A shaker stílus – Nem törődtek a divattal, így lett divat belőlük

Egyszerűség, praktikum és természetesség

Olykor egészen furcsa karriertörténete van egy-egy irányzatnak. Persze ha felsorolom alapvető jellemvonásait a most bemutatandó stílusnak, talán nem is lepődünk meg annyira azon, hogy egy puritán mozgalomban sajátos arculatú enteriőrök születhetnek.

A shaker stílus a takarékosságra, az egyszerűségre és a természetességre épül. Napjainkban újra érték lett az olyan tárgyak tisztelete, amelyeket akár nemzedékeken keresztül használhatunk, hiszen ezzel is megóvjuk Földünk kincseit. A pazarló kapitalizmus, a mértéktelen fogyasztás akkora sebet ütött a bolygónkon, amit csak egy okosan átgondolt termelési struktúrával lehet valamelyest begyógyítani. Ehhez magas minőségű termékek kellenek, egy, csak a feltétlenül szükséges használati tárgyakra való fókuszálás, és a természetes anyagok tisztelete. A shaker stílus kulcsszavai egybecsengenek ezzel az életszemlélettel. Jelszavai az egyszerűség, a praktikum és a természetesség.  

A shaker stílus gyökerei

A reformáció Európában nem állt meg Kálvin Jánosnál, épp ellenkezőleg, számos új mozgalomnak adott inspirációt. A kvékerek egy igen radikális csoportja a XVIII. századi Angliában külön útra lépett. Vezetőjük egy írástudatlan, de nagyon karizmatikus asszony, Ann Lee volt. Ebben a közösségben alapvető volt a nemek közötti tökéletes egyenlőség, így Ann nyugodtan azonosíthatta magát Krisztussal, pontosabban önmagát a Megváltó második inkarnációjának tekintette. Sajátos rituáléjukban nagyon fontos volt a tánc és az ének szerepe. A táncot addig fokozták, míg révült állapotba nem kerültek. Ekkor testük remegni kezdett és jelenéseket véltek látni. Ez a metódus nagyon sok természeti nép rítusára hasonlított. A remegés, azaz a shake szóból alakult ki gúnynevük, amit aztán büszkén vállaltak. Így lett Lee közösségének a neve a shaker. 

Mondani sem kell, hogy szektájukat azonnal üldözni kezdte az anglikán egyház, ezért áthajóztak Amerikába és letelepedtek New York államban. Első településük Niskeyuna lett, de az 1820-as évekre már tizennyolc shaker település létezett és többségük virágzott is. Híresek voltak a mintagazdaságaik és az itt megtermelt termékeket nagy haszonnal tudták értékesíteni. A shaker települések szoros kapcsolatban álltak egymással, ezért alakulhatott ki az egységes stílus és formavilág, valamint a jellegzetes építészeti jegyek.   

A kézi munka maga az imádság

A shakerek – noha szorgalmasan kereskedtek – meglehetősen zárt közösséget alkottak. A családok egymás között házasodtak, és ragaszkodtak hagyományos értékeikhez. Az a fogalom, hogy divat, náluk egyszerűen nem volt megtalálható a szótárukban. Alapvető egységük a család, amelynek minden tagja hozzátesz valamit a közösséghez. Ezt értsük szó szerint, mert minden használati eszközt a család készített el magának kézi munkával. 

A kézi munka a shakereknél egyet jelentett az imádkozással, ezért szívesen és elmélyülten készítették el a berendezési tárgyakat. Ennek több, stílusteremtő következménye lett: az eszközök és használati tárgyak a szükségleteket fedik le, nincs semmi hivalkodó vagy felesleges a házban. Az eszközök és berendezési tárgyak természetes anyagokból készülnek el, ügyelve arra, hogy azokat sokáig lehessen használni. Ami elromlik vagy eltörik, azt igyekeztek újra feldolgozni. A pazarlás fogalma náluk ismeretlen. A lakásbelsőkben a tömörfa, a kő és a kovácsoltvas uralja az enteriőrt.  

A shaker használati tárgyakban sohasem a forma, hanem a praktikum a fő szempont, ezért mindig a kényelmes használat határozza meg a formákat. Ennek következtében a bútorok praktikusak, de nem bajlódnak a díszítéssel: egyszerű lakkozással vagy festéssel látják el azokat. Egy sahker házában sosincs zsúfoltság, nagy, átlátható és tagolt terek vannak, amelyekben a helyiségek könnyedén lélegeznek. 

A szín és a mintavilág is következetes. A shaker lakásban nemigen találunk három színnél többet, legfeljebb ezek árnyalataival kombinálnak. A természethez való közelségük okán kedvelik a föld, a bézs, a barna, valamint a pasztellszíneket. Ezzel a színkombinációval is nagyon meleg, barátságos és természetes hangulatú tereket tudtak alkotni. A XIX. század közepétől már az élénkebb színektől sem idegenkedtek. Megjelent a kék, a zöld és a sárga pasztell árnyalatokban.        

A kiegészítők, a szőttesek és kelmék gyapjúból, vászonból készülnek, és igen meghatározó a mintaviláguk.  Leginkább szív alakú, sakktáblás, kéz vagy csillag motívumokat találhatunk közöttük, és alkalmazkodnak a színvilág fő vonulatához. A színekhez felhasznált festékeket, kerüljön az bútorra, falra vagy kelmére, kivétel nélkül természetes anyagból állítják elő. A shaeker házban minden az egyszerűséget és a természetességet hirdeti. 

Bútorok a praktikum és helytakarékosság jegyében 

A shaker lakások bútorai egyszerű vonalvezetésűek, jól átlátható szerkezetűek. Náluk szóba sem jöhet a dizájnváltás, sőt: a régi bútoraikat időről időre felújítják, vagy ha már ez nem lehetséges, akkor más, praktikus célra alakítják át. A szekrények ajtaja tipikusan keretbetétes szerkezetű. A helytakarékosság olyan vezérelv, amely több helyen tetten érhető. A shekerek találták fel az összecsukható és felakasztható, úgynevezett létrás széket. Ugyancsak shaker találmány a beépített szekrény és az egymásba rakható tároló dobozok is. 

A shaker házban rendszerint hajó- vagy fapadlót használnak, de nem idegen tőlük a falak fával való borítása sem. A horgonycsapos kidolgozású lambériával teljesen, vagy csak az ablakpárkányig, vagy a térdfalig burkolják helységeiket.  A hajópadló sérülékeny, hamar meglátszik rajta, ha húzogatják a bútorokat. Ezt azzal a leleményes ötlettel védték ki, hogy apró kerekeket szereltek a székekre és az ágyra – így fedezték fel a kerekes bútorokat. 

A munkálkodás ugyan a shakerek fő feladata, de azért szeretnek ők is megpihenni. És ha csak kis idejük van a pihenésre, azt szeretnék minél tökéletesebben kiélvezni. Ennek a gondolatnak mentén készítették el az első hintaszékeket, amely manapság már egyetlen amerikai ház verandájáról sem hiányozhat. Ezek az innovatív bútorok mind a shaker stílus darabjai, de egyenként is képesek voltak meghódítani a világot.                  

Takarékosságukra mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a régi, de még ép textíliákat is újrahasznosították. Ebből alakult ki a patchwork technikája, amelyből hagyományos takaróikat készítették.  

A shaker közösségek napjainkban szinte teljesen eltűntek, de gondolatvilágukat ott hagyták a tárgyaikban és a környezetükben, s amely szándékuk ellenére nagyon erős jegyekkel rendelkező stílussá nemesedett.