóajtók karbantartása

A tolóajtók annyiban speciálisak, hogy forgó, görgő alkatrészeik is vannak, valamint egy olyan sín, amiben ezek a görgők futnak. Sajnos nem kell túl sok idő ahhoz, hogy a sínben megtelepedjen a por, a piszok, és a futó görgők az ajtó súlyával keményre nyomja a porcicákat. Idővel a tolóajtónak rángatózó mozgása lesz. Ezért a síneket rendszeresen ki kell takarítani, amelyhez tökéletes lehet egy száraz festőecset is, amelynek szálai leérnek a sín aljáig. A tolóajtó egyéb vasalatainál a fent vázolt olajozási eljárással végezhető a nyílászárók karbantartása.

A vasalatok esetében tapasztalható meg az a jelenség is, hogy idővel már nem záródik olyan tökéletesen az ablak vagy az ajtó, mint amikor azt beszerelték. A sok nyitás-zárás ugyanis mikromilliméternyivel mozdítja el az elemeket, amelyek idővel érzékelhető elállítódással járnak. Manapság már minden nyílászáróhoz adnak olyan imbuszkulcsot, amellyel korrigálhatjuk az elmozdulásokat, és a réseket elzárhatjuk. Amennyiben az eljárás már nem jár sikerrel, az azt jelenti, hogy szakember segítségére lesz szükség a tökéletes záródás megteremtéséhez. 

A tömítőanyag a parafint kedveli

A nyílászárók megfelelő szigetelését a beléjük épített tömítőanyag látja el többek között. Ez az anyag a nyílászáró felületén helyezkedik el, rendszerint gumi, vagy gumiszerű tulajdonsággal rendelkező műanyag. 

A tömítőanyagokat az éves karbantartáskor célszerű ellenőrizni. Előfordulhat, hogy a használat során a szilikoncsík megtörik, vagy egy-egy szakaszon akár ki is esik. Ebben az esetben a sérült részt el kell távolítani és a hiányos szakaszt friss szilikonnal be kell tölteni. Azonban ezeket a sérüléseket is megelőzhetjük, ha rendszeresen lekenjük a tömítőanyagot. Erre a célra a parafinolaj a legalkalmasabb, mert használatával elkerülhetjük a tömítőanyag kiszáradását és repedezését. 

A gumitömítéseket a parafin helyett szilikonos kendővel is áttörölgethetjük, ezzel megőrizve a gumi rugalmasságát. Előfordulhat, hogy a gumi kicsúszik a profil nútjából. Amennyiben ezt tapasztaljuk, akkor a tömítést azonnal nyomjuk vissza a helyére, mert ellenkező esetben biztosan sérülni fog.        

Mit tegyünk a kényes fával?

Sokkal több törődést kívánnak a fából készült nyílászárók, mivel a fa egy élő anyag, így sokkal kényesebb az időjárási körülményekre. Sok esetben azért választanak műanyag nyílászárót a vásárlók, hogy megkíméljék magukat a nagy faelemek rendszeres ápolásától. Viszont nem lehet minden házhoz műanyag ablakot választani, mert annyira stílusidegen lenne – gondoljunk csak egy borona- vagy faházra.

A fa – még ha nagyon alaposan le is fedik védőbevonatokkal – akkor is kényes marad. A víztől, nedvességtől idővel vetemedni fog, a napsugárzástól pedig fakulni, repedezni kezd, ha nem ápoljuk rendszeresen. A fa nyílászárók karbantartása attól függ, hogy az mennyire van kitéve az időjárás rohamainak. Általában 4-6 évente kell egy alapos átkenés, de ahol több és erősebb hatás éri, ott nem árt kétévente megtartani ezt a megelőző munkát. 

A lekenés előtt zsírtalanítani kell a felületet. Néha elég erre egy langyos vizes rongy is, de előfordulhat, hogy egy finomcsiszolót is elő kell venni, hogy a felület kisebb-nagyobb hibáit is el tudjuk tüntetni. Ezután jöhet az alapozó festés. Manapság már minden fa típusához kifejlesztették az ideális lazúrt, és ezt a termék esetén ajánlatként fel is tüntetik. De az általánosan használt kenőanyagokkal sem tudunk nagyon mellélőni. Az alapozást végezzük vastagabban, majd várjuk ki a megszáradási időt, és jöhet a vékonyabb, felső réteg. Arra a művelet során feltétlen ügyeljünk, hogy a lakk, festék ne folyjon be a vasalatba. Célszerű a festéskor a mozgó alkatrészeket leragasztani egészen addig, amíg az eljárás tart. 

A beltérben használt ajtókat már nem kell ennyire szorosan megfigyelni, mert nincsenek kitéve az időjárás szeszélyeinek. A szokásos vasalat olajozás mellett elsősorban egy száraz, puha ronggyal való tisztítás szokott szóba jönni, illetve az üvegbetétes ajtóknál az üveg lemosása a megfelelő ablaktisztító szerrel. A minőségi tömörfából készült ajtókat valamilyen bútorápolóval is kezelhetjük. A szakboltokban beszerezhető olyan mikroszálas törlőkendő, amely a makacsabb foltokat is el tudja távolítani. 

A beltéri faajtóknál nagyjából 10 év után érdemes egyrétegű lekenéssel meghosszabbítani az élettartamot. Ajánlott a méhviasz használata, amellyel egy plusz védőréteget vihetünk fel a felületre.

Az igénytelen műanyag

A műanyag nyílászárók esetében a vasalat már korábban taglalt ápolása mellett igazán nem kell sokat megtennünk. Az esetlegesen a felületre felkerült piszkot kell langyos vizes puha ronggyal eltávolítani. Arra kell ügyelnünk, hogy ne használjunk ehhez a művelethez olyan szereket, amelyeknek maró hatása van, mert az tönkreteszi a műanyagot.