A mesés Kelet páratlan ajándéka – a marokkói stílus

Évszázadok és népek hatásai

Amikor belépünk egy autentikus marokkói lakásba, azonnal rabul ejt annak varázsa. Mintha megelevenedne az Ezeregy éjszaka mesebeli világa. Az enteriőr egyszerre ismerős, mégis egészen új és szokatlan. Talán nincs még egy olyan ország, amely annyira nyitott lenne a különböző kultúrák világára, mint Marokkó, ami persze földrajzi és történelmi helyzetéből fakad.

Marokkó területe már az ókorban is a különböző népek keresztútjában állt, s ez a helyzet a későbbiekben sem változott. Az első, erőteljes hatást az ókori Róma gyakorolta rá, s amikor az a birodalom letűnt, megérkeztek az arabok. Évszázados hatásokról beszélünk, de ennek ellenére a korábbi népek emléke mégis fennmaradt a marokkói otthonokban. 

A gyarmatosítás aztán újabb vonásokkal bővítette ennek a területnek a kultúráját. Először a portugálok, majd a spanyolok, végül a franciák uralkodtak az ország felett, ezzel a mediterrán vonásokat csempészve a stílusba, hogy végül az az afrikai hatásokkal kiegészülve egy kerek egésszé váljon.      

A stílusjegy meghatározó elemei

Marokkót manapság leginkább a turisták igázzák le, őket pedig az ország szépségei, amelybe beletartozik az autentikus marokkói stílus is. Sokan, sokféleképpen próbálták megfejteni a stílust. Mondták pazarnak, légiesnek, fényűzőnek, egzotikusnak, elegánsnak, de még drámainak is. Egyik jelző sem rossz, de önmagában nem állja meg a helyét. Mindezek összhatása teremti meg a ma már marokkóinak mondott stílust, amely a turisták révén a világ minden szegletében toborzott már híveket.

A szakértők az alapvető jegyek mögött azonnal felfedezik, hogy honnan, mely kultúrából érkezett az pontosan. A kő alapvető építőanyag, amelyből bőséggel található az országban, ám annak feldolgozása, megmunkálása és felhasználása túlmutat az arab világon. Kőből ugyanis nemcsak a falak épülnek, de a padlón is szívesen használják fel. A nyers változat kerül a lábunk alá, míg a falakon festést alkalmaznak. A festett falak a hajdani Rómát és az európai hódítókat idézik fel. 

A marokkói stílus alapvető anyaga továbbá a csempe, amely egyértelműen portugál, de különösen spanyol hatásra utal. A cementcsempéket a padlón alkalmazzák, és jellegzetes mintákat raknak ki belőle. A csempe a falakon is megjelenik, de nem úgy, mint nálunk. Nem kell ahhoz fürdőszobának lennie a helyiségnek, hogy találkozzunk vele. Ez a burkolóanyag díszítőelemként funkcionál, és az ablakok, ajtók vonala mentén is felrakják, ami teljesen egyedi vonás. Sőt, a gazdag marokkóiak még a mennyezetet is szívesen díszítik geometrikus ábrákkal rendelkező csempékkel. 

A belső udvarokban – amely leginkább a mór hatást bizonyítja -, ugyancsak csempézik a kis szökőkutakat, de még a kerengőben elhelyezett padokat és a falakat is.  Ez a színes és csillogó díszítés a stílus alapját jelenti. Római hagyomány a terrakotta használata. Elsősorban a tetőcserepek készülnek ebből az anyagból, de szívesen használják fel díszítőanyagnak a csempék mellett.    

Textíliák, kárpitok

A textíliák és a bútorok kárpitja az arab és afrikai hatásokat bizonyítja. Nagyon izgalmas a lágy textíliák, elsősorban a selyem és a nyers bőr találkozása ebben az enteriőrben. A marokkóiak mindent megtesznek a kényelemért, ezért rengeteg párnát, takarót, plédet használnak, s ezek mind nagyon színesek, ellenpontozva a falak egyszerű fehér, vagy lágy, natúr színeit. A függönyök, ágytakarók és huzatok kivétel nélkül finom anyagból készülnek. A selyem mellett a bársony és a brokát jellemző leginkább. Ezzel szemben az ülőgarnitúrák eredeti bőrrel vannak bevonva – ez tipikus afrikai vonás. Nem ritka a bőrrel díszített tárgyak megjelenése az enteriőrben. A lágy és selymes nagyon érdekes harmóniába olvad a nyerssel és durvával. 

A marokkói stílus erősen kötődik a fémekhez is, elsősorban a kovácsoltvashoz és a rézhez. A díszes ablak- és kapurácsok, korlátok a spanyol-mór időket idézik fel. Nagyon kedvelt technika az olyan szerelvények használata, amely megjelenésében az antikolt aranyra hajaz. Ezt a hatást elsősorban a rézzel és ötvözeteivel érik el. Az anyagok ilyen bősége és sokszínűsége olyan harmóniába áll össze, amely stílusteremtő és semmivel össze nem téveszthető. 

Különleges bútorok

A marokkói bútorok olyan egyediek, hogy egyetlen más stílussal sem lehet összetéveszteni azokat. Az ország lakosai a lakásokban alapvetően nagy és színes ülőpárnákon élik az életüket még akkor is, ha van a nappaliban egy komplett bőrgarnitúra. Ehhez az életmódhoz pedig sokkal alacsonyabb asztalok és szekrények dukálnak.

A marokkói stílus kedvenc bútoranyagai a mahagóni, a cédrus, az ébenfa és a citromfa. Nyilván, itt most a tehetős otthonokról beszélünk, hiszen ezek a fafajták nemesek és kifejezetten drágának számítanak. Az ezekből a fákból készült bútorok jellemzően sötét színűek, amelyek jól mutatnak a világos falakkal határolt terekben. A bútorok nagyon igényes faragásokkal díszítettek, de itt nem állnak meg az asztalosok a csinosításban. Díszítőelemként nemcsak az intarziát alkalmazzák, de szívesen borítják az asztal lapját csempével, az egyes elemeket gyöngyház betéttel. 

Tipikus bútornak mondható a faragott lábú, hatszögletű asztalka, a nálunk puffnak mondott ülőke, vagy a valamivel nagyobb méretű, hagyományosnak mondott ottomán, amelyet ülésre, és lábtartóként is szívesen használnak. Ezek az ülőalkalmatosságok színes bőrrel vagy kárpittal vannak bevonva.   

Színek és fények         

A falakat ugyan sokszor hagyják meg a nyers kő változatában, de legalább ugyanannyiszor vakolják, és festik azokat. Alapvető a fehér, de kedvelik a lágy, pasztelles rózsaszínt, a bézst, a homokszínt, valamint a krémes árnyalatokat. Ezen lágy színek között mutatnak szépen a sötét bútorok, amelyeket színes textíliák egészítenek ki. A textíliákon, díszítő elemeken sokkal élénkebb színek jelennek meg: a tenger kékje, az erdő zöldje, a naplemente mély narancssárgája és a hajnal élénk vöröse. 

A tárgyakon felragyog az arany és a réz sárgája. Szinte minden marokkói enteriőrben találunk legalább egy nagyméretű és szépen vésett réztálat, vízipipát, de a tükrök kerete és a lámpák fémháza is rézből készül el. Ezek a tükrök és lámpák erősítik fel a marokkóiak fényhez való vonzódását is. Igyekeznek a belső tereket úgy megalkotni, hogy minél több fény járja át az egyes helyiségeket. Ennek megfelelően ritkán használnak ajtókat, az átjárók boltívesek, amelyeket csak egy-egy vékony függöny választ el egymástól. 

Rengeteg tükröt találunk az enteriőrben, amelyek a fény begyűjtéséért felelősek. Éjszaka aztán a kovácsoltvas vagy rézből készült láncokon lógó, áttört búrájú lámpák fénye jár versenytáncot a lebegő, falra és mennyezetre akasztott fátylakkal.  

Varázsszőnyegtől az illatorgiáig

Az Ezeregy éjszaka legcsodásabb holmija a varázsszőnyeg, amelyen Ali baba repül át az égen. A szőnyegeknek hatalmas kultúrája van az araboknál, de különösen a marokkói területen találkozhatunk velük. Nemcsak a padlót boríthatja geometriai vagy virágmintákkal ellátott szőnyeg, de kerülhet a falra vagy ágytakarónak is. Marokkói specialitás az úgynevezett akcentusszőnyeg, amelyek kis méretűek, belépőként használják, vagy azok kerülnek a kisebb bútorok alá. A legjobb minőségűeket természetesen kézzel szövik és méregdrágák. Igaz, örökéletű daraboknak számítanak. 

A marokkói stílus varászlatos mesevilágát a fűszeres illatok teszik teljessé. A térség kedvelt növényeinek aromáját veszik ehhez alapul. Ilyen természetesen a rózsa, illetve annak olaja, de szívesen használják fel a szerecsendiót, a sáfrányt, a fahéjat – ezeket rendszerint kis, díszes tálkákban helyezik ki az egyes szobákban. Kedvelt illat még a jázmin, a narancs, a szegfű, a gyömbér. Ezeknek a növényeknek az aromáját illóolajok formájában is felhasználják – illatmécsesek és gyertyák, valamint illatvezető pálcikák által telítik és frissítik meg a szobák levegőjét. 

Nem könnyű egy európai lakásban megteremteni a marokkói hangulatot, hiszen nagyon bőséges az elemek tára, de ha végül célhoz érünk, akkor feltárulhat előttünk Seherezádé mesés keleti világa.