Mediterrán ház – napfény és meleg ölelésében

A Földközi-tenger medencéjének igézetében

Amikor a magyar emberek számára szabaddá vált végre az utazás, elsősorban a közeli tengerpartok lettek nagyon népszerűek, azaz a mediterrán területek. Az ott jellegzetesnek mondható építészet elnyerte az utazók tetszését, és megragadta a fantáziájukat.

Ebben az időben kezdtek úgynevezett mediterrán stílusú házakat tervezni és építeni hazánkban. Persze ezek az épületek csak egy-két jellegzetes vonást vettek át a déli népektől. Ilyen elem az alacsony dőlésszögű és a sokszorosan tagolt tető, valamint azok a kiugrók, amelyek megtörik a ház frontjának egyhangúságát. A magyaros „mediterrán” házhoz természetesen kovácsoltvas kerítés dukál, és valamilyen látványos virágokat hozó kert. 

A szándék egyértelmű: ezeknek a házaknak a tulajdonosai az otthonukban akarják tudni a Földközi-tenger medencéjének hangulatát, a nyár varázsát, és az ott élők lazább életstílusára vágynak.     

Miért nem épül nálunk tradicionális mediterrán ház?

A hazánkban megépült „mediterrán” házak természetesen csak egy-két elemükben hasonlítanak a tradicionális épületekre, ami nem meglepő. Ne feledjük, hogy a mediterrán térségen összesen 21 ország osztozik, és ezen nemzetek építészeti stílusa között is fellelhetőek különbségek. Azaz egységes mediterrán építési gyakorlat, lakberendezési stílus valójában nem is létezik. 

A másik alapvető ok, amiért nem építhetünk meg egy tökéletes, görög szigeteken őshonos házat, az a földrajzi tényező, amely jelentős különbségeket mutat az időjárás vonatkozásában. A mediterráneumban lényegesen kevesebb a csapadék, és sokkal magasabb az átlaghőmérséklet. Igazán komoly tél nem is létezik. Ez az oka annak, hogy hazánkban csupán jelzésértékű formai eszközökkel dolgoznak az építészek, mert tekintetbe kell venniük a magyarországi körülményeket.        

Jellemző építőanyag

Hazánkban a téglaházaknak van nagy presztízsük, míg a mediterrán házakat jellegzetesen kőből építik meg. Ha az itteni házakat is robosztus kőelemekkel húznánk fel, akkor annak értéke jóval alacsonyabb lenne, ezért nem is kísérletezik vele senki sem. Nem beszélve róla, hogy a kőből épített falakat nagyon komoly szigeteléssel kellene ellátni kívül-belül, hiszen az év felében esténként olyan hideg van már, hogy egyébként is fűteni kell. Ilyen gondja a sokkal melegebb környezetben élőknek nincs, viszont rengeteg kő áll a rendelkezésükre. Ez az oka, hogy a mediterrán házakat nem téglából építik meg. 

A vastag falakat a mediterráneumban rendszerint vékony vakolattal látják el, s mivel a nagy melegben a kő mozog, ezért a festés helyenként felfeslik, amely egyfajta vakolat patinának mondható, és nagyon jellemző arculatot ad a háznak. Nálunk ennél sokkal vastagabb és hőszigetelő értékkel bíró vakolattal kell dolgozni, ha nem akarunk télen megfagyni, ráadásul a vékony alap leperegne. 

A mediterrán tetőt igyekeznek utánozni nálunk, azaz alacsonyabb a dőlésszög. A térségben hagyományosan kétfajta cserepet használnak. A homorú, úgynevezett apácacserép vezeti el a vizet, míg a domború barátcserép védi az épületet. Ez a megoldás elegendő is ott, ahol kevés a csapadék, de hazánkban modern, sajtolt cserepeket tesznek fel a tetőre, valamint egy sokkal szélesebb és mélyebb ereszcsatornát, amely képes elvezetni a nagy záporok és zivatarok vizét. 

A beltéri burkolóanyagok esetében is jellemzőek az eltérések. Az eredeti mediterrán építkezés fő nyersanyaga a kő, amelyet a padlóburkolatoknál is felhasználnak. A kő mellett még a terrakotta játssza a főszerepet, s mivel kevés a fa, ezért az nem is jellemző burkolóanyag. Amennyiben kővel burkolunk, akkor feltétlenül a padlófűtést kell választanunk. Így stílusban maradunk és a korszerű fűtésről sem kell lemondanunk.        

Fa és kovácsoltvas

A fát a mediterrán házban a nyílászárók és a nagy étkezőasztal esetében használják fel. Egy ilyen épületben nem lehet műanyagot használni. Még az árnyékolót is a hagyományoknak megfelelően zsalugáterrel oldják meg. Ezek általában színesek – jellemzően kékek vagy zöldek, amelyek így látványosabbá teszik az épület rendszerint homogén, fehér homlokzatát. Az étkezőben mindig áll egy tömörfából készült nagy asztal, amelyet a nagy család ül körbe. Az asztalnál ugyancsak tömörfa székek sorakoznak.

Nagyon jellemző anyag a kovácsoltvas, amely nemcsak a házat védő kerítés esetében jelenik meg. A lépcsősorhoz kapcsolt kapaszkodó, a bejárati ajtó vasalata vagy kilincse ugyancsak kovácsoltvas lehet. Nem díszítik túl még azokat a fémelemeket sem, amelyek a lakásban találhatók. Itt esetleg egy tároló láda lehet megvasalva, de a konyhában is találhatunk vas eszközöket a platnitól a mennyezetre szerelt edénytartó rúdig. Az anyag minden esetben a funkciót szolgálja és csak utána következik a külcsín.   

A mediterrán ház színvilága

A mediterrán házak a természet színeiből öltözködnek. A meghatározó ugyan a fehér, de manapság már egyre több földszínű, barna, bézs, fáradt sárga színnel is találkozhatunk kívül-belül. A fehér a praktikumával vezet a többi szín előtt, hiszen ez az a szín, amely a leginkább visszaveri a napfényt. 

A belső térben is a fehér az uralkodó szín, de van olyan ház is, amelynél még vakolatot sem használnak, hanem a kő nyers színét hagyják meg. Egy ilyen környezetben a bútorok is a fáradt, fakóbb színeket kedvelik. A kopás itt nem jelent feltétlenül elévülést, hanem igazi patinát. Amíg bírja az anyag, addig nem is látnak hozzá a felújításhoz. A csillogó lakknak ebben az enteriőrben nincs helye.

A matt és nyers színek világát leginkább színes textíliákkal oldják fel. A textíliák is természetes anyagból készülnek, elsősorban vászonból vagy pamutból, és a tájegység kultúrájának megfelelően hímzik, díszítik fel őket. A szőnyeg csupán az arab területen bukkanhat fel, hiszen a meleg miatt nincs szükség egy fölösleges lábmelegítőre.     

Teraszok, kertek

A mediterrán ház nagy terassza rendelkezik, ahová napközben kiül a házigazda és a vendégei. A spanyol területen a teraszt belső udvarral, úgynevezett patióval váltják ki. A teraszok mindig fedettek, hogy árnyékot adjanak a legmelegebb napokon is, és kellőképpen szélesek is. 

Mivel egyformán töltik a ház lakói kint és bent is az idejüket, nem véletlen az sem, hogy a portákhoz nagy és látványos kert is kapcsolódik. Ezekben a kertekben színes virágok gyönyörködtetik a szemet. A haszonnövényeket a kertben nem ültetnek. A meghatározó növények az oleander, a levendula, a muskátli, de előszeretettel alakítanak ki árnyat adó lugasokat szőlőből. Egy szőlőlugason át érkezni a hófehér ház megvasalt kapujáig már önmagában is különleges élményt jelent. 

A mediterrán ház hangulata valóban rabul ejtő, nem lehet csodálni, hogy sokan szerettek bele a stílusba hazánkban is, s szerencsére már kialakult egyfajta építészeti know how, amely képes magyar földre is adaptálni a Földközi-tenger tájának hangulatát.