Márvány – a mesterművek és az elegáns borítások anyaga

Dávid születése

A világon az egyik legismertebb műalkotások egyike Michelangelo Buonarotti Dávid-szobra. A műalkotásnak nemcsak a mestere volt legendás, de az a márványtömb is, amelyből kifaragták. A csodálatos fehér ragyogású és hatalmas tömböt Carrarában bányászták ki, és a nép Gigantének nevezte. Amikor Michelangelo vésőjével nekilátott a munkának, a márványtömb, már több, mint 30 éve állt Firenzében, mivel eredetileg Agostini di Duccio számára szállították. Ez a mester valamennyit dolgozott ugyan a tömbön, de egy rossz kalapácsütéssel elrontotta a munkát. Ebből a rontott márványból „kelt életre” a világhírű Dávid.    

A kőzetek aranya vagy egyszerű mészkő?

A márvány ősidők óta a kőzetek aranyának számít. Nem véletlen, hogy már az ókori mesterek is ebből az anyagból formálták meg szobraikat. A márvány nemcsak szép, de nagyon kemény is, ezért megfelelő környezetben évszázadokon át megőrzi formáját és színét. A márványnak köszönhetjük, hogy a híres ókori hadvezérek, filozófusok vagy politikusok arcképét is ismerjük, mert vonásaikat ebbe az anyagba vésték bele.

Úgy vált a kövek királyává a márvány, hogy valójában az egyszerű mészkövekkel áll rokonságban. A márvány kalcitból vagy dolomitból álló kőzet. Különlegességét az adja, hogy a karbonátásvány-tartalma meghaladja az ötven százalékot. Minél magasabb a kalcit tartalma, annál tisztább a márvány. A 95%-os darabokat már színtiszta márványnak fogadják el. Mivel szerkezete szemcsés és igen tömör, ezért rendkívül kemény. A vésővel nagyon óvatosan kell bánni vele, mert könnyen törhet, ugyanakkor csiszolóval remekül alakítható. Ezzel az eljárással az anyag hihetetlenül széppé és csillogóvá válik – ez tulajdonság kölcsönzi királyi eleganciáját. A márványt a kőzetek aranyának mondják, és évezredek óta keresett árucikk.       

Nem csak fehérben tündökölhet a márvány

A márványhoz kapásból a ragyogó fehérséget társítjuk, holott számos színben megtalálható a természetben, attól függően, hogy milyen színezőanyag keveredik bele. Ezek a színezők valójában szennyező anyagok, de semmit sem rontanak a márvány alaptulajdonságán, azaz a keménységén. Csiszolással ugyanolyan ragyogóak lesznek, mint a hófehér változat. 

A fekete márványt például Egyiptomban bányásszák. Amikor a római hadvezér és politikus Lucullus behozatta onnan a birodalomba az első tömböket, igen nagy feltűnést keltett vele. A fekete márványt azóta is lucullannak nevezi a szakirodalom.  

A márvány színvilága nem áll meg a két szélsőséges színnél, mivel vannak sárga, zöld és vörös típusok is, de igen nagy együttest alkotnak az úgynevezett kagylós fajták, amelyek az opál színeiben játszanak, és nagyon látványos burkolatokat lehet velük készíteni. 

A márványbreccsák olyan csoportot alkotnak, amelyek különféle színű márványtörmelékeknek kötőanyaggal összekerült tömegei. 

Mindegyik típusnak meg vannak a lelőhelyei, de kétségkívül a legismertebb a Carrarában bányászott hófehér márvány. Ezt a kristálycukor fehérségű márványt a mai napig is hagyományos technológiával fejtik ki, mert a robbantásos technikával a tömbök összezúzódnának. Mivel a munka lassan és nagy fizikai erőt igénybe vevő módon folyik, a márvány ára folyamatosan magasan áll. Carrarában naponta 15 tonnát tudnak kitermelni, és valószínűleg ez az a bánya, amelyikben a leghosszabb ideje folyik a munka – nagyjából háromezer éve. Annak ellenére, hogy az első bányamunkás Róma alapítása előtt vett csákányt a kezébe, nem látni, hogy mikor merülne ki a lelőhely.  Aki tehát bányásznak áll itt, annak nem kell rettegnie a bányabezárástól. 

Sajnálatos, hogy hazánkban nincsen márvány lelőhely. A legközelebb még talán a siklósi erezett kőzet áll a márványhoz, de a kalcittartama kevesebb ötven százaléknál, így legfeljebb hamis márványnak mondható.  

A keménység előnye és hátránya

A márvány keménységének köszönheti népszerűségének egy részét. Ez a keménység biztosítja a szobrok és építészeti elemek (oszlopok, korlátok, homlokzati díszek stb.) hosszú élettartamát. Ez a tulajdonság emeli a nemes burkolóanyagok közé. A régészek nem véletlenül találnak tökéletesen épen maradt lépcsősorokat vagy szobrokat a teljesen megsemmisül városok romjai között. A márvány keménysége ellenáll a pusztításnak és az időnek. Az előkelők palotáikban szinte minden esetben márványborítást használtak. Különösen a római patríciusok kedvelték és engedhették meg maguknak ezt a burkolóanyagot. 

A keménység miatt azonban nagyon nehéz a márvány formázása, ehhez csiszolóeszközök kellenek. A gyémántcsiszolókkal tudnak a leggyorsabban haladni és a munkálatokhoz folyamatosan adagolják a vizet, hogy a keletkezett hatalmas port el tudják nyelni. A márványcsiszolók nagyon egészségtelen környezetben dolgoznak. Az anyag olyan ellenálló, hogy a burkolásra használt lapokat sem tudják tökéletesen egyforma méretre csiszolni, mindig van egy-két milliméter az egyes lapok között, ezért a lerakásához felkészült szakemberre van szükség, aki az egyenetlenségeket el tudja dolgozni. 

Márvány az otthonunkban

A márványpadló gyönyörű, de hideg és sérülékeny. Nem tud ellenállni a nagyobb mechanikai behatásoknak és könnyen megreped vagy törik. Nagy veszélyt jelent rá a szénsav, mivel alapjában véve mészkőről van szó. Ha beteszünk egy kockacukor méretű márványt egy szódavizes palackba, az nagyjából egy hónap alatt teljesen feloldódik. Ezért a kültéri borításra manapság nem alkalmas a márvány, mert a savas esők könnyen tönkretehetik. Ezek az esők a régi műalkotásokat is veszélyeztetik. 

A márványt tehát óvni kell a savaktól és zsíroktól. Nagyon szép és elegáns burkolóanyag, de emellett meglehetősen hideg is. Nappaliban lefektetve számolni kell azzal, hogy nagyobb fűtésszámlánk lesz. A felülete könnyen karcolódik, ezért tanácsos a nehezebb bútorok lábát puha filccel papucsozni, hogy a kényes burkolóanyag ne sérüljön meg. 

A márványpadló leginkább a fürdőszobában érzi jól magát, különösen, ha vízhatlan réteggel van ellátva. A konyhában rendszerint a munkapult szokott ebből a kőből készülni, de nagyon kell vigyázni arra, hogy a szennyeződéseket a munkafolyamat végén azonnal eltávolítsuk. A márvány tisztítása sem egyszerű dolog, mivel nem használhatunk olyan tisztítószert, amelynek maró hatása van. A legjobb módszer a porszívózás és a langyos öblítővizes lemosás.  

A márvány elegáns és ragyogó, de kimondottan ízléstelen telezsúfolni vele a lakást. A királyok kőzete, a kőzetek királya akkor tündököl igazi fényében, ha megfelelő helyen és óvatosan használjuk ki értékeit.