A vitrinek dísztárgyától a szaniterekig – a porcelán évezredes története

Mi a kapcsolat nagyanyánk vitrinje és a nőstény malac között? 

Nagyanyáink háztartásából nem hiányozhattak azok a vitrinek, amelyekben különböző porcelán tárgyak álltak. Lehettek ezek nagyon szép festésű kávés- és teáskészletek, de például az én nagymamám inkább a porcelán figurákért rajongott, melyek között központi szerepet kapott egy hason ülő farkaskutya, aminek sajnos letört az egyik füle. 

A polgári otthonokból nem hiányozhatott a porcelán, amely egyszerre volt dísz- és használati tárgy is. Valószínűleg csak nagyon kevesen tudták, ha tudták egyáltalán, hogy a kínaiak által feltalált anyag neve nagyon különös áttéteken keresztül ragadt meg a köztudatban. A szó gyökere a latin (mi más is lehetne?) porcella, és a fiatal nőstény sertést jelenti. Hát ez bizony elég messze áll a Hollóházitól, lássuk be. A porcelán készítése nagyon sokáig titok volt, így azt hitték, hogy kaurikagylóból készül, amelynek formája és színe volt hasonlatos a malachoz. Egy nagy tévedés alapozta tehát meg a porcelán elnevezését.    

Út a középkori Kínától a tömegtermelésig

Valamikor az időszámításunk szerinti VII-X. század között fedezték fel Kínában a porcelánt, amikor a Tang-dinasztia uralkodott Honan tartománya fölött. Alapanyaga a kaolin – tehát semmi köze a kagylóhoz –, amelyet igen magas, mintegy 1100 fokra hevítenek fel. Ekkor mullit keletkezik, ami valójában egyfajta porcelánmassza. A kaolint földpátokkal és mésszel elegyítik, hogy az égetését megkönnyítsék. A masszát formázzák, majd 1200-1400 fokon égetik ki. Ekkor lesz az a törékeny, fehér anyag, amit mi porcelánnak hívunk. Ezt követően mázzal látják el.    

A kínai porcelánt először a kereszteslovagok vették a kezükbe, és ők hozták be Európába. Gyártásának titkát nem ismerték, így nagyon értékes volt minden egyes darab. Az anyagismeretnek és a technológia fejlődésének el kellett azt a szintet érnie, hogy Európa maga is készíthessen porcelán termékeket, és persze a gyártás titkát is meg kellett szereznie. 

Ezek a feltételek a 16. század végén teremtődtek meg. Ezekből az időkből sajnos nagyon kevés darab maradt meg, ami nem is csoda, hiszen törékeny holmiról beszélünk. A gyártás központjai a német területek voltak, elsősorban a ma is híres Meissen. Ahogy növekedett a gyártási kapacitás, úgy szaporodott a királyi és nemesi udvarokban a porcelán – leginkább az étkészletek és a dísztárgyak (vázák, szobrok, kisfigurák). 

A XIX. században a tömeggyártás a polgári, majd a paraszti otthonokban is lehetővé tette a porcelán használatát. A higiénia fejlődésével, az angol vécé feltalálásával, majd elterjedésével a gyengébb minőségű, fajansz toalett eszközök is egyre elterjedtebbek lettek. A porcelán tehát az általános higiénia fejlődésében is főszerepet játszott.    

Mitől lett népszerű a porcelán?

Addig, amíg valami nehezen hozzáférhető és titokzatos az eredete, nagyon értékesnek számít. Évszázadokig ez indokolta a státuszát a porcelánnak. Amikor a tömegtermelése beindult, akkor azonban már azok a fizikai mutatók jelentették népszerűségének forrását, amelyek miatt a háztartások nem nélkülözhették. A porcelán kemény és vízálló. Mikroszkopikus pólusai nehezen nyelik el a vizet, és ha mázzal vonjuk be, akkor teljesen vízhatlanná válik. Mivel a felülete teljesen sima, így a szennyeződések nem tudnak rajta megtapadni, ezért a tisztítása könnyű. Ennek a tulajdonságának köszönheti, hogy a tányérok, tálak, csészék, bögrék és egyéb étkezési darabok porcelánból készülnek. A porcelánedényekben elegáns a tálalás és a mosogatóban gyorsan eltávolíthatóak róluk az étel által okozott zsíros szennyeződések. 

A fürdőszobai eszközök – amelyeket összefoglaló néven szanitereknek hívunk – alapvetően olyan anyagból kell készülniük, amelyek nemcsak vízállóak, de vízlepergetőek is. A porcelán tökéletes anyag erre, de még ennél is többet tud. Mivel nagyon kemény, ezért a felülete nehezen karcolható meg. Ehhez járul továbbá az a kellemes tényező, hogy az előállítási költsége sem túl magas, így nagy a vásárlói kereslet rá. 

Az egyetlen, ám nem elhanyagolható kedvezőtlen tulajdonságát mindannyian ismerjük: a porcelán törékeny. Emiatt elég nehezen lehet a komplett étkészleteket sokáig megőrizni, mert egy-két darabja előbb-utóbb biztosan elreped vagy eltörik. A szantireknél ezért egy olyan típusát használják a porcelánnak, amelyik a mechanikai hatásoknak jobban ellenáll.      

A porcelán fő típusai

A porcelángyártásban két fő típust különböztetnek meg: a kristályporcelánt, valamint a félporcelánt. A kristályporcelánokból dísztárgyakat és étkészleteket készítenek. Hazánkban leginkább a hollóházi, a herendi és a Pécsen működő Zsolnay termékek jelentik a magas minőséget.  A kristályporcelánból készült termékek sokkal drágábbak. Ennek két fő oka van: ezeket a tárgyakat magasabb hőfokon égetik ki, így több energiára van szükség a gyártáshoz. Értéküket emeli, hogy zömüket egyedileg formázzák és kézzel festik meg. Ez az az iparművészetileg hozzáadott érték, amely a magasabb árban is testet ölt. 

A szanitereket félporcelánokból, úgynevezett fajanszból készítik el. A szaniterek családjába a mosdókagyló vagy mosdótál, a vécécsésze, a bidé, a piszoár, a fürdőkád és a zuhany tartozik. A fajanszot az Ibériai-félszigeten fejlesztették ki, alacsonyabb hőfokon égetik és jóval olcsóbb az évtizedes garanciával rendelkező kristályporcelánnál. A szaniter porcelán termékekre a gyártók jellemzően 5-10 éves garanciát vállalnak. 

A fajansz gyártásban is megjelent az innováció egy újfajta kiégetéses technológia képében. Ezzel az eljárással olyan porózus- és foltmentes termékeket tudnak előállítani, amelyek nemcsak taszítják, de le is pergetik a vizet. Ez az oka annak, hogy vécé és mosdókagylók esetében szinte nincs is alternatívája a félporcelánnak. 

Hogyan tisztítsuk fürdőszobánk porcelánjait? 

Amikor bemegyünk egy szaniter termékeket árusító boltba, megfigyelhetjük, hogy a legtöbb porcelán termék fehér színű. Természetesen nagy a színválaszték, de a fehér továbbra is a legnépszerűbb, mivel elegáns, esztétikus, minden környezetbe beleillik és a higiéniára utal. Ugyanakkor hamar meglátszik rajta a piszok. Ez a szaniterek esetében talán nem is akkora hátrány, mert így időben lehet őket takarítani. 

A vegyiáru boltokban rengeteg tisztítószer közül választhatunk, amelyek között akadnak viszonylag drágák is. Amennyiben spórolni akarunk, akkor tökéletes lehet az ecetes tisztítás, amely a vízkőlerakódásokat is eltávolítja. Kiválóan alkalmas még a fugákban keletkező piszok eltávolítására az egyszerű mosószóda. Ezek talán nem a legillatosabb megoldások, de rendkívül hatékonyak és nem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlni, hogy szép és csillogó legyen a fajansz.