Kovácsoltvas – a szén és a vas művészi találkozása

Erő és elegancia   

Nem egy izgalmas film kezdődik azzal, hogy belépünk egy ódon kastély udvarára, amelynek hatalmas, kovácsoltvas kapuját kell kitárni. Ennek a díszes kapunak minden ilyen filmben hangulatteremtő hatása van. A kovácsoltvas kapu misztikus erőt és eleganciát sugároz magából, ezért nem véletlen, hogy időről időre felfedezik maguknak az emberek. Elmondható, hogy ez a már az ókorban is gyakran felhasznált anyag örökéletű, és a jövőben is számos szépen megmunkált tárgyat, kerítést, kaput stb. fognak készíteni belőle.   

A kovácsoltvas fejlődése a századok során

A kovácsolt vas két alapeleme a vas és a kis mennyiségű szén, rendszerint a teljes anyagszerkezet 0,08 százaléka. Ehhez a két alapanyaghoz járulnak a különböző ötvöző elemek. A kovácsoltvasat hevítéssel teszik alakíthatóvá és kéziszerszámokkal dolgozzák fel. Ez a minőségi kézimunka az oka annak, hogy az elkészült termék nem olcsó, hiszen zömük iparművészeti remeknek is betudható. A kovácsok kedvelik ezt az anyagot, mert meglehetősen kemény, ugyanakkor jól formázható.   

Ezt ismerték fel az ókori rómaiak is, akik a különleges bútor-kiegészítőket, és egyéb díszítőelemeket már kovácsoltvasból készítették. Nem volt ez könnyű munka, a mesterek tömbökből kovácsoltak, és először az alapformákat készítették el: elsősorban lemezeket és rúdvasakat. 

A középkorban valamennyit levett a nehéz fizikai munkából a vízikerék meghajtású lengőkalapács feltalálása, és a XIV. századtól már a hámorokban ilyen mechanika tette lehetővé a tömegesebb gyártást. A nagy ruhásládák és egyéb bútorok vasalata akkoriban kovácsoltvasból készült. Ezek masszív, örökéletű szerkezetét adták a rendszerint tölgyfából készült ládáknak, amelyekben a korabeli emberek a ruháikat tárolták. Ezek a kovácsoltvas darabok egyértelmű céllal készültek, és nem hordoztak művészi értéket. A vas igényes, iparművészeti megmunkálását elsősorban a kolostorokban végezték és egyházi felhasználásra kerültek.       

A különböző korszakokban fejlődött a technika, és díszesebb darabok születtek, a barokk korszakban megjelent a leveles kidolgozás is. Az ipari forradalom aztán tömegessé tudta tenni a gyártást, mivel nagy hengerművekben állították elő a félkész termékeket. Három fő elemet gyártottak: a hengerelt vasat, a profilvasat és a mintával ellátott vasrudat.  

A kovácsoltvas szerepének változásai 

A múlt század fordulóján a kovácsoltvas a bútoriparból kiszorult, de megőrizte rangját a kapuk, korlátok és kerítések gyártásánál. Elsősorban az arisztokrácia élt vele, mivel a kastélyaik bejárati kapui rendkívül impozánsak, díszesek és elegánsak voltak, így a látogatók már a belépéskor érzékelhették, hogy milyen vagyonnal rendelkezik a vendéglátójuk. Ezek kapuk egytől egyig iparművészeti remekek, és a gazdagság szimbólumaivá váltak.    

Ebben az időszakban az ipari tömeggyártással nem tudta, de talán nem is akarta felvenni a versenyt a kovácsoltvas, s ezért szorult ki a szélesebb körű használatból, hogy aztán a múlt század utolsó harmadában újra felfedezzék. Ehhez arra volt szükség, hogy a vagyonosodó nyugati polgárság számára is elérhetővé váljanak a drágább kézműves termékek, illetve megnövekedjen az igény az egyediségre. Ezt az egyediséget akkor lehet igazán bemutatni, ha mindenki láthatja, így egyre többen készíttettek maguknak kovácsoltvas kerítéseket, kapukat, korlátokat, vagy ablakvédő rácsokat, hiszen ezeket a járókelők is megcsodálhatták.     

A megrendelők azért szerettek bele a kovácsoltvasba, mert a saját igényükre és ízlésükre szabott termékeket rendelhettek meg, és ez ugyanúgy igaz volt a mintára, mint a méretre vagy akár a színre is. Ez a nagy variálhatóság azért volt előnyös, mert könnyedén illeszkedett a ház stílusához, sőt, azt kifejezetten karakteresebbé tette.      

Egy életre szól

A kovácsoltvas eleinte a nagypolgári villákban és kúriákban jelent meg, és az ebből készült kerítések és kapuk elegáns külsőt kölcsönöztek az ingatlanoknak. Megfelelő korrózióvédelemmel ellátva ezek a minőségi termékek generációk sorát szolgálták, szolgálják ki. A díszes kovácsoltvas határvédőkkel ellátott épületek értéke mind a mai napig magasabb, mintha bármilyen más kerítéssel lenne a ház védve.      

A kovácsoltvas kerítések és korlátok aztán beköltöztek a nagypolgári emeletes házakba is, és mostanában már az ilyen épületek tatarozásakor nagyon odafigyelnek arra, hogy ezek az elemek ne csak megmaradjanak, hanem meg is újuljanak. A kovácsoltvas elemek a lépcsőházak látványos és esztétikus kiegészítői mind a mellet, hogy ragyogóan látják el alapvető funkciójukat. 

Nagy előnye az anyagnak, hogy bel- és kültéren is egyaránt alkalmazható, mivel ellenáll az időjárás minden viszontagságának. Ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy stílusteremtő legyen kint és bent egyaránt. 

Stílusteremtés kívül-belül    

A kovácsoltvas kerítés és kapu impozáns, éppen ezért csak olyan ingatlanok esetében stílusos a használata, amelyek önmagukban is látványosak. Többszintes, magas homlokzatú és klasszikus stílusú nyílászárókkal ellátott, homogén vakolatú épületek karakterét hangsúlyosabbá tudjuk tenni a díszes kovácsoltvas kerítéssel és kapuzattal. Újabban alkalmazzák mediterrán stílusú házak esetében, ilyenkor a vakolat színéhez igazodó árnyalatban pompázik a kerítés, és nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz az egyszerűbb, geometriai formavilágával.        

A kovácsoltvas visszatért a lakásokba is, és stílusteremtővé vált. Jelenléte a loft, a vintage és a romantikus stílusú enteriőrökben nemcsak természetes, de már-már kötelező. A vintage vagy rusztikus vonalat azok a bútorok vagy állólámpák jelentik, amelyek alapvető anyaga (a nyers fa mellett) a kovácsoltvas. Ilyen tekintetben visszapillantunk a középkori vasalt ládák hagyományaihoz, természetesen modernizált kivitelben. 

A kovácsoltvas természetes anyagpárjai a tömör fa, a nyers kő és bőr, valamint a hagyományosabb (pl. vászon) anyagból készült kiegészítők. A loft környezetben az ipari nyersességet egészíti ki, ugyanakkor árnyalja is a konyhában felhasznált, edények tárolására készült mennyezeti akasztó, vagy a tálaló részben található étkező asztal és székek, amelyek súlyos tömörfa-kovácsoltvas kombinációból készülnek.     

Nem szokatlan manapság a kovácsoltvas festése vagy antikolása sem. Ezzel a módszerrel egészen új megjelenést és jelentést kölcsönöznek a fémnek. A világos, olajzöld vagy éppen fehér termékek a lakás minden pontján erős hatást érhetnek el, s ezzel a kovácsoltvas újabb területek hódíthat meg a közeljövőben.