Vinyl vagy SPC? Forradalmi változás előtt állnak a melegburkolatok

A vegyipar csodája, a vinyl

A burkolóanyagok a 20. század közepéig hagyományosak voltak, másképpen mondva természetes anyagokból álltak. Elsősorban a fa és a kő, valamint a gazdagoknál a márvány jelentette a padlóburkolás alapanyagait, de előfordult, hogy téglából, terrakottából készültek a járószint burkolatai. Ezek mind, kivétel nélkül a természetből nyert anyagok voltak.

A vegyipar lendületes fejlődése tette lehetővé, hogy különböző műanyagokból is kifejlesszenek padlóburkolatokat, amelyek ráadásul olcsóbbak voltak, mint vetélytársaik. Az is nagy előnyükre vált, hogy a vegyészmérnökök olyan tulajdonságokat tudtak hozzáadni a mesterséges burkolóanyagokhoz, amelyeket a természetes anyagok önmagukban nem képviseltek.

Korunkban jelenleg is az egyik legnépszerűbb burkolóanyag a vinyl, amely nem is olyan régen robbant be a piacra, és nagyon hamar piacvezető termékké vált. Azt gondolhatnánk, hogy ezt a népszerűséget nagyon sokáig megőrizheti a termék, de a szakértők szerint olyan változások várhatók a burkolóanyagok piacán, amelyek nyugodtan nevezhetőek forradalminak.   

Tulajdonságok, amiért a vinyl népszerű lett

Mielőtt a küszöbön álló változásokra fordítanánk a figyelmünket, érdemes megvizsgálni, hogy milyen tulajdonságok miatt lett annyira népszerű a vinyl, amely PVC alapokra épülő burkolóanyag. A vinyl valójában egy lágyított PVC, olyan műanyag, amelyet különböző adalékanyagokkal látnak el, és rétegenként alakítanak ki. Az eljárás végén egy rendkívül kopásálló burkolóanyag kerül a fogyasztókhoz, és ez már önmagában is nagyon pozitív tulajdonság, hiszen szinte elnyűhetetlen. 

Mivel műanyagról van szó, amelyet egy vízálló réteg biztosít, ezért a lakás bármely helyiségében, így a fürdőszobában is lerakható. A vinyl burkolók emellett rugalmasak, nagyon kellemessé teszik a rajta való járást. Természetesen végtelen mennyiségű színben, árnyalatban, mintázattal beszerezhető, ezért nincs az a lakberendezési stílus, ahol ne állná meg a helyét. Még a faburkolatokat előnyben részesítő enteriőrökben is jó helyettesítő lehet, mivel beszerezhető belőle olyan, amelyik a megszólalásig hasonlít a fára vagy éppen a parkettára.  

A vizesblokkokba tervezett vinylt ráadásul csúszásgátlóval is ellátták a gyártók, ezért sokkal biztonságosabb, mint a kő vagy csempe. Márpedig a háztartási balesetek zöme éppen a fürdőszobában szokott bekövetkezni, ahol az elcsúszásos sérülések fordulnak elő a leggyakrabban. 

Ezt a burkolóanyagot többféle vastagságban és minőségben lehet beszerezni. A minőségen itt azt kell értenünk, hogy a terméken fel van tüntetve, hogy az mennyire kopásálló. A vásárló eldöntheti, hogy a tervezett lerakási helyen milyen terhelésnek lesz kitéve a burkolóanyag, s ennek függvényében választhatja ki a megfelelő szilárdságút. A lakossági burkolóknál elegendő lehet a 2-es szintű besorolás, az irodák esetében a 3-as, míg a 4-es besorolásút elsősorban ipari létesítményekhez tervezték. 

A vinyl padló lerakása nagyon egyszerű, ezért a legtöbb esetben nem kell hozzá szakembert hívni, és ez is jelentősen emeli a termék népszerűségét.    

A vinyl végzetes gyenge pontjai       

Jó okkal merülhet fel a kérdés, hogyha a vinyl ennyire príma, akkor miért mondják azt a szakemberek, hogy piaci jelenlétének meg vannak számlálva a napjai? A választ talán mindannyian sejtjük is. Az egyik legfőbb baj vele, hogy műanyag, amelyből már így is túl sokat halmoztunk fel a bolygón. 

Igaz ugyan, hogy a gyártók igyekeznek minél kevesebb káros anyagot felhalmozni a termékben, de sajnos még mindig tartalmaz olyat, amelyik az egészségre és a környezetre is veszélyt jelent. Ez az anyag a ftalát, amely azért felelős, hogy meglágyítsa a gyártás során egyébként kemény és törékeny alapanyagot. A kutatók a mai napig nem tudják ebből a technológiából eredményesen kiváltani ftalátot, miközben a fenntarthatóság szempontjai már rendeleti szinten is kényszerítő erőként hatnak. 

Nem maradt más út, mint olyan anyagokkal helyettesíteni a ma még modernnek mondott mesterséges burkolóanyagokat, amelyek nem terhelik a környezetet. És már meg is jelentek ez első típusok.      

Új rövidítést tanulhatunk: SPC

A fejlesztőknek nem volt könnyű feladatuk, mert úgy kellett megtalálniuk az új technológiát, hogy a kifejlesztett anyag megőrizze a vinyl minden, fent említett jó tulajdonságát. Erőfeszítésük nyomán kerülhettek a boltokba az úgynevezett SPC (Stone Polymer Composit) burkolatok). 

Az SPC természetes anyagokból, mégpedig zúzott ásványi anyagok keverékéből készül, és egy molekulányi ftalátot sem tartalmaz. Az ásványi anyagok biztosítják a kellő szilárdságot és kopásállóságot. Az is kitűnik az anyagösszetételből, hogy egyáltalán nem szennyezi a környezetet, és tökéletesen újrahasznosítható. 

Az SPC-k is rétegelten készülnek el. Öt rétege a következőképpen épül fel: legalul található egy polietilén hab, amely a zajcsökkenésért felelős, felette egy hordozóréteg található, e felett pedig a dekorréteg. A negyedik réteg biztosítja a nagy kopásállóságot. Végül az ötödik az UV-sugarak ellen védi meg a terméket.  Felrakása ugyanolyan egyszerű, mint a vinyl esetében. Lehet kapni klikkes rendszerűt és ragasztással felrakható változatot. Semmivel sem gyengébb a vízálósága, mint a versenytársáé, sőt, egyes típusait teraszok borítására fejlesztettek ki.  Egyetlen paraméterben kell fejlődnie az SPC-nek, abban a változatosságban, amelyben a vinyl még előtte jár. 

Új irányok a környezettudatosság jegyében

Bármibe is fogjon az ember, akkor használja a lehető legjobb technológiát, ha azzal nem szennyezi a környezetét, az alapanyagokhoz könnyen és bőven hozzáfér, és ezek az alapanyagok rendszeresen újratermelődnek, azaz a természet automatikusan előállítja. A burkolóanyagok esetében is leginkább ezt az utat kell járni, és már vannak biztató kísérletek arra, hogy e követelmények mindegyike mellett kiváló termékek kerüljenek a boltokba. Ezeket a termékeket szaknéven organikusnak hívják. 

Az organikus termékeké egyértelműen a jövő, amelyek jórészt kiválthatják a kőolajszármazékokra alapulókat. A burkolók esetében az ilyen organikus termékek alapanyaga gipszből, lenolajból és ricinusból áll. Arra is ügyeltek a szakemberek, hogy a gyártás során se keletkezzenek káros anyagok, és ne járjon az eljárás kellemetlen, a környéket fojtogató szaggal. 

Az így legyártott burkolókat egy hártyavékony poliuretán fedőréteggel látják el. Ez a réteg felelős a víz- és kopásállóságért, egyben biztosítja a kellemes tapintást és a rugalmasságot. Lerakása egyszerű – akad belőle klikkes és ragasztható verzió is. Ezek azok a tulajdonságok, amiért ma még a vinylt szeretjük. 

Az organikus burkolók azonban a vinylhez képest is többet tudnak hozzáadni az egészséges és nyugodt életünkhöz. Takarítása nagyon egyszerű, gyakorlatilag bármilyen tisztítóanyaggal elvégezhető. Ez a burkolóanyag ráadásul antibakteriális, ezért gyerekszobákban kifejezetten ajánlott a használata. Környezetbarát volta akkor nyilvánul meg igazán, amikor eltávolítjuk az elkopott vagy megunt organikus burkolóanyagunkat, mert egyszerűen kidobható a kukába, s ugyanúgy lebomlik, mint a konyhai hulladék. Egyes típusait ráadásul be lehet keverni a komposztba is.            

Mindezek a változások valóságos forradalmat hoznak a burkolóanyagok piacán, és emiatt nem jósolnak nagy jövőt a műanyag alapú termékeknek. Amennyiben ezek a természetes anyagból felépített burkolók árban is képesek lesznek kihívni a műanyagokat, akkor teljesen átveszik az uralmat ezen a piacon. Ennek a bekövetkezése a szakemberek szerint mindössze 5-6 éven belül várható lesz.