Terrakotta – a burkolóanyag, ami a mediterrán világot idézi meg

A cikk elolvasása: 6 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc: +36 (70) 426-3106

Az időtálló anyag

1978-ban egy hatalmas felfedezés rengette meg a régész társadalmat. Kínában megtalálták a birodalomalkotó császár, Csin Si Huang-ti temetkezési helyét, ahol döbbenetes mennyiségű, életnagyságú szobrot tártak fel. A hajdani uralkodó egész hadseregét magával vitte a másvilágra, amit terrakottából mintáztak meg, mégpedig olyan pontosan, hogy az akkori embert, az öltözetét és harci eszközeit is tökéletesen megismerhetjük. Ezek a szobrok évezredek óta szunnyadtak a föld alatt, sok egyéb mellett azt is bebizonyítva, hogy a burkolóanyagként használt terrakotta milyen szívós tud lenni. 

Manapság amikor a terrakottáról beszélünk, elsősorban a Mediterráneum jut az eszünkbe, hiszen ezen a területen már az ókorban is jelentősen alkalmazták, elsősorban a görögök és a rómaiak. Készültek belőle szobrok, különböző kerámiák, de díszítőelemként is felhasználták. Oromdíszek, látványos párkányzatok kialakításakor gyakran folyamodtak a terrakottához. A mai napig tartó népszerűsége mutatja, hogy az ókori ember valami nagyon időtállót fedezett fel.      

Így készül a terrakotta!

A burkolással foglalkozó szakemberek és a lakberendezők a terrakottát a legmelegebb hidegburkolatnak nevezik textúrája, színvilága okán. Elkészítése nagyon egyszerű és tulajdonképpen a régi technikán alapul. Alapanyaga az agyag, amit csempe vékonyságúra formálnak, majd méretre vágják és hagyják száradni. Az agyagból lassan távozik el a víz, s amikor eléri a megfelelő keménységet, a kemencébe kerül, ahol kiégetik. Az égetés során a csempék keményebbek, tömörebbek lesznek. Az állaga ugyanakkor porózus marad annak ellenére, hogy a lágy agyaghoz képest sokkal tartósabbá válik. 

Hogyan lehet egy ilyen porózus, vizet felvevő anyagból mégis padlóburkoló? Ennek elérése érdekében megfelelő védőbevonattal látják el a csempéket, s így már alkalmas a burkolatként való felhasználásra. Ugyan ma már nagyon jó védőrétegeket tudnak felvinni a terrakottára, azonban kímélni kell a hidegtől és a nedvességtől, ezért elsősorban olyan helyiségekben célszerű használni, ami nem kap nagy megterhelést és nem párás a közeg.    

A természet ajándéka     

A lakberendezés világában ma már alapvető trend a természetes anyagok használata, ezért egyre kedveltebb burkolóanyag a terrakotta, hiszen nem kell hozzá más, mint a természetben nagy mennyiségben megtalálható agyag és persze az az energia, amellyel kiégetik. Mivel az agyag mindenhol más és más összetételű, ezért számtalan árnyalata lehet. Alapszíne ugyanakkor a barna-narancs valamilyen változata. Ez a színvilág kölcsönzi a mediterrán hangulatot, hiszen rendkívül természetes és meleg színkombinációból áll. 

Az agyag lelőhelyétől függően számos árnyalat közül válogathatunk. Beszerezhetünk cserépszínt, tégla- vagy etruszk vöröst, és a sort még számos árnyalattal folytathatnánk. Elsődleges színezőanyaga a vas, ennek aránya határozza meg a vörös mélységét. A sápadt sárgától a sötétbarnáig terjedő színskálán mozgó terrakotta csempék elsősorban a különböző földszínekkel, valamint a zölddel alkotnak nagyon összeillő párost. Látványos megoldást eredményez az is, ha a fal és a padló burkolására olyan terrakottákat választunk, amelyek árnyalata jelentősen elüt egymástól. Ilyenkor sem használunk rossz párosítást, miközben az anyagok textúrája azonos marad. A halvány, kevés vasat tartalmazó cserepekhez ideális a narancsos színvilág a falon, miközben a kiegyensúlyozó szín a semleges fehér lehet. 

Természetes és védőbevonatos típusok   

Terrakottából két nagy csoport közül választhatunk: a természetes és a védőbevonatos közül. A természetes terrakották színe, árnyalata és rajzolata némileg eltér egymástól, ám éppen ebben az egyediségben rejlik a szépségük. Ezeket a típusokat kizárólag beltérben használhatjuk, mert nagyon érzékenyek a szélsőséges hőmérsékletre. A védőréteg hiánya miatt gyorsabban is kopik, egyfajta csillogóan patinás felületet nyerve az idők során. Nagy porozitása miatt nagy a nedvszívó képessége, ami gyorsan szétporlasztja, ezért nem szabad vizes helyiségekben alkalmazni. A gyártók ezt a sérülékenységet igyekeznek azzal kiküszöbölni, hogy az agyaghoz tömítőanyagot adagolnak. Az így kezelt természetes csempe szívósabb lesz ugyan, de ezzel a tömítőanyaggal érdemes rendszeresen átmenni a felületen, ami karbantartja a padlót. 

A védőbevonatos típusok nagyobb igénybevételt is képesek elviselni, olyan helyeken is felhasználhatóak, ahol jelentősebb a terhelés, így akár a nappaliban is lerakható a padlófűtés mellett. A terrakotta alapvetően az olcsóbb burkolóanyagok közé tartozik, de találkozhatunk nagyon drága típusokkal is. Ezeket a hagyományos módon, kézzel formázott csempéket úgy lehet felismerni, hogy a darabok között apróbb méretbeli különbségeket fedezhetünk fel. A kézi munkával előállított darabok önmagukban is műremekek, ezért sem meglepő a magasabb áruk, de ehhez járul még a jelentősen megnövekedett munkaóra is. 

Terrakotta és a stílusok   

Aki mediterrán stílusú házat építtet magának, annak szinte kötelező terrakottát használnia, hiszen ez a térség ikonikus burkolóanyaga. Magyarország persze más éghajlattal rendelkezik, ezért a speciális, teraszra kitehető típusokra is szükség lesz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a terrakotta díszítőelemként is funkcionálhat, ezért nemcsak padlóburkolóként jöhet szóba. Egy-egy kiemelendő falszakaszon, kandalló borításként is nagyon látványos lehet. 

A mediterrán stílus mellett jó választás lehet a vintage és romantikus enteriőrökbe. A terrakotta természetes színe nagyon jól passzol a természetes fához, ezért a borona és gerendaházakban is látványos burkolóanyag. Ahol a természetes anyagok használatán van a hangsúly, ott ez az ősrégi anyag is jól érzi magát. 

Hogyan bánjunk a terrakottával?                      

A terrakotta minden szépsége és természetessége mellet érzékenyebb, mint a kő vagy a kerámia csempék. A terrakotta hagyományos felületi védelme a lenolaj és a viasz. Amíg nem fejlesztették ki azokat a kemikáliákat, amelyekkel manapság védik a csempéket, ez a két természetes anyag vont védőréteget. A manapság használt bevonatokat a frissen lefektetett padlóra kell kenni, és hat héten át minden héten egy újabb réteggel kell bevonni. Amíg a védőrétegek szakaszos felhordása zajlik, addig nem szabad a padlót terhelni. A természetes terrakotta esetében használat alatt is célszerű kéthavonta elvégezni egy pasztázást. 

A porózus állaga miatt magas szálú kefefejjel porszívózhatjuk, de a nagyobb szennyeződéseket seprűvel is eltávolíthatjuk. Minden olyan tisztítóeszköztől óvakodni kell, ami megkarcolhatja a felületet. A maró, savas vagy lúgos tisztítószerek használatát is kerülni kell, mert gyorsan roncsolni kezdik a darabok felületét. A legjobb megoldás a foltok eltávolítására egy enyhe tisztítószeres vízbe mártott rongy, amivel óvatosan megtisztíthatjuk az adott területet. Jó erre a célra a mopsz és a mikroszálas kendő is.

Ugyan a terrakotta nagyobb odafigyelést igényel, mint a többi hidegburkolat, ám természetessége és szépsége sok rajongót gyűjtött magának, s biztosak lehetünk benne, hogy ez az ősi technikával készülő burkolóanyag még nagyon sokáig velünk marad.