Skandináv ház – helyi sajátosságokra alapozva

Környezet, életmód és stílus kölcsönhatásában 

Az emberi életet a környezet jelentősen meghatározza. Minden, ami az adott társadalom szokásait jellemzi, abból fakad, hogy milyen kihívásoknak kell megfelelni az adott területen. Nyilvánvaló, hogy az egyenlítőn élő ember teljesen más szokásokat, más megélhetési stratégiákat örökít tovább, mint a hideg égövben élő társa. 

Ezekkel a hatásokkal együtt alakulnak ki a hagyományos öltözködési és építészeti stílusok, a lakókörnyezet, a mindennapi szokások stb. A karakterjegyek a tájegységekre jellemzőek, így amikor utazunk a világban, könnyen felismerjük, hogy az adott épületek mely népek kultúráját hirdetik. 

A globális világban egyik-másik helyi jellegzetesség kilép elszigetelt környezetéből, és másutt is gyökeret ereszt. Ilyen építési stílus a skandináv, amely egyre népszerűbb Európában és az Egyesült Államokban is.    

Domináns színek és anyagok

Azt már a korábbi, skandináv enterőrrel foglalkozó cikkben is megírtam, hogy milyen fontos az ott élő ember számára a természet. Ehhez szervesen kapcsolódik a hagyományok tisztelete is. Az idő is máshogy múlik ezekben a hidegebb országokban, és ehhez igazodik az élet ritmusa. 

A skandináv területek hatalmas erdőségekkel szabdaltak, így mind a mai napig alapvető építőanyag a fa, elsősorban a fenyő és a nyír. Ez az alapanyag a geometrikus formáknak ad nagy lehetőséget, ezek a formák pedig magukkal hozzák a letisztultságot és az áttekinthetőséget. 

Amíg a mediterrán vagy dél-ázsiai környezetben a színek tobzódása jellemző, addig Európa északi felén a semleges fehér szín a jellemző, amelyet általában csak egy másik színnel szoktak kombinálni. A fehér a maga tisztaságával alapvető, s hogy a környezet ne váljon unalmassá, ehhez az enteriőrben a kiegészítőknél használnak színeket. 

Ugyanez a törekvés mutatkozik meg a házak esetében is, mert míg az alapszín a fehér, szívesen festik le valami erős színnel (sötétkék, sötétzöld, sötétvörös, tégla stb.) a ház lábazatát vagy a nyílászárók szemöldök elemeit, és a tető színe is ehhez a váltószínhez igazodik. Előfordul, hogy a fehér a váltószín, és akkor az alap rendszerint a kék valamely árnyalata. Ilyenformán a skandináv település játékosan színesedik, mint egyfajta LEGO-város, és egészen különös hangulata lesz a behavazott tájban. 

Az is egyedivé teszi ezeket a házakat, hogy rendszerint aszimmetrikusak, ezzel teljesen egyedinek mondhatóak. Mivel a fa alapvető építőanyag, ezért azon sem lepődhetünk meg, hogy a homlokzatot fabéléssel díszítik. 

A ház külső falának ilyen borítása nemcsak szép és különleges, de nagyon praktikus is, mivel ez a borítás sokkal ellenállóbb, mint a nálunk megszokott vakolat. Márpedig – klímaváltozás ide vagy oda – a skandináv területeken sok a csapadék és sokkal erősebb a szél romboló munkája. Manapság a drága faburkolat helyett egyre többen használják alternatívaként a vinilt.            

Igen sok gerenda- és rönkházzal találkozhatunk ezen a vidéken. Az ilyen házak esetében igyekeznek megőrizni a fa természetes színét és mintázatát, ezért csupán a megfelelő páccal látják el az épületet időről-időre, amelytől a fa fokozatosan érik, sötétedik.  

Tipikus vonások a tetőn

A régi időkben a skandinávok a házhoz a természet anyagaiból választottak építőanyagot. A tető földből készült, amelyet fűmaggal ültettek be. A földtetős házak egyfelől roppant ellenállóak voltak a viharoknak, másfelől pedig hőszigetelésükkel remek klímát biztosítottak a lakóknak. A gyeptéglákat időnként kicserélték, a földet frissítették és keményre döngölték. A tartósabb szerkezeteknél néha egy-egy kővel szilárdították a tetőt. 

Manapság – különösen a nyaralóházak esetében – egyre többen térnek vissza ehhez a hagyományos megoldáshoz, de ez a rusztikus vonal nem került be a stílus főáramába. 

Mivel a területre a rengeteg hó a jellemző, ezért az elmúlt évszázadokban meredek tetővel építették meg a házakat, hogy a hó könnyen lecsúszhasson róla és ne terhelje meg az épületet. Lényegesen kevesebben használnak tetőcserepet a borításra, mert a fémborítás a szél ereje miatt strapabíróbb. Az is helyi specialitás, hogy a tető színe gyakran fekete vagy valamilyen sötét árnyalat, rendszerint szürke. 

Manapság a fém helyett – ugyancsak pénzügyi szempontok miatt – gyakran használnak műanyag tetőborítást, amelyek megfelelnek az ottani természeti kihívásoknak. Ezek a műanyag tetőborítások ennek megfelelően speciális polimerekből készülnek.     

Aki manapság járt valamelyik skandináv országban, az joggal vághatja a fejemhez, hogy a meredek tető mellett nagyon sok lapostetős házzal találkozott. A múlt század közepétől kezdve terjedt el ez az építési megoldás, amikor a technológia lehetőséget adott a megbízható szigetelésre. 

A másik jellegzetesség, amellyel találkozhat az utazó, a napelem látványa. Csaknem minden skandináv ház déli oldalára napelemeket szerelnek, ezzel biztosítva a zöld energiát. Érdekesség, hogy ha belépünk a nappaliba, szinte biztosan találunk egy hagyományos, fatüzelésű kandallót is. Remek példa ez a régi és az új találkozására.       

Fényevő nyílászárók

Mivel az északi féltekét a sötétség uralja, ezért nem meglepő, hogy az ott élő emberek számára milyen fontos a napfény. Ennek megfelelően hatalmas felületeket alakítanak ki a természetes fény befogadására. 

Jellegzetes példája ennek a szokatlanul magas ablakok vagy a ház déli oldalára tervezet üvegfal. Természetesen ezek a nyílászárók dupla üvegezésűek és tökéletesen szigeteltek. A nyílászárók a bejövő fénnyel együtt a természetes melegítéshez is hozzájárulnak. Ennek megfelelően az ablakokon nincs sötétítő függöny, sőt egyáltalán nem takarják el a fény útját. Nekünk talán szokatlan lehet, hogy esti világítás mellett teljesen be lehet látni a földszinti nappaliba, de az itt élőknek a fény sokkal fontosabb, mint az elzárkózás.    

További kulturális jegyek

A természet szeretete mellett a skandinávokra jellemző pozitív vonás még a mások iránti tisztelet. Különös kettőség jellemzi őket: a zárkózottság és a bizalom. Mi sem bizonyítja ez utóbbit, hogy nem szoktak a telekhatárra kerítést építeni. Maximum egy apácarácsos 20-30 centiméteres kerítéssel látják el a ház körüli kertet.

A skandináv házak szépen kialakított előkert nélkül elképzelhetetlenek. Ez az a vendégváró terület, ahol a ház tulajdonosa fogadja az érkezőket, és bizonyíthatja a látvánnyal, hogy milyen gondos házigazda. 

A skandináv házakra nem jellemző a beépíthető tetőtér és az alagsor sem. A ház körüli gépeknek és eszközöknek a házhoz közel építenek egy takaros kis épületet. Ezek a gazdasági épületek nyári konyhaként is funkcionálnak. Tipikus az is, hogy a kisegítő épület stílusában és színében nem tér el a főépülettől. Szerves egészet alkot a házzal annak ellenére, hogy távolabb áll tőle. 

Mi sem mutatja jobban ennek az építészeti stílusnak a népszerűségét, mint az, hogy már hazánkban is találunk olyan mérnöki és kivitelező céget, amely a kifejezetten skandináv házak építésében találta meg a maga piacát.