A bádog reneszánsza

Jön a drótostót!

Ha rendetlenkedsz, elvisz magával a drótostót – ijesztgették egykor az anyák a rosszcsont csemetéiket. A drótostót valami szörnyetegnek tűnhetett fel a szemükben, pedig azok a kisiparosok, akik falvakról falvakra, olykor városról városra járták a vidéket, valójában az eltört vagy kicsorbult edények, kannák és egyéb eszközök megjavítói voltak. 

Egyik legfőbb alapanyaguk a bádog volt, amelyet a XIX. század és XX. század fordulóján a szegények alapanyagának neveztek. Ezt a jelzőt azért kapta a puha, jól formálható fém, mert könnyen és nagyon hatékonyan lehetett vele dolgozni, és sokkal olcsóbb volt befoltozni egy lyukas locsolókannát, mint egy újat a venni a vásárban.   

Mitől bádog a bádog?

Lássuk, hogy tulajdonképpen miből is van a szegények anyaga! A bádog valójában egy 1,5 milliméternél vékonyabb lágy vaslemez, amelyet cink- vagy ónbevonattal tesznek korrózióállóvá. Az eredeti, és már évszázadok óta használt felületkezelés nélküli lágy és vékony vaslemezt értették bádog alatt, amelyet a későbbiekben a megkülönböztetés miatt kereszteltek el feketebádognak.

Manapság már a felületkezelt bádogot használják, amely a fehérbádog elnevezést kapta meg a szakmában. A fehérbádogot használják fel ott, ahol a nedvesség vagy a víz elmaradhatatlan és gyakori. Az ereszcsatornák fehérbádog alapanyagra épülnek, ha éppen nem a drágább vörösrezet használják fel erre a célra. 

A bádogot kiválóan lehet alakítani, vágni, forrasztani, hajlítani, ezért lett univerzális javítóanyag hosszú évszázadokon át.    

Hogyan dolgoznak a bádogosok?

A bádogos szakmát nyugodtan nevezhetjük ősi mesterségnek, mert a fogásai és a szerszámai ma is követik a tradíciókat. A hagyományos eszközök és eljárások tulajdonképpen egy hibrid szakma összetevői, mert valahol a kovács és a lakatos között helyezkedik el a bádogos, de nem kevés eljárást kölcsönöz az ötvösöktől is. 

Elég csak egy pillantást vetnünk a bádogos szerszámaira, hogy a fenti állítást megerősítsük. A bádogos mindennapi használati eszköze az üllő és a kalapács, de sokat dolgozik körzővel, ollóval, vésővel, és az elmaradhatatlan forrasztópákával is. 

Az eljárások között a szegecselés, a hajlítás és a forrasztás művelete a leggyakoribb. A formákat vágással vagy nyújtással alakítják ki. Kicsit még a szabó szakmába is belekapnak, mivel a bádog fémvágó ollóval kitűnően nyírható. 

Mind a mai napig ezek az eszközök és munkafolyamatok jellemzik a bádogosokat, és a mesterfogásaikat egy másik szakma, mégpedig a karosszérialakatos is gyakorta alkalmazza.      

Mesék a bádogról

A bádog megjelenéséhez a vasművesség magasabb fokát kellett az emberiségnek elérnie, mivel a vasat vékony lemezzé kellett alakítani. Magyarországon a XV. században kezdték el használni a bádogot. A XIX. századra egyre több dolgot készítettek bádogból és elsősorban a parasztság körében vált a használata gyakorivá. 

Egy vidéki portán számos dolgot találtunk volna, amelyet az olcsó bádogból készítettek, s amelyeket vándorló árusoktól vagy a vásárokon lehetett beszerezni. Számos edényt készítettek bádogból, de konyhai eszközöket, tölcséreket, tésztaszűrőt, öntözőkannát és kerti szerszámokat is gyártottak ebből az anyagból. 

Nagyon fontos alapanyaga volt a bádog a kályhásoknak, s mivel kályhákat használtak a városokban is, ezért a polgári fürdőszobákban is gyakran megfordultak ezek a szakemberek, táskájukban hordva a bádogot. Vízmelegítőt, öblítőszéket és kádakat készítettek bádogból, amelyet a kályhás mesterek szereltek be nagy szakértelemmel. A kályhások azok közé a kisiparosok közé tartoztak, akik egész jól megéltek a szakmájukból. 

A XX. századtól lassan kezdett a bádogos és vele együtt a drótostót és a kályhás szakma is kikopni, mivel a gyáripar tömegtermelése olcsóbbá tette a termékeket, és már nem volt szükség a javító jellegű munkákra, míg a kályhákat a modernebb fűtési rendszerek váltották fel. 

A történelem azonban – ha csak rövid időre is – visszahozta ezeknek a szakmáknak a becsületét. A II. világháborút követő nagy szegénység miatt az olcsó bádog becsülete megnőtt, és a vele foglalkozó szakembereké is. Ekkoriban a lakosság ismét befoltoztatta a kilukadt lábosokat, fazekakat és dézsákat. Különösen vidéken tértek vissza a „régi szép idők”, ahol a lavórtól az ivóvizes kannáig minden bádogból készült. Még a falu végi feszületen is bádogból formázták meg Krisztus alakját. A feszület alatt pedig egy kis bádogvázában álltak a mezei virágok.  

A bádog napjainkban

A bádognak manapság a legfontosabb szerepe az építőiparban van. Az épületek eső elleni védelmében játszik főszerepet. Ereszek, csatornák, vízelvezetők, kéményszegélyek, vápák és könyöklők készülnek ebből a jól formálható fémből. A házak tetején lévő lemeztetőket is bádogból készítik, és akár díszítőelemként is felkerülhetnek a fehérbádogból készült elemek. Ma már ezekhez az építőipari szerelvényekhez a hengersoron készült és tömbökben kiszerelt bádogot használják fel.    

A kézműves bádogos szakma napjainkban újraéledt. Ezt az örömteli jelenséget a lakberendezésben végbement változások előzték meg. Az elmúlt 50-60 évben a lakberendezés is szakmává fejlődött és kialakult a divatja, valamint megjelentek a különböző stílusok. Mindez kedvezett az egyedi, kézzel formázott termékeknek, így a bádognak is. A vintage vagy rusztikus stílus, a farmhouse, a chabi chic, de még a loft enteriőr sem lehet meg egyedileg formatervezett tárgyak nélkül. Az indusztriális stílusban pedig a fémeknek eleve kiemelt szerepük van, így a bádognak is. 

Elég csak egy rusztikus stílusban épült házra és annak kertjére tekintenünk, hogy felfedezzünk számtalan, bádogból készült terméket. A háztetőn egy takaros szélkakas forgolódik, alatta fut el a homlokzat peremén az ereszcsatorna. Az ereszen bádogból készült, de mívesen kialakított kaspók, virágtartók állnak, benne színes virágokkal vagy fűszernövényekkel. 

A kertekben különösen jól érzi magát az eső- és nedvességálló bádog. Ebből készülnek el a látványos kerti díszek, szobrok, de a használati tárgyak között is találhatunk bádogkannát, locsolót és vödröt. 

Újabban faliórákat és egyéb dísztárgyakat is készítenek bádogból az iparművészek. Ezek rendszerint loft vagy art deco környezetbe kerülnek, ahol az enteriőrt egyedi hangulattal látják el. Az a tendencia, hogy a mindennapi használati tárgyaink között újból polgárjogot nyert a bádog, valamint a lakberendezésben is egyre inkább megtalálja a maga helyét, örvendetes fejlemény, mert ezáltal egy ősi kézműves szakmának a feltámadását is üdvözölhetjük.