Tartalomjegyzék
Komfort, otthonosság, célszerűség – milyen szempontokra kell ügyelni egy iroda tervezésénél?
Az ünnepek után el kell fogadnunk a szomorú tényt, hogy újra munkába kell állnunk. Sokaknak az első napok igazi krízis élményt jelentenek, és nem kevés időbe telik átállni, majd belelendülni a munkába. Lesznek azonban olyanok, akik szinte örömmel vetik bele magukat a munkás hétköznapokba, mert annak környezete talán még a saját lakásuknál is otthonosabb, élhetőbb és kellemesebb.
Az irodai munka világa sokat változott az idők során, s ma kétségtelenül forradalmi változások előtt áll. A tervezett irodaterek a XIX. század végén indultak el, a fő cél ekkor a hatékonyság növelése az anyagi elismerés és a teljesítmény volt. Az 1950-2000 közötti évtizedekben elindult az innováció kora, amikor az office dizájn, a privát irodák és az open office is megjelent. Ezzel együtt egyre inkább előtérbe került az önmegvalósítás.
A nagy irodaházakban működű munkáltatók lassan ráébredtek, hogy a tökéletesen kialakított munkakörnyezetben dolgozóik hatékonyabbak és kreatívabbak, sőt boldogabbak is. A boldogság faktor sokáig nem jött szóba a munkaadóknál mindaddig, amíg sok és nagyon alapos tanulmány nem mutatta ki, hogy a dolgozók komfortérzete és munkájának színvonala szoros összefüggésben áll egymással. Ezek a kimutatások hoztak létre olyan vállalkozásokat, amelyek az optimális és trendi irodabelsők megtervezését ügyfeleikkel együttműködve tervezik meg. Ennek megfelelően az irodai kultúrának is lett építészeti trendje.
Trendek
Lássuk, hogy mely szempontok határozzák meg a trendeket a nagy cégek irodáiban! Az irodatervezésénél figyelembe kell venni a homogenitást, amelyre ugyancsak a kutatások világítottak rá. Vagyis ügyelni kell a dolgozók esetében a rassz, a gender, az életkor, a kulturális háttér szokásaira, a dolgozók feladataira, a foglalkoztatási formáikra vagy a térhasználat különbségeire.
Figyelembe kell venni továbbá a környezetpszichológiai identitást. Korábban nagy divat volt a shared desk alkalmazása, azaz a közös íróasztali megoldás, de ennek hátrányai nagyon hamar kiütköztek, mivel az emberek szeretik a saját munkakörnyezetüket belakni, annak egyedi arculatot adni – egyszóval kialakítani a saját kis territóriumukat.
Példák
Aki járt már úgy, hogy asztalát és számítógépét más is használta, vagy nem volt saját íróasztala, azaz munkaterülete, az tökéletesen tudja, hogy miről „beszélek”. Az is nagyon befolyásoló tényező, hogy a tevékenységünket milyen munkakörnyezetben végezzük. Két példával szeretném megvilágítani, mennyire fontosak ezek a tényezők.
Egy nagy média intézetnél dolgozó ismerősöm történetét hadd osszam meg, aki évtizedekig foglalkozott elektronikus újságírással, s e közben irodaházat is váltott a vállalat. A szerkesztőségben mindvégig az volt a helyzet, hogy nem volt senkinek sem igazán „gránitba öntött” helye. Így aztán hol itt, hol ott kellett a számítógépekbe bejelentkezni.
Ez a primitív „shared desk” a mai napig is hagyomány, s ennek egyebek mellett a rendezetlen és szemetes asztalok a legékesebb és leglátványosabb bizonyítékai. Az is jól látható tendencia volt, hogy még az is belefáradt az örökös rendrakásba, aki képtelen volt a zűrzavarban rendesen dolgozni. A munkahelyi fegyelmezetlenség, az örökös cigarettaszünetek, a büfézés és a belső kis kertekben való dagonyázó fecsegés általánossá vált, ami természetes velejárója volt annak, hogy mindenütt jobb volt, mint a munkaállomásoknál.
A következő szomorú példát egy másik munkahelyről hozom. Itt olyan munkával bízták meg a barátomat, amely korábban nem létezett a cégnél, semmi hagyománya, előképe nem volt, s ennek megfelelően ki sem alakítottak rá egy valamirevaló munkakörnyezetet. Ráadásul a cég helyhiánnyal is küszködött, így aztán beültették egy olyan irodába, ahol napi szintű és pezsgő ügyfélforgalom zajlott. Neki viszont olyan telefonos munkája volt, amely során nagyvállalati, vezető beosztású dolgozókkal kellett érdemi és lehetőleg hatékony eszmecserét folytatnia.
Elképzelhető, hogy ezt milyen könnyedséggel tudta végezni, miközben a háta mögötti asztaloknál hangos beszélgetések zajlottak, és ügyfélpanaszokat kezeltek a kollégái. Ráadásul csak olyan helyre tudták besuvasztani az asztalát, amely az ajtó mellett állt, így közvetlenül „élvezhette” a kereszthuzatot. Mivel szombaton is nyitva volt az iroda, előfordult az is, hogy hétfőn az asztalán nagy kupac valamiket talált, amelyektől azonnal idegrohamot kapott…
Mindezeket a példákat azért akartam megírni, mert Magyarország az irodai tervezés terén is jelentős elmaradásban van a nyugati trendekhez képest, viszont a felzárkózás kényszere – már csak nagy munkaerőhiány miatt is – fokozódik. Az ugyanis teljesen érzékelhető tendencia, hogy a hiányszakmákban dolgozó munkaerő alaposan megnézi, hogy milyen munkakörnyezet várja, így döntését az iroda látványa döntően befolyásolhatja.
A jól képzett munkaerőre valósággal vadásznak a cégek, és nemcsak a megszerzésükre, hanem megtartásukra is nagy figyelmet fordítanak.
Cikkem következő részében belépünk a közeljövő irodájába.