Tartalomjegyzék
Egy fontos mellékszereplő
Amikor a nyílászárók beszerelésére gondolunk, csak a legvégén jut az eszünkbe, hogy az ajtóval együtt jár a küszöb is. Nem tűnik lényeges építészeti elemnek, pedig szerepe döntő abban, hogy ne jusson be a piszok a házba, ne húzzon be a cúg az ajtó alatti résen, és maga az ajtó stabilan zárjon, ne legyen támadható rés a nyílászárónál.
A küszöbnek még ennél is szélesebb a szerepköre, ezért egy nyílászárókat forgalmazó vállalkozás blogjának egyenesen kötelező ezzel a sajátos „léccel” foglalkoznia, amely az átjáróban, a lábunk alatt bújik meg. Hasonlatként azt mondhatnánk, hogy a küszöb a legfontosabb mellékszereplő a bejárati és beltéri ajtók világában.
Régebbi találmány, mint az ajtó
Amikor a küszöbnek a történetét vizsgáljuk, meglepődhetünk rajta, hogy tulajdonképpen előbb használta az emberiség a küszöböt, mint magát az ajtót. A korai természeti népek, amelyek a meleg égöv alatt szerveződtek településekbe, eleinte nem zárták le a bejáratot a kunyhókon. Rendszerint valami szellős anyag, vászon, fonott növények takarták el a bent élőket az avatatlan tekintetek elől.
Ugyanakkor a bejárati nyílásra rendszeresítettek egy magasabb, nagyjából a bokától az alsólábszárig érő lécet annak érdekében, hogy a különböző rágcsálók, csúszó-mászók ne tudjanak behatolni a lakótérbe. Ezek voltak a korai küszöbök. Amikor az ajtó használata megjelent, akkor is szükség volt erre a lécre, mert erre ültették rá, így elkerülve a por és a levegő beáramlását.
Miből készülhet a küszöb?
A küszöb modern korunkig valamilyen keményfából készült. Erre a célra leginkább a tölgyet és a kőrist használták fel. A régi, gerébtokos ajtók esetében ezek a keményfa küszöbök funkcionáltak. A belterekben nyíló ajtók küszöbét általában bükkből készítették. Ez a fa kevésbé bírja a vizet, de a beltérben nincs is szükség erre az extra tulajdonságra – kivéve persze a vizes helyiségeket.
Tartósabbak voltak azok a küszöbök, amelyek fémvasalást kaptak. Elegánsnak mondhatóak a rézzel borított típusok, de a rozsdamentes acélból készült borítások még hosszabb életet biztosítanak a küszöbnek. Az ipari forradalom során elkészültek az első fémből készült küszöbök, amelyeket elsősorban az ipari létesítmények nyílászáróinál alkalmaztak.
Az alumínium tömeges felhasználásával a nagyobb igénybevételnek kitett helyeken aluküszöböket telepítettek. Ezek a küszöbök ráadásul sokkal gyorsabban készíthetők el a tömeggyártás során, mint a fából készült és utólag vasalt típusok. Ez utóbbiak természetesen drágábbak, mint az alumíniumból gyártott változatok.
Küszöbök kívül-belül
Az általános méretekkel rendelkező küszöbök a szabványok alapján 2-2,5 centiméter magasak. Ezek a küszöbök könnyen átléphetőek, ugyanakkor hármas funkciójukat – a jó záródás biztosítását, a huzat elkerülését, a por és szemét bejutását – megfelelően ellátják. Akadnak olyan helyek, helyzetek, amikor a port jobban meg kell fogni. Ilyen esetben a magasabb, 4-4,5 centiméteres küszöböket célszerű felszerelni. A magas küszöb ugyanakkor komoly veszélyforrás lehet, hiszen könnyen el lehet benne botlani, ezért csak olyan helyre érdemes telepíteni, ahol feltétlenül szükséges a használata.
A vizes helyiségekben – ilyen fürdőszoba, mosókonyha – a vízhatlan és a szilikon tömítéssel ellátott küszöb tudja megakadályozni, hogy a víz átszivárogjon. Ez a küszöb biztosítja, hogy a víz a fürdőszobán belül maradjon megtámogatva a központi padlóösszefolyót. Így a víz nem folyik szerteszét a lakásban, és nem tud megkárosítani semmit.
A bejárati ajtóknál is fontos a szigetelő képesség, amennyiben azt az eső közvetlenül is elérheti. A küszöbnek itt fontos a betörés elleni védelmi funkciója is. A jól záró ajtót ugyanis nem lehet kiemelni a keretéből. Ebben segít a pontosan méretezett küszöb.
A belső terekben az utóbbi időben kezdenek elmaradni a küszöbök. Amennyiben az egyes helyiségek között nincs szintkülönbség, és nem kell tartani a víztől, ott inkább burkolatváltó síneket alkalmaznak, ezzel elkerülve a botlásos baleseteket. A sín tökéletesen belesimul a padlóba és esztétikailag is szebb látványt nyújt, ráadásul optikailag sem töri meg a teret.
Küszöböt használnak még a teraszajtók esetében. A nyitott teraszoknál a biztonság és a vízzárás érdekében kerülnek telepítésre. Ahol zártak a teraszok, ott már egyedi döntés kérdése, hogy mi a fontosabb: a tökéletes szigetelés és légzárás, vagy a zavartalan térkapcsolat.
A küszöbök új generációja
A küszöbök is fejlődtek az évtizedek során együtt a biztonsági és beltéri ajtókkal. A legújabb innovációt az automata küszöbök jelentik. Egyes típusait már magára az ajtóra szerelik és úgy forgalmazzák, más típusait pedig a már beépített ajtóra lehet utólag felszerelni.
Az utólagos szerelést igénylőt az ajtó lapjára lehet egyszerűen felcsavarozni. Ezekhez a gyártó útmutatót is ad, amelynek alapján a munka nagyon könnyen elvégezhető. A metodika minden ilyen típusnál ugyanaz: a rejtett küszöb az ajtó nyitásával felhúzódik, míg záródásnál leereszkedik. A megoldás megint csak a balesetek elkerülését célozza.
Az ajtóval együtt szerelt küszöböknél egy nútot vésnek az ajtólap alsó végébe, amelybe gumitömítést raknak. Az ajtó csukódásakor a tömítés leereszkedik egészen a padlóig, így teljesen elzárja az ajtó és a padló között lévő legkisebb rést is. Amikor az ajtót nyitjuk, a tömítés szépen visszasimul a nútba.
A küszöb hagyománya
Érdekesnek mondható, hogy bár a küszöbre mint záróelemre nem igazán fordítunk figyelmet, ugyanakkor nagyon sok kifejezésünkben használjuk, hogy egy fogalmat jobban megvilágítsunk.
A küszöb ilyen esetben mindig valaminek a határát jelöli, vagy éppen a határnak a meghaladását. Amikor küszöbön áll valami, akkor azt érzékeltetjük, hogy valaminek eljött az ideje. A hibát is ki tudjuk küszöbölni, ezzel elhárítva az akadályt, ami a hibát okozta. Aki a küszöböt rágja, az bizony éhezik vagy koplal. A szerencsétlen, ügyetlen ember esetében szokták mondani, hogy átesik a küszöbön. Lehetne sorolni a példákat, melyek inkább tréfás hangsúlyt kapnak használatuk során.
Hogy a küszöbre mennyire kell figyelni, arról egy 13. századi utazó, jelesen is Plano Carpini számolt be, amikor a tatárok földjére ért. A tatároknál főbenjáró bűnt jelentett valakinek a küszöbére lépni, mert az a rossz szellemeket idézte meg. Ennek a hagyománya még a mai napig él, és hazánkban is udvariatlanságnak számít, ha a vendég a küszöbünkre lép.