Melegburkolatok – parkettától a svédpadlóig

Az ősi építő- és burkolóanyag: a fa 

A fa az emberiség egyik legősibb építőanyaga. Az ókortól napjainkig az egyik legfontosabb és legértékesebb építőanyag, egész házak épülhetnek a megfelelő fajtákból. A kőházak rengetegebén is fontos szerepe van a fának, bár itt inkább burkolóanyagként szerepel. A fa természetessége és kellemes tulajdonságai miatt a lakások zömének padlója valamilyen melegburkolat, de még a falakat is burkolhatja az erre kialakított típus.

Ezek a melegburkolatok alapvetően a beltérben helyezhetőek lévén olyan anyagból vannak, amelyekre az időjárás kedvezőtlen hatással van, de – elsősorban a laminált padlók között – már találhatunk olyan speciális típust is, amelyet akár a fedett teraszra is le lehet rakni.     

A melegburkolatok négy nagy fajtáját különböztetjük meg: ezek a parketta, a laminált padló, a svédpadló és a hajópadló. Ezeken a csoportokon belül természetesen számos típus közül válogathatunk az összetétele, a funkciója, a specialitása, a színe és mintája és persze az ára alapján. Mivel egy padló burkolatának kiválasztása évtizedekre szóló döntés, ezért érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni a csoportok szerint, hogy melyik milyen tulajdonságokkal rendelkezik.   

Parketták számos verzióban

A melegburkolatok közül a legdrágábbak csoportját alkotják a parketták, ami nem is meglepetés, mert tömör fából készül el. Nagyon nagy presztízzsel rendelkező burkolóanyag, hiszen már a királyok könyvtárszobáiban, eseténként nagy tánctermeiben is parketta burkolta a padlózatot. 

A fa természetes szépsége, mintázata és szívóssága már önmagában is olyan érték, amely miatt sokan választják annak ellenére is, hogy a legtöbb típusának lerakásához szakmunkára van szükség, és nagyon kell vigyázni arra, hogy az elemek ne sérüljenek meg. Ezen felül a kopásnak megfelelően időnként újra kell csiszolni és lakkozni. Ami hátrányként említhető meg – kivéve a szalagparketták esetében -, hogy a parkettát felszedése után már nem lehet felhasználni.   

 

A parketták legtöbb típusa tömörfából áll: rendszerint bükk, tölgy, kőris és dió az alapanyag, mert ezek tartoznak a keményfák családjába. Ezek a keményfák – megfelelő használat mellett – akár egy évtizedig is kibírják jelentős kopás nélkül, elsősorban a lakkréteg szokott elvékonyodni. Ügyelni kell rá, hogy víz ne érje, mert akkor óhatatlanul vetemedni fog. Amennyiben nem kopott el a lakkréteg, lehet vékony langyos vizes felmosással tisztítani. Sok helyütt a parkettát valamilyen szőnyeggel óvják meg a kopástól, és e kettős kombinációja a léptekkel járó zajokat is tökéletesen elnyeli.       

A parkettákat az anyaguk mellett az illesztés módja alapján szokták megkülönböztetni. A régi időkben a lerakása szögeléssel járt, ezért sem lehetett anyagroncsolás nélkül eltávolítani. manapság már modernebb eljárásokat alkalmaznak: lehetnek csaphornyos, lamellás – és a szalagparketták esetén klikk rendszerű változatok is. 

A parketták további jellemzői

A parketták viszonylag sztenderd méretekben kaphatók. Az egyes darabok vastagsága rendszerint 22 milliméter. A lamellás változatokból lehet vékonyabb, 10 milliméteres példányokat beszerezni. Hosszuk 250-500 milliméter között van. A vastagabb parketták nagyon időtálló darabok, megfelelő karbantartással és védelemmel akár 150-200 évig is bírják, viszont használatuk mellett padlófűtésben nem gondolkodhatunk. A lamellás, vékonyabb típusokat éppen e miatt fejlesztették ki, mert ezek már jobban átengedik a hőt a helyiségbe. 

A legdrágább típus az intarzia parketta, amelyet a mai napig is szögeléses technikával raknak fel. Az intarzia parketta valójában táblásított díszparketta, és mint olyat, kifejezetten reprezentációs épületekben szokták telepíteni. 

Parkettát ipari területeken is találhatunk, elsősorban ott, ahol nagy áramerősséggel dolgoznak. Ezeket a parkettákat a keményfák éléből ragasztják össze, és hihetetlenül szívósak. Nem is kell szépnek lenniük, mert az a cél, hogy a jobban igénybe vett területeken adjon borítást.    

A melegburkolatok, azon belül a parketták speciális típusának mondhatók a szalagparketták, amelyet a piaci kihívás, egész pontosan a laminált padló megjelenése hívott életre. A laminált padlók a könnyű kezelhetőség miatt nagyon hamar népszerűek lettek és ennek végeredményeként született meg válaszul a három rétegből álló szalagparketta, amely ugyanúgy klikkrendszerű, mint laminált versenytársa. A két alsó réteg rendszerint valamilyen fenyőfa, amelyre harmadik rétegként ragasztják fel a keményfa lapot, amelyet azután lakkoznak. Ennek a parkettának nagyjából 50 év az átlagélettartama és ugyanúgy csiszolni kell, mint hagyományos társait.     

Mit tud a laminált padló, és mit nem

A laminált padló sokkal olcsóbb burkolóanyag, mint a parketta, mivel az alapja fazúzalékból áll, amelyre egy kemény műanyag fedőréteget visznek fel. A lerakása nem okoz nehézséget még egy általános kézügyességgel rendelkező embernek sem, ezért nagyon sokan maguk végzik el a munkát. Persze nem árt előtte tájékozódni, hogy mire ügyeljünk a burkolásnál. 

Ezt a melegburkolatot az is népszerűvé teszi, hogy költözéskor fel lehet szedni, és az új lakásban újra lerakható. Számtalan színben és mintázatban kapható, és akad olyan típusa, amelyet akár falburkolatként is használhatunk. Sőt, a fejlesztés odáig jutott, hogy elkészültek a laminált padló vízálló változatai, amelyeket már a fürdőszobában is telepíthetünk. 

A parkettával szemben az a hátránya, hogy a műanyag fedőréteg elektrosztatikussága miatt meglehetősen vonzza a port, így többször kell takarítani. Nem rendelkezik olyan antiallergén hatással, mint a tömörfából készült parketta.    

Miért nem ugyanaz a hajópadló és a svédpadló?

Szükséges még megemlékeznünk melegburkolatok további két fajtájáról, a hajópadlóról és a svédpadlóról, különösen azért, mert ezeket gyakran összekeverik. Közös nevezőjük, hogy tömörfából készülnek, és sok esetben az elemek méretei is megegyeznek. 

A hajópadló a sokkal sérülékenyebb és puhább fenyőből készül: elsősorban luc-, vörös-, erdei és borovi fenyőből. A hajópadló elemei elérhetik akár a 4 méteres hosszúságot is, és éleit lecsapva, vagy szaknyelven szólva fózolva készítik elő. Mivel puha fából készül, az elemek között megfelelő hézagot kell hagyni, hogy az élek ne sérüljenek terheléskor.    

Hajópadlót leginkább rusztikus terekben szoktak lefektetni és viasszal vagy speciális olajjal kezelik. Típusai között találunk gyalult, kefélt, bordázott és csiszolt felületűeket.   

A svédpadló már a nagyobb teherbírási igényekhez igazodik, mivel keményfából készül, de elemei szélességben és hosszúságban is a hajópadlót utánozzák. Alapanyagát tekintve leginkább kőrisfa vagy tölgy. A svédpadlót ragasztással vagy szegezéssel rakják fel, ezért nem lehet roncsolás nélkül felszedni. Előnye a parkettával szemben, hogy vékonyabb, és ezért padlófűtés mellett is használható. Nagyjából tízévente kell újracsiszolni és a felületét a típushoz ajánlott anyaggal kezelni. Az értékesebb faanyag miatt természetesen drágább, mint a hajópadló, de olcsóbb a parkettánál. Mivel nagyon szép a látványa, ezért egyre népszerűbbé válik a vásárlók körében.